Van ebben valami hihetetlen. Hogy mennyire nem érezzük az arányokat. Egy celeb mondott valamit a nőkről meg az elhízásról, és felrobbant a világ.

Az, hogy

“nőügyekkel nem foglalkozom”,

vagy hogy leszarjuk a családon belüli erőszakot meg az Isztambuli egyezményt, az századennyi embert sem ráz meg.

Persze… hiszen az ország kétharmada elhízott,

arányaiban nálunk van a legtöbb kövér ember Európában. Sokan tudják magukra venni. De azt, hogy ennek mi az oka, mi a népegészségügyi kockázata, milyen módon lehetne kezelni… ostoba értelmiségi locsogás, ugye?

Nem tudom, mert nem olvastam újságot mondjuk a kilencvenes években, de mindig ennyire sekélyes, ennyire posványos, ennyire tusványos volt a magyar ember gondolkodása?

Vagy csak akkor teszi ilyenné a gombnyomásra irányított csinovnyik-média, ha egy cigányellenes rasszista kampányt és a bíróság végső megerőszakolását kell a szőnyeg alá söpörni vele?

Vajon igény… igény… igény mennyire van többre,

mint a “kinek nagy a segge” maximum 14 éves kori szintű megvitatására? Vajon, ha Kövér mondta volna ugyanezt – ahogy annyi gyalázattal köpte már a világot tele – felháborodott-e volna rajta az ország, vagy minden ment volna tovább a maga útján?

Szokásosan.

Forrás

1 hozzászólás

  1. Egyetértek a cikk tartalmával! Viszont nem ártana egy újságírónak helyesen írni! …. “felháborodott-e volna”….
    Jobban hangzik a…. felháborodott volna- e… Hmmm

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét