Addig nincs baj, amíg nincs baj. Csabi, a gázszerelőnk motyogta ezt mindig, miközben nála mindig baj volt. Leginkább a piával.

Valahogy Csabi motoszkált a fejemben,

mikor tőlem is meglepő módon ott tipródtam én is a képernyő előtt, várva, hogy nemzetünk fénylő csillaga, a Kárpát-medence géniusza, nagy honvédő – akinek “halála a pocakos tábornokok”, de egészalakos tükörből egész [email protected] állhat – sámánunk utat mutat a vészben. Mondjuk, aggódom kicsit (nagyon!), és remélem az irány, amerre tereli az ő bamba népét, az nem a kijárat lesz Európából, meg a normális világból. Bár nála soha nem lehet tudni. Soha. Végül is reggel még a tanárokat fenyegette negédesen, és hosszas tanrendi elemzésekbe keveredett arról, hogy miért is KELL suliba járni.

  • Egyrészt, nem lesz fizu.
  • Másrészt, hogy nem lesz érvényes tanév.

Alig néhány óra kellett, hogy a Kedves Vezető agyilag vegye az adást,

miszerint az emberek java nagy ívben tesz a Kedves Vezetőre, és a gyerek nem fog suliba menni. Akkor sem, ha a Kedves Vezető kiátkozza a renitens családokat. Mert a szülő már csak ilyen. Van, aki az ország kasszakulcsát szerzi meg a kölyöknek, legyen neki svájci iskolára, luxusautókra, meg eldobható pelenkára. Közbevetőleg, a kedves, de kevésbé tájékozott olvasóimat megnyugtatom: lett neki svájci iskolára, meg eldobható pelusra is. Meg milliárdos kecókra, meg a lófütty tudja mire. Mindenre. Az meg külön bájos, hogy a ku…ööö… a kincstárba még mindig szabad bejárása van a famíliának. Igen, mert jámbor nép a magyar. Túlságosan is az!

Van, aki meg úgy gondolja, hogy a gyerekének, ne egy jobb napokat is látott, megfáradt operett-messiás írja már elő, hogy világjárvány idején kockáztasson-e, vagy nem.
Csabi, a szentem – nem láttam már, vagy tíz éve szegényt. Félő, hogy valamelyik égi kocsmában osztja az észt azóta – egy jós volt, most látom.

Mert addig nincs baj, amíg nincs baj. Csak most baj van!

És, ha baj van, akkor hiába a bülbül-hangú malacszerelő, a vészesen lepukkant propagandaminiszter, hiába a Fidesz gyűlöletpolitikáját megálmodó, azóta jobb létre szenderült Finkelstein (nélküle, tuti jobb lett a világ) gyenge klónjának, Habony Árpinak minden igyekezete. Akkor van ez, amit most látunk. Hogy a Kedves Vezető, az ő kedves várából, az ő kedves hangján egymásnak gyökeresen ellentmondó utasításokat présel ki az ő kedves szájából.

Már lehet iskolákat bezárni, már nem áll meg a járvány a tyúkhálónál

– ők kerítésnek hívják – már nem erős a magyar gazdaság, annyira nem, hogy le is fog állni, már nem urai a helyzetnek. Mondjuk, ahogy kinézett a tag, önmagának se nagyon. És csak sorolja-sorolja, az ő szájtáti népe meg csak nézi. Mi van? Persze, nem érti, hogy mi változott a reggeli állapothoz képest. Azt a legkevésbé sem, hogy egy járványügyi helyzetet miért tábornokok fognak kezelni, és nem orvosok. Hogy ki volt az a hülye, aki lélegeztetőgépek, intenzív ágyak, orvosok, ápolók, egyszerű kézfertőtlenítők, és szájmaszkok beszerzése helyett, tíz semmire nem jó „akciócsoportot” hozott létre.

Meg persze, a digitális távoktatás!

EMBER! Hol élsz te? A vár és a meccsrejáró luxusrepcsik közötti úton nem jött még szembe a magyar rögvalóság? Hogy egy átlagos, vidéki kisiskolában a diákok még csak a tévében láttak okostelefont és erre alkalmas számítógépet, a nagy sávszélességű internet meg legfeljebb a körorvosnál – haha, az is egy éve szűnt meg – meg a suliban létezik, ahova tilos bemenniük ezentúl.

Nincs baj, amíg nincs baj, haver, de most nagy baj van

Mert se az elmaradt „digitális távoktatást”, se a kedves pereputty által szétlopott-széthordott milliárdokat nem lehet két nap alatt visszapótolni. Az egészségügy, a gazdaság, az oktatás meg romokban. Köszönjük, Kedves Vezető!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét