Blogbazár
Advent első hétvégéje van. A Fidesz potentátjai – persze közpénzből – jótékonykodnak a villogó kamerák előtt….
Advent első hétvégéje van. Sok magyar család már lázasan készülődik a karácsonyra, a szeretet ünnepére. A felnőttek lesik a gyermekeik, hozzátartozóik elejtett mondatait, hátha kiderül milyen ajándéknak örülnének a fenyőfa alatt. Kisebb gyerkőcök már írják Jézuskának a listát, napról, napra bővítve a kívánságokat.
Az ingyenes ételosztásokon mind több a kopott öltözetű, egykor talán jobb napokat látott nyugdíjas. Öreg napjaikra oda jutottak, hogy hó végére elfogy a kevés, összekuporgatott pénzük, idős korukra a társadalom számkivetettjeivé váltak.
Egy dolgos élet van mögöttük, most egyik napról, a másikra élnek.
Nem tudom, miért jutottak ide, de ahogyan állnak a sorban az ételhordójukkal, benne van a kis életük minden búja, keserve. „Nem ezt érdemeljük, hiszen még tudtunk dolgoztunk”, mondja egy idős úr. „Egyedül maradtam, gyerekeim messze költőztek, senkire sem számíthatok” tette hozzá.
„Mit kezdjek a 62 ezer forintos nyugdíjammal, hó végén, ha elfogynak a gyógyszereim, akkor vagy a recepteket váltom ki, vagy ennivalót veszek. A kettő, együtt nem megy. És akkor még ott a rezsi, bár ahogy lehet a gázzal, a villannyal is takarékoskodom. Többen egyetértően bólogatnak, arcuk elborul, néhányuk szemében könnycsepp is megjelenik.”
fotó: a szerző
Egy korábbi, hideg téli napi ételosztáson a környező fákra, padokra sálakat, kesztyűket kötöttünk.
Először csak nézegették az ebédre érkezők a meleg holmikat. Mikor elmondtuk, hogy bárki elviheti bármelyiket, percek alatt minden gazdára talált. Egy hatvanas éveiben járó hölgy a sapkákat próbálgatta. Második, harmadik próbálás után megkérdezte, ugyan mondjam már meg, melyik áll neki a legjobban, lévén tükör nem volt a téren. Elszorult a szívem, amikor hozzátette,
„uram, nem tudom elhiszi e, de nekem még sohasem volt olyan sapkám amit télen hordhattam volna”.
Közösen sikerült a leginkább kedvére való fejre valót kiválasztani. Nem tudom szabad- e írnom- de tényleg így volt–úgy örült a meleg sapkának, mint egy gyermek.
fotó: a szerző
A Fidesz uralta honban sok millióan az élet árnyékos oldalán tengődnek.
Ők nem élhetnek úgy mint a nemzet kaszinósának becses neje, nem telik elegáns órákra, méregdrága táskákra, az ő gyermekeik nevén nincsenek luxuslakások,szőlőbirtokok. Nekik a szélfútta házukon, a kopott bútoraikon, az üres hűtőn kívül semmijük sincs. Az ő álmaik földhöz ragadottak. Örülnek, ha időnként csirke farhátat tudnak venni. Számukra nem az arany ékszer, a több százezres külföldi utazás jelenti az örömet.
Boldogok, ha gyermekeik este nem éhesen fekszenek le. Tízezrek számára pedig csak az utca maradt, nincs még fedél sem a fejük felett. Orbán Magyarországán milliók nem vágyhatnak másra, csak arra, hogy ebben a mai embertelen világban, egyszer ők is embernek érezhessék magukat.
Az adventi készülődés közepette jussanak eszünkbe azok a felebarátaink, akiknél nem készül karácsonyi lista, akiknek az lesz az igazi öröm, ha naponta egy tál meleg ételhez juthatnak az öt napos karácsonyi ünnepek alatt. A hivatalosságokra nem számíthatnak, hisz’ a hivatal ünnepel zárva tart.
Ferenc pápa a szegények világnapján minden jóérzésű ember számára fogalmazta meg üzenetét:
„Nemcsak azokkal kell jót tennünk, aki szeret bennünket, adjunk annak, aki nem tudja azt visszaadni, vagyis szeressünk ingyenesen.”
/A képek „csak” illusztrációk, nem a történetekben szereplő honfitársaink láthatók a fotókon./
