Ma ismét feltettem a védőfelszerelést, a pékségből összegyűjtöttem a pékárút. Minden biztonsági intézkedést betartva irány Debrecen egyik külső területe, ahova kiszorultak a városból a szegények.

Most is ott várták a kocsit, fegyelmezetten, egymástól távolságot tartva vitték a pékárút

Többen mondták, amit elvihettek, az legalább három napig elég lesz a családnak. Jutott az ellátmányból az egyik egyház által működtetett nappali melegedő lakóinak is.

A helyzetük -úgy látszik- semmit sem változott, a bajban nem nyújtanak számukra a hivatalosságok segítő kezet. Milyen jó lenne, ha a nincstelenek számára a kormányzat, és az önkormányzat megoldaná, hogy legalább naponta egyszer -a hét minden napján- meleg ételhez jussanak. Az már csak álomnak tűnik, hogy mondjuk egy havi 50 ezer forintos segély mekkora segítséget jelenthetne a számukra.

Aki még nem járt nyomor negyedekben,

el sem tudja képzelni, milyen középkori viszonyok között élnek a 21.században magyar emberek. Mi lesz, ha már ránk, civilekre sem számíthatnak? Mi lesz, ha a koronavírus járvány közöttük is megjelenik? Védekezni képtelenek, sem pénzük, sem tudásuk, sem eszközük sincs ahhoz, hogy megelőzzék a bajt.

Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de nem jobb lenne megelőzni a nagyobb bajt?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét