Aberráció, popsikenőcs

„Kövér: aberráltnak nevezhető a baloldal” – ezzel a címmel idézte fel az ATV a Ház mesterének legújabb keménykedését. Merthogy jövőre – vélte – jön ám a változás és az EP választáson „jelentős hangsúlyeltolódást vár a szuverenitáspárti oldal felé és reméli, hogy visszaszorul „az aberráltnak nevezhető baloldal”.

Az Európai Unió jövője

Ugyanis Kövér szerint ez lesz az első EP-választás, amely nem a nemzetállami kormányok aktuális megítélését fogja tükrözni, hanem az EU jövőjéről szól majd „a migráció tükrében”.

A legtömöttebb fideszes bajusz tulaja nyilván úgy véli: a nemzeti szuverenitás – sőt, egyáltalán, a nemzetállami eszme, mint olyan – überel az ég adta egy világon mindent. Mint teszem azt zsugában a piros 20-100 ulti terített durchmars.

Ám a szuverén nációk szuverén államainak létéhez képest a migráció, az indokolt menekülthullám jelensége is globálisnak mondható. Ha tetszik, ha nem.

Mi kell a paranoia elhatalmasodásához?

Kissé bicegős – társadalmi helyett csupán biológiai – hasonlattal élve: mintha egy, az egész emberi testre, minden egyes sejtre ható „fertőzésre” (bocsánatot kérek a szóért minden menekülttől) az orvos nem lázcsillapítót, immunerősítőt, antibiotikumot rendelne a betegnek, hanem fejfájás, ízületi gyulladás, hasmenés elleni tablettát, köptetőt vagy mondjuk popsikenőcsöt… Persze, egyik-másik következményes tünet kezelésére ezek is jók lehetnek, csak épp az ok ellen hajítófát sem érnek. Így kúrálhatja a betegét dr. Mekk Elek. Esetleg még ráolvasással, imákkal, sámándobos rítussal, elvégre a hit is gyógyító erő, ha a májzsugorra, a harántsüllyedésre meg a színtévesztésre nem is igazán hat…

Szóval, bármennyire is „hazafiatlannak” tűnik Kövér Lászlónak és a fideszeseknek: a migrációs problémák közös, EU-s megoldásához egyáltalán nem a szuverén nemzetek szuverén kormányai által emeltetett szuverén kerítések kívántatnak meg.

Mi érdeke is fűződne Európának (kivált a Sargentini-jelentést megszavazó „aberrált baloldalnak”, meg a nem épp baloldali néppárti képviselők kétharmadának is) ahhoz, hogy a tagországok bő félmilliárd lakosán elhatalmasodjon a paranoia? Miért is lenne jó, ha ahelyett, hogy az unió külső határán együtt kiszűrnék a terroristákat, s mindent megtennének, hogy minél kevesebb legyen a világon a menekülni kényszerülő és csak azok jöjjenek az EU-ba, akik valóban üldözöttek, meg akikre az egyes tagországok gazdasága vár, inkább mind négy méter magas pengés kerítéssel zárják körül magukat? És mi haszna lenne, ha naponta hiszterizálnák a polgáraikat a „fenyegető migránsveszéllyel”, és szítanák a gyűlöletet az amúgy már zömmel befogadott, eredetileg afrikai és ázsiai százezrekkel, milliókkal, meg persze az őket segítő civilekkel szemben?

Nem egy tébolydáról van szó

Érthető, ha az EU felelős politikusai (mondjuk orvosai) általánosabb, a tünetek eltüntetése helyett az okokra és az egész szervezetre ható „gyógymódot” akarnak alkalmazni. Elvégre nem egy tébolydáról, hanem együttműködő államok szövetségről – unióról! – van szó. És nyilvánvaló: szerintük inkább az lehet aberrált, aki beteges félelmében húsz különböző zárat szerel a lakása ajtajára, és ha idegen teszi be a lábát – ami ugye elkerülhetetlen –, akkor azonnal gézmaszkot köt az arca elé, s percenként rohan fertőtlenítővel kezet mosni…

Azon sem találni semmi meglepőt, ha a csak popsikenőcsös receptet író diplomás „sarlatánon” (mert dr. Mekk Elek folyvást dicsekszik és azt hangoztatja, egyedül az ő kenőcse védi meg a „bajtól” a nagybeteg, lázas EU-t, ráadásul szidalmazza is a pácienst és lehülyézi a más – jobb, hatásosabb, emberségesebb, konzultációra alapozott – gyógymódot kereső, szintén diplomás orvosokat) számon kérik a hippokratészi esküjét. Elvégre amit tesz, az a szövetség többi tagállamának nem sokat használ, s mivel amúgy hátráltatja a sikeresebb „gyógyítást” – kifejezetten árt a „betegnek”. És akkor e felületes kis hasonlatban még csak a menekült-probléma (fideszes nyelvjárásban migráció) félrekezeléséről esett szó, a többi fontos szakmai és emberi – esetünkben európai – norma megsértéséről (a 12-ből 11-ről) egyáltalán nem.

Szóval ki is nevezhető aberráltnak?

Az, aki reméli, hogy egyszer Magyarországon is érvényesülnek majd az európai demokrácia és a humanizmus normái? Vagy az, aki a politikai vitapartnereit aberráltnak nevezi, csak mert nem ért velük egyet? Aki rettegést kelt? Aki szítja az idegenkedő gyűlölet tüzét? Aki a globalizált világban az elzárkózás híve? És aki annak örül, ha az EP-választás nem egyes (a közös normákra amúgy fittyet hányó – a szerk.) nemzetállami kormányok megítélését tükrözi majd, hanem „az EU jövőjét a migráció tükrében”?

Tessék kérem, lehet választani!

Kövér László beparázott, hogy politikai kisebbségbe szorul az erkölcsi többség