A Városi Kurír is többször írt arról,  hogy hüledeztek az orvosok, amikor meghallották: az egészségügyről az állam pozitív híreket akar látni, a főigazgatóknak új feladatként ilyeneket kell prezentálniuk. A betegek szintén nem értik, mivel kellene elégedettnek lenniük. A realitásokról Rékassy Balázs orvost, egészségügyi szakközgazdász-menedzsert, a Magyar Nemzet kérdezte.
[mnky_ads id=”10551″]


Napi egy pozitív hír

A szakember elmondta, az elmúlt évtizedekben egyik kormány sem mert hozzányúlni az egészségügyhöz:

“Ez a rendszer rendkívül komplex, sokfaktoros, ugyanakkor egy jóléti társadalomnak alapvető feladata a közfinanszírozott egészségügy fenntartása, a szociális háló biztosítása. Magyarországon – különösen a 2008-as válság óta – az egészségügyi közkiadások mértéke jelentősen csökkent. A fejlett uniós országok átlagának kevesebb mint 40 százalékát költjük közpénzből egészségügyre.”

[mnky_ads id=”10552″]
Magyarországon a lakosság egészsége már olyan állapotban van, amely hozzájárul ahhoz, hogy az ország rosszabbul teljesít:

“Gyengébb az emberek teljesítőképessége amiatt, mert korábban, idő előtt megbetegszenek, másrészt nagy a társadalmi különbségek okozta eltérés. Nem engedhető meg, hogy valaki férfiként tizenhárom évvel rövidebb ideig élhessen egészségben, csak mert az ország egyik szegény falujába születik, és nem Buda egyik előkelő kerületébe. ”

Nálunk a mai napig nem természetes az, hogy valaki az egészségével törődjön:

“A kérdés kettős, mert aki minimálbérből él, az nyilván örül annak, hogy tud enni, és már az is örömforrás számára, ha a fehér kenyérhez kólát ihat. De ez akkor sem csak az anyagiakon múlik, hanem a szemléleten is, amit lehet formálni. Az például jó dolog, hogy még ha vannak is problémák, az iskolákban a sportot nagy óraszámban kötelezővé tették. Jó az is, hogy a közétkeztetésre megpróbálunk figyelni. Más kérdés, hogy ezt mennyi pénzből kell megoldani.”

Nagy problémának tartja, hogy a Fidesz-kormány az alkoholizmusról nem beszél,  pedig népbetegség:

“A pálinkafőzés nemzeti mítosszá emelésével nagyon nem értek egyet: igenis ki kell mondani, hogy a kemény vagy a mértéktelen alkoholfogyasztás ugyanolyan káros, mint a drog. És nemcsak az egyént mérgezi, hanem a családokat is tönkreteszi. Az embereknek szűrésekre is jobban el kellene járniuk.”

Az alapellátás rendszerét át kellene alakítani:

“Azok az idők viszont elmúltak, amikor a háziorvoslás abból áll, hogy van egyetlen nővér, egy háziorvos, egy fonendoszkóp és egy spatula. Ma már az egészségügy is teammunka, csak csapatban lehet érvényesülni. Ráadásul tudjuk, hogy 250 felnőtt háziorvosi praxis betöltetlen,  a szakma elöregszik, a többség 60 év feletti. Ez nem fenntartható. Jómagam rövid távon a praxisközösségekben, hosszú távon a csoportpraxisokban hiszek.”

A lesújtó rákhalálozási adatokra hivatkozva elmondta,  ez a kérdés messzire nyúlik vissza, mert az onkológiába mindig öntöttük a pénzt, de jelentős előrelépés sosem történt:

“A szűrővizsgálatok mellett a legfontosabb ott is a szervezettség fejlesztése lenne és az, hogy ha valakinél egy onkológiai betegségnek a legkisebb gyanúja is felmerül, akkor az azonnal bekerüljön egy országos regiszterbe, majd egy megfelelő protokoll szerint megmondják, mikor milyen vizsgálatra kell elmennie. Felelőse kell legyen annak, hogy egy relatíve gyors kivizsgálás után a beteg mihamarabb megfelelő szakemberekből álló orvoscsapat  (úgynevezett onkoteam) elé kerüljön, akik döntsenek a kezeléséről.”

A képalkotó eszközök lefedettsége az elmúlt években javult, de még így is súlyosan elmarad nemcsak a nyugat-európai, hanem a visegrádi országok szintjétől is:

“.. gépeket megvenni csak egy dolog, meg kell teremteni mögé az orvosszakmai hátteret is, ami nem könnyű feladat, mert nincs elég radiológus. Könnyebbséget csak az jelent, hogy az ilyesmit a technikai lehetőségek miatt centralizálni is lehet, így az orvosnak nem kell feltétlenül helyben ülnie.”

[mnky_ads id=”10553″]
Az egészségügyben egyszerre kell centralizálni és decentralizálni:

“Ön például mit szeretne, hogy olyan orvosok operálják, akik az adott műtétből hetente egyet végeznek, vagy olyanok, akikért ugyan kell 50 kilométert utaznia, de heti tizenötöt végeznek, és sokkal nagyobb a rutinjuk? Én inkább az utóbbiak asztalára feküdnék föl.”

Álbetegek mentik meg az egészségügyet – megvan a végső diagnózis

Az Orbán-kormányzás állatorvosi lova a világszínvonalúnak hazudott magyar egészségügy

A Fidesz szerint az egészségügy Magyarországon rendben van – nekik legyen mondva!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét