A koronavírus-okozta kényszerotthonlét alatt sokkal többen bújják a közösségi oldalakat és mivel lényegesen egyszerűbb kritikát megfogalmazni azokkal szemben, akik a rivaldafényben élnek, mint szembenézni azzal, hogy agyramenő a bezártság, így rajtuk köszörülik a nyelvüket.

“Ma reggel arra ébredtem, hogy nem bírom az emberek rosszindulatát…”

-ketdte közösségi oldalán Ábel Anita, akinek a leírtakból következtetően kijutott a “jóból”.

“elég volt…azt érzem egy fajta boxzsák vagyok, akibe bele lehet rúgni, szidni, megkérdőjelezni a tehetséget, bírálni az életet, megkérdőjelezni a szakmáját…és ahogy él, mert legalább addig sem kell a saját életével foglalkoznia senkinek!

Igen tudom, megosztó személyiség vagyok….

Van, aki nagyon szeret, van, aki irtózik tőlem, de mégis ember vagyok, elsősorban nő és anya, egész életemben hiteles próbáltam lenni, de még most is 45 évesen, van, aki kioktat, és úgy ír nekem, mintha a hülye gyereke lennék! Arra gondoltam befejeztem, nincs több közösségi felület, nincs több követőkkel való kapcsolattartás, mert elsősorban ezért vagyok jelen itt (az már csak plussz ha cégek azt gondoljak, hogy hiteles vagyok, hogy hirdessem őket! Az is megtisztelő.)

Nyilván én is érzékenyebb vagyok,

és nekem is nehéz, és bár mindig mosolygok, és általában pozitív vagyok, engem is megrémít a helyzet, és a bizonytalanság!

Unom, hogy gonoszak vagyunk egymással, unom, hogy következmények nélkül beszólhatunk, bírálhatunk, ítélkezhetünk…

DE nagyon fontosak vagytok nekem és borzasztó hálás azoknak, akik követnek itt az instán és a facen!

Éppen ezért az eltűnés helyett a tisztítást választottam!‼️ Mindenkit, aki bántja a másikat vagy engem, bírál ítélkezik, csúnyán beszél, negatív kommentet ír:

törlöm, tiltom! Fölösleges megírni is‼️‼️

Szeretném ha ez a felület, értelmes párbeszédek terepe lenne,

pozitív, szeretetteljes. Köszönöm, azoknak, akik itt vannak és szeretik, azt amit csinálok, és bírják a stílusom, persze azzal sincs semmi baj, ha valaki nem, csak kulturáltan tegye, maradjunk emberek! Ez a vágyam…”

Jó lenne végig gondolni, hogy egy-egy mondattal nem csak vérig sérteni lehet a kiszemeltet, hanem kellemes pillanatokat is szerezhetünk. Ebben a felfokozott állapotban felértékelődik a jó szó és lássuk be, anonim módon, úgy, hogy nem kell a megalázott szemébe nézni, érvelni, megvitatni vádjainkat, nem túl nagy dicsőség a beszólás!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét