Városi kurír
A napi fontos.

Agresszív őrült? Nem a kutyákra kell mutogatni!

Ember és csimpánz nagyon is különbözik a kutyáktól

0 251

Minden kutyabarát számára nagy esemény, amikor Csányi Vilmos etológus-professzor gondolatait olvashatja. Csokorba gyűjtöttünk néhány megállapítást.

Kutya és farkas – micsoda különbség!

Örökzöld téma például, hogy mi a hasonlóság és különbség a farkasok és a kutyák között. A két faj biológiailag közel áll egymáshoz, hiszen szaporodni képes utódokat tudnak létrehozni. Óriási különbség azonban, hogy a farkas nem fogad el szabályokat, élete állandó versengéssel telik, mindig az a legfőbb célja, hogy a rangsorban előrébb kerüljön, s ezért mindenre képes.

A kutya viszont – ahogy Csányi Vilmos fogalmazott – egy „mesterséges lény”, amelyet az ember teremtett több tízezer év alatt az állandó válogatással. „Mára a kutya képes arra, hogy a közösségben úgy viselkedjen, akár egy ember. Hajlandó alávetni magát a rendnek, nem küzd az elsőségért, nem agresszív. Míg egy farkas soha nem adja fel: folyamatosan és agresszívan harcol, a kutya élete középpontjában a gazda kegyeinek keresése áll” – vázolta a különbséget. Mindez annak eredménye, hogy a kutya évezredeken át az ember legfőbb társa volt.

Türelemmel és szeretettel

Csányi Vilmos álláspontja, hogy a kutyánk nevelése során ne játsszuk a „falkavezért”. Neveljük és tanítsuk kutyánkat türelemmel és szeretettel! A professzor egy interjúban elmesélt egy történetet:

„Egyszer Erdélyben jártunk, ahol a hegyi pásztorok vad kuvaszokkal őriztetik a nyájat. S hogy a kutyák vadak legyenek, rugdalják, dobálják őket. Velünk volt egy fiatal lány, aki erről a nevelési módról mit sem tudva, odament az őrjöngve ugató kuvaszokhoz, és szép halkan beszélni kezdett hozzájuk. A pásztorok rohantak, nehogy baj érje, de egy-két perc alatt valamiért megszűnt az őrjöngés, abbamaradt az ugatás, a lány megsimogatta a kutyákat, azok meg lefeküdtek és a lábához dörgölődtek. Mire a pásztorok jajgatni kezdtek: elrontotta a kutyákat, mit csinált velük? Holott nem csinált semmit, csupán szeretetet adott nekik. Aztán másnap megismétlődött szinte ugyanez. Egy csapat kóbor kutyával találkoztunk, meglehetősen agresszíven viselkedtek, a társaság meg engem lökdösött előre, ugye, majd az etológusprofesszor… A kutyacsapat már ék alakba rendeződött, a szőrüket borzolták, én meg az előző nap látottakat utánozva elkezdtem halkan beszélni hozzájuk. Látja, itt vagyok, tehát bevált a dolog. Azért magam is meglepődtem…”

Veszélyesek és őrültek

Ha az ember és a kutya ennyire összenőtt, miért fordulhatnak elő súlyos kutyatámadások? – vethető fel a kérdés. Az etológus szaktekintély nem lát ellentmondást, hiszen „vannak veszélyes négylábúak, meg akár őrültek is”, és, bizony, ennek is mi vagyunk az okai:

„az ember közelében élő kutya éppoly variábilis, mint maga az ember. A farkasok például alig különböznek, mert nekik az állandónak tekinthető természethez kell alkalmazkodniuk, a kutyának viszont a mindig más és más emberhez. Ezért, ahogy mondani szokták – és ráadásul igaz is –: a kutyatámadások mögött mindig emberi hiba található. A kegyetlen bánásmód, a rossz tartás, a hozzá nem értés, a kisgyerek, akire nem figyelnek, mind ok lehet a támadásra. Például kevesen tudják, hogy a különféle kutyafajok agressziószintje genetikailag különböző. Egy pitbullé például egészen más, mint egy golden retrievernek. Utóbbinak akár fát is vághatunk a hátán.”

Nem a kutyákra kell mutogatni!

Ha agresszív fajt keresünk, nem a kutyákra kell mutogatnunk, hanem nézzünk önmagunkba! Az sem véletlen, hogy egy hozzánk közel álló faj agresszív igazán: a csimpánzok,

„az emberhez hasonlóan, nemcsak megölik a rivális csapatot, hanem kínozzák is őket: ugrálnak rajtuk, kifeszítik, harapják a szerencsétleneket.”

Ebben bizony ember és csimpánz nagyon is különbözik a kutyáktól. Csányi Vilmos egy beszélgetésben egyenesen „démoni fajnak” minősítette az embert és a csimpánzt…

Forrás: Szabad Föld

Portálunkon erről is olvashat: “Okos kutya, buta kutya”

Leírás

Akár ez is tetszhet
Betöltés...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Elfogadom További információ