Advent első hétvégéje van. A Fidesz potentátjai – persze közpénzből – jótékonykodnak a villogó kamerák előtt….

Advent első hétvégéje van. Sok magyar család már lázasan készülődik a karácsonyra, a szeretet ünnepére. A felnőttek lesik a gyermekeik, hozzátartozóik elejtett mondatait, hátha kiderül milyen ajándéknak örülnének a fenyőfa alatt. Kisebb gyerkőcök már írják Jézuskának a listát, napról, napra bővítve a kívánságokat.

Pár hét, és ünnepi fénybe borulnak a feldíszített fák, az ország “megtelik” szeretettel.

Politikusok özöne hirdeti – amiről év közben többnyire elfeledkeztek – a gyengék, elesettek segítésének a szükségességét. Még a Fidesz potentátjai is – persze közpénzből – jótékonykodnak, a villogó kamerák előtt. Próbálják elhitetni, hogy a látszat ellenére szorult beléjük némi emberség, csak eddig jól titkolták. No, ne legyen kétségünk, mindez csak december 24-ig tart, utána már az uraságok egy évre ismét elfeledkeznek arról a keresztényi kötelességről, hogy segítsd azokat, akik gyámolításra szorulnak, akiknek nem jutott hely az élet napos oldalán.

A következő hetekben miniszterek, államtitkárok, és más fideszes nagykutyák osztanak

lisztet, krumplit, almát a hosszú sorban várakozó nincsteleneknek, pufogtatnak üres frázisokat a hitről, amelyet a pártsajtó széles körben terjeszt majd. Valószínűleg bennem van a hiba, ha karácsony előtt a Orbán és hűbéresei folyamatosan arról papolnak, hogy megszűnt hazánkban a szegénység, nincs éhező gyermek, akkor mi a fenének osztanak az ünnep előtt “Kánaán földjén”?

fotó: a szerző

Azt meg végképpen nem értem, hogy a nagy jóléttől eltelt magyar emberek miért várakoznak hosszú órákon át azért, hogy pár kg krumplit, lisztet, és más tartós élelmiszert hazavihessenek. Valószínűleg Soros szállítja különgéppel a nélkülözők sokaságát, hisz’ a kedves vezető a saját szájából mondta, hogy nálunk fene nagy jólét van.

A láthatatlan Magyarországról két igaz történetet szeretnék elmesélni a közelmúltból.

Kattintson a szívszorító és sajnos jellemző történetekért!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük