A vezénylő tábornok többszörösen elégedett — Mi kell még?

A miniszterelnök továbbra sem tud felhagyni rossz szokásával. Péntek reggel – ha esik, ha fúj – , hacsak nem kell Minszkbe repülnie becaplat a közszolgálatinak csúfolt „királyi” médiába és kedvenc mikrofonállványának tart „őszinte” monológot.

Nagy Katalin: Kilencvennyolc napig voltak érvényben Magyarországon a korlátozások, most a veszélyhelyzet lejárt, a rendkívüli jogrend véget ért. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt!

Most, amikor mindenki örül annak, hogy majdnem minden korlátozásnak vége, akkor olyan jó érzése lenne az embernek, de közben meg azt látjuk, hogy bizonyos szomszédainknál, Ukrajnában, Romániában emelkedett a fertőzöttek száma. Sőt, Szlovéniában újragondolják, hogy esetleg szigorítanak bizonyos szabályokat. Nem korai nálunk ennek a helyzetnek a végét vetni?

Orbán Viktor: „Tegnap hosszan tárgyaltam Szlovénia miniszterelnökével, akik egyébként ott egy kormányváltást követően egy fantasztikus teljesítményt nyújtottak. Szlovénia a legsikeresebben védekező országok közé tartozik. Azt mondta, hogy legalább három ország tekintetében, három balkáni ország tekintetében vissza fogják állítani a belépési korlátozást, tehát aki Koszovóból, Boszniából, talán Szerbiából érkezik Szlovéniába, az 14 napig karanténban kell tartózkodjon. Ez egy fontos figyelmeztetés, és ez nem valahol messze történik tőlünk, hanem itt, a szomszédunkban.”

Észnél kell lenni!

„Észnél kell lenni, ha szabad ilyen egyszerűen fogalmaznom, de ne rontsuk el a kedvünket, tehát azért örüljünk, hogy az első csatát megnyertük. A sikeres védekezés fehéren-feketén azt jelenti, hogy megmentettük sok tízezer ember életét, különösképpen idős honfitársaink életét.”

„…a magyar egészségügyi rendszer a járvány kezelésében jobban teljesített, mint a nyugat-európai egészségügyi rendszerek. Hála és köszönet az orvosainknak, az ápolóinknak és persze az operatív törzsnek is!”

A mindent (is) tudó miniszterelnök itt rögtön hozzáteszi, hogy nincsen vakcina, miközben már arról kaptunk híreket, hogy Nagy-Britanniában már a gyártósoron van egy készítmény.

„…legyünk készen arra, hogy miután nincsen vakcina, a vírus itt van közöttünk, ezért visszatérhet, és ha visszatér, akkor ne habozzunk majd meghozni a szükséges döntéseket.”

Az alázatosan „kérdező” Nagy Katalin alaposan felmondja a leckét: „…látjuk azt, hogy a magyar egészségügy felkészült ennek a feladatnak az ellátására.”, majd így folytatja: „Most már annyi eszköz van szerencsére, ami elég lesz, hogyha lesz egy második hullám. Láttuk, hogy mennyi érkezett.”

Hogy mit látott és hol, azt nem tudhatjuk, ám egy valami biztos a „riporter” rendíthetetlenül optimista

„Ugye, miután a mi fejünkben időben szólalt meg a csengő, ezért mi egy katonainak mondható logika szerint felépített gyakorlatban lényegében fölkészültünk egy tömeges fertőzésre, amit aztán sikerült megakadályoznunk, meg elkerülnünk, de ettől még a gyakorlat megtörtént.”

Ez valahogyan olyan, mint a „farkast kiáltani” fordítottja. A farkas „csak” a kert végében ólálkodott, de a riogatásával sikerült az egész tyúkólat kordában tartani, a tojásokat meg beszedtük hozomra…

Orbán: „Tehát ha holnap az előzőnél is nagyobb erővel törne ki a járvány, akkor Pintér Sándor és jómagam pontosan tudjuk, hogy melyik polcról melyik dossziét kell levenni és kinyitni, Kásler Miklós pontosan tudja, hogy melyik dossziét kell levenni és kinyitni, mert az országnak megvolt az a katonai gyakorlata, hogy hogyan kell egyszerre 30 ezer ágyat egy esetleges tömeges fertőzésnél az emberek rendelkezésére bocsátani, hogyan kell hirtelen beüzemelni nyolcezer lélegeztetőkészüléket, és melyik orvosnak és ápolónőnek hova kell mennie, hová fogják vezényelni, hol fog aludni, kitől kap enni, hol fog dolgozni, ki lesz a munkahelyi főnöke, hogyha bekövetkezik a második hullám idején egy tömeges fertőzés.”

Ezt a többszörösen összetett mondatot még Krasznahorkai László is megírígyelné. Ja, nem!

Az igazán rémisztő a gondolatsort lezáró mondata:

„Tehát nem kívánom, hogy élesben is ki kelljen próbálnunk ezt a tudást, de ezzel a tudással rendelkezünk, ez óriási érték, ebből még tíz-húsz évig is élni fogunk.”

Na, ettől mentsen meg minket a mindenkit is szolgáló mindenható, vagy akiben hisznek a népek. Ha ez a bagázs még a nyakunkon lesz „tíz-húsz évig”, akkor kő kövön nem marad…

Nagy Katalin jó csinovnyik módjára átevezett a Nyugat szapulásának vizére…

„Ugye, van ez a nemzeti kormányok és a nemzetek meggyengítésére, felszámolására, birodalmi rendbe gyömöszölésére irányuló nemzetközi politika, amit most már gyakran nem is csak államok, hanem államok fölötti, globális, nemzetközi szervezetek és az azt fenntartó, abból élő, azt finanszírozó, magukat nemzetek fölött állónak érző üzletemberek, pénzemberek működtetnek.”

Ha ránéz az ember az európai térképre, akkor egészen megdöbbentő dolgot lát

„Én egy olyan miniszterelnök vagyok, aki részt vett 1988-ban a Fidesz megalakításában, és én jól emlékszem arra, hogyha az a szó, hogy Nyugat, elhangzott, akkor ott csak pozitív képzettársítások történtek. Akkor most idézek az akkori szovjet propagandából, hogy a feketéket bezzeg verik Amerikában, közben jót nevettünk, meg hogy Coca-Cola-mámorban fetrengenek a fiatalok Nyugaton. Ennyit tudott a szocializmus kritikaként mondani a Nyugatról. Tehát itt mindenki úgy gondolta, hogy nincs bonyolult dolga a kommunisták összeomlása és a szovjetek távozása utáni magyar vezetésnek. Azt kell csinálni, amit ott, mert ott minden rendben van.”

Na, most ránézek Nyugat-Európa térképére, harminc évvel később, és azt látom, hogy emberek halnak meg, mert nem tudják őket ellátni

„Azt látom, hogy a négy legnagyobb európai gazdaságból hármat meg kell mentenünk, mert a pénzügyi csőd felé rohan. Azt látom, hogy legalább 10 százalékkal csökkenni fog több nyugat-európai gazdaságnak a gazdasági teljesítménye ebben az évben. Mínusz 10 százalékról beszélünk! Az adósságaik, az államadósságaik 120 százalékig mennek fel, az már a kezelhetetlen tartományban van. Azt is látom, hogy a törvény meg a rendőrség kivonul az utcákra, és erőszakhullám söpör végig, szobrokat döntögetnek, áldatlan állapotok vannak, bandaháborúk zajlanak civilizált nyugat-európai országok gyönyörű szép kisvárosainak az utcáin.”

„Szóval ránézek azoknak az országaira, akik ide üzengetnek nekünk, hogy hogyan kell helyesen élni meg jól kormányozni meg jól működtetni a demokráciát, és nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek.”

Egy liberális imperializmus van Nyugat-Európában

Nagy Katalin: „Ebbe a sorba tartozik az, hogy az Európai Bíróság most újra elmarasztalta Magyarországot a civil szervezetek, illetve, ugye, a nem kormányzati szervezetek átláthatóságáról szóló törvény miatt?

Orbán: „Nézze, kétségkívül van egy – erős kifejezést fogok használni – liberális imperializmus Nyugat-Európában, amerikai demokraták, az amerikai baloldal is része ennek, akik megpróbálják a világlátásukat, értékválasztásaikat, fölfogásukat, ideértve a családról vallott nézeteiket, a migrációról vallott nézeteiket, a munkáról vallott, de leginkább a munkanélküliségről vallott nézeteiket ráerőltetni olyan országokra, amelyek másképp gondolkodnak a családról, a migrációról, a rendről, és így tovább. Kétségkívül a nemzetközi bíróságok gyakran részei ennek a hálózatnak”

„Én nem szeretem azt az egyszerű megoldást, hogy minden bonyolult nemzetközi jelenség mögé odaképzelünk egy összeesküvést, de ettől még összeesküvések vannak, és kétségkívül a formális kereteket megkerülve háttérhatalmi szervezkedések vannak. Bizonyos bírói ítéletekből ez egyértelműen kiolvasható.”

Na, most innentől kezdve jön egy olyan nyakatekert gondolkozás, amely miatt minden jogi stúdium első óráján kivágnák az illetőt az utcára, hogyne mondjam, mint azt a bizonyos macskát…

Hősünk azt próbálja bizonyítani, hogy, ha egy törvényt az emberek által „szentesített” nemzeti konzultáció előzött meg, akkor az Európai Bíróság elmehet a sunyiba…

Lássuk, hát!

„És miután látjuk, hogy kik azok a magyarok, akik egyébként a nemzetközi ítélkezésben részt szoktak venni, különösen, ha emberi jogi vonatkozásokról van szó, akkor nagyon könnyen megtaláljuk az összefüggést a Soros-féle nemzetközi hálózattal, amelyik ennek a liberális imperializmusnak egyébként a nyugat-európai főparancsnoksága. Na, most ami az ítéletet illeti, bár még nem olvastuk a leírt ítéletet, csak az első híreket ismerjük, és az úgy hangzik, hogy ezt a törvényt, amit mi a külföldről támogatott szervezetek átláthatósága érdekében hoztunk, nem fogadja el az Európai Bíróság. De nekem jókedvem lett, amikor elolvastam az erről szóló híradásokat, mert abban az szerepel, remélem, az ítéletben is benne van, hogy az átláthatóság olyan érték, amelyet joggal tűz ki célul egy parlament vagy egy kormány. Úgyhogy a magyar emberek jól döntöttek, hiszen ezt a törvényt egy nemzeti konzultáció előzte meg, 90 százalékban támogatták az átláthatóság szempontját. Tehát a magyar emberek jól döntöttek, még a globális ítélethozók szövegét vagy döntését félig-meddig ismerve is ezt mondhatom, hogy jól döntöttek, mert azt nem merték mondani Luxemburgban, tehát az Európai Bíróságnál, hogy a civil szervezetek átláthatósága ne volna egy magasrendű szempont, csak ezt úgy kell megvalósítani, az átláthatóságot, hogy kevesebb korlátozást jelentsen az ő számukra. Ez lehetséges. Tehát nem lesz nehéz ezt az ítéletet betartani, de hogy az átláthatóságnak 100 százalékig érvényesülnie kell Magyarországon, az bizonyos.”

És nem szakadt le a stúdió hangszigetelt teteje!

„Az nem lehet, hogy a parlamentben felelősséget vállaló politikai pártok átláthatósági szabályai szigorúbbak legyenek, mint a szintén politikai tevékenységet végző, de nem parlamenti képviseletre törő szervezetek szabályai. Azoknak ugyanolyan átláthatónak kell lenniük. Én szeretném világossá tenni a magyar választópolgárok előtt, hogy a külföldről érkezett, politikai célból ide elküldött minden forintról minden magyar ember tudni fog, mert joga van hozzá, hogy tudhasson.”

Nem tudom elfogadni az ezzel kapcsolatos ellenvéleményeket a civilek részéről, mert aki nem rest külföldről pénzt elfogadni, az ne szégyellje azt bevallani.

„Ha nem szégyen a pénzt elfogadni, akkor nem szégyen azt nyilvánosságra hozni. Ha szégyen az egyik, persze akkor szégyen a másik is. Tehát azt szeretném, ha Magyarországon egy demokráciához méltó módon a magyar emberek pontosan tudhatnák, hogy kik mennyi pénzt tesznek bele a politikai életbe annak érdekében, hogy az ő döntésüket, az emberek döntését befolyásolják.”

Mondja ezt az a miniszterelnök, aki a TAO bevezetésével a vállalatokat arra biztatja, hogy az államkassza helyett a nekik és persze neki is kedves sportegyesületeknek adják az adózás alól így kivont pénzt. Utána a magyar sajtó évekig nyomozhatott a szerintük nem közpénz útja után. Persze az adóforintok éppen így gurultak magánzsebekbe.

Lánchíd ária

Nagy Katalin: „A beszélgetés végén múltkor is megkérdeztem a Lánchidat. Nem érti az ember, hogy miért nem történik semmi. Bár tudom, hogy ez nem kormányhatáskör, hanem a főváros hatásköre, de már lassan azon gondolkodnak az emberek, hogy lehet, hogy ki kellene kerülni a Lánchidat, úgy kellene átmenni Budára, nehogy baj legyen.

„Nézze, vannak dolgok, amik meghaladják a mi értelmünket. Általában én nem rossz szándékot látok ilyenkor, hanem szerencsétlenkedést. Tehát kilenc hónapja, vagy nem is tudom már, hány hónapja szerencsétlenkednek és toporognak az ügy körül azok, akiknek döntéseket kellene hozni. Mindig mondtam, kell találni jó gyakorlati szakembert. Tehát az nem szégyen, hogyha egy testületben, mondjuk, egy önkormányzatban sok az elméleti szakember, annak haszna is lehet, de akkor meg kell találni azt a néhány gyakorlati embert, akire rá lehet bízni az ügyek intézését.”

Azt pedig szánalmasnak tartom, hogy rendre pénzhiányra hivatkoznak

„Éppen most, ahogy a költségvetést tervezzük, látom, hogy a fővárosnak a számláján 100 milliárd forint felett, talán 180 milliárd forint van, tehát tele vannak pénzzel, csak értelmesen fel kellene használni. De most, miután a választások megvoltak a fővárosban, egyetlen dolgot tudunk tenni: szurkolunk nekik, hogy sikerüljön.”

Forrás: Miniszterelnöki Kabinetiroda.