Sorting by

×

Akkor olvassa, ha mindig is szeretett volna egy jó nagy lufit kipukkasztani – Napi Lendvaiságok

Lendvai Ildikótól nem idegen a csípös irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most hétfői gondolatait olvashatják a napi visszásságainkról.

Szép is ez, amikor már egymást is figyelik

Kiderült, hogy a Pegasussal lehallgatták Áder elnöki őrségének parancsnokát és azt a közvetlen munkatársát, aki az elnököt a magánprogramjain és külföldön kísérte. Áder lehallgatása egyszerűbb lett volna, de -gondolom- azt azért még Völner államtitkár sem engedélyezhette. Semmi baj, ezen az úton így is nyomon lehetett követni minden lépését. Legalább senkinek nem kell tovább gondolkodnia: mit vegyen a közjogi méltóságoknak karácsonyra.

Az volna a legjobb, ha Orbán is, Kövér is, Áder is kapna egy-egy gukkert. Azzal vizslathatnák egymást az ablakból körbe-körbe: Karmeliták, Parlament, elnöki palota. Fura ízlésük van, de ha egyszer nem bírnak meglenni egymás szemmel tartása nélkül…

És mennyivel olcsóbban kijönnénk, mint amibe a Pegasus kerülhetett!

Egy diplomáciai tárgyalásról gyakran többet tudhatunk meg a találkozót kísérő jelképes gesztusokból, mint a hivatalos sajtótájékoztatóból

Macron azzal kezdte a vizitjét, hogy ellátogatott Heller Ágnes sírjához. Ahhoz a Heller Ágneséhez, akit ez a rezsim világhíre ellenére agyba-főbe pocskondiázott, és halálában sem tisztelt. A legalpáribb rendszerhű trollok ma sem állják meg, hogy ne fröcsögjenek a nekik nem tetszők írásaira így:

“Elmehetnél te is a Balatonba úszni!”

Sokan megkaptuk már. Miután tudták, hogy délután Macron ellenzéki vezetőkkel, köztük a főpolgármesterrel is tárgyal, az Orbán-rezsim is útjára bocsátott egy üzenetet reggel: rendőröket küldött a Városházára, hogy végezzenek házkutatást nem tudni, mi után egy olyan ügyben, amelyben semmit nem adtak el semennyiért. A nyomozás egyetlen kiindulópontja az “Anonymus” által közzétett lehallgatás, amelyben a Fidesz volt pénzügyi vezetőhelyettese, privatizációs ügynökségének elnöke beszélget arról: milyen jó volna megvenni a Városházát.

Az eljárásnak természetesen semmi köze nincs ahhoz, hogy Völner után kétségbeesetten próbálkoznak az ellenoldalra is ráborítani valamit, hogy legalább döntetlenre hozzák ki a meccset. (A Szabó Timea “CIA-ügynökségéről” szóló mocskos híresztelés túlságosan emlékeztetett egykori ürgebőrös sztorikra ahhoz, hogy bárki komolyan vegye. Mást kellett keresni.)

A pártatlanság természetesen vitathatatlan. Borkai ügyében is máig folyik a lázas nyomozás. Csak ott arról, ki készítette a titkos felvételt.

Ismerik Heltai Jenő tréfás versikéjét Ilikéről és Lilikéről, a két jó testvérkéről, akik a bajban is kisegítik egymást?

Amikor az egyikük nem tud produkálni a bilibe, a másik megosztja vele a maga eredményét, nehogy anyuka megharagudjon a rosszul teljesítőre. Heltai le is vonja a magasröptű erkölcsi tanulságot: “Azért tehát, hogy ha egyik/ Testvértekről van szó,/ Akármikor, akármiben/ Szüksége van rátok:/ Egymást, kedves olvasóim,/ Csirbe, csorba, csurba, csarba,/ Cserbe ne hagyjátok!” Eddig úgy tűnt, a kormány környékén csupa Ilike és Lilike segíti egymást. Ha valaki bajba, gyanúba keveredett, nem hagyták cserben: az ügyészség még a nyilvánvaló ügyeket is ejtette. Orbán pár éve egy Fidesz-rendezvényen meg is hirdette beszédében:

ha hűséges harcostársuk sebesül meg, azért érte mennek a csatamezőre.

Most viszont valami megbontotta ezt a bajtársias- testvéries (bűn)szövetséget. Völner államtitkárt csirbe-csorba-csurba-csarba, cserbenhagyták. Nem mentek érte a csatamezőre, pedig ő és ügye ezer sebből vérzik. Túl sokan vallhattak rá a vesztegetésen kapott végrehajtók közül, akik gyanúsan jól jövedelmező állásukat szabott árú kenőpénz fejében kaphatták meg. Völner és a Végrehajtói Kar elnöke igazán nem mondható kőszívűnek: fejlett szociális érzéküket mutatja, hogy állítólag részletre is lehetett nekik fizetni. Hálátlanság, hogy ilyen jólelkű embereket hurcolnak meg!

De az igazi kérdés az: ezúttal miért nem működött az Ilike-Lilike módszer, (noha több bilire elég végtermék is összegyűlt a bűzlő ügy körül), hogy-hogy ezúttal cserben hagyták a megtévedt kormánytagot?

  • Túl sokan tudtak már a dologról?
  • Kapóra jött, hogy egy viszonylag kis hal beáldozásával bizonygathatják az Uniónak: keményen küzdenek a korrupció ellen?
  • Vagy a Pegasus-botrányban szerepet játszó államtitkár eltüntetésével védenék a valódi felelősöket?

Előbb-utóbb kiderül. Vagy nem, amennyiben az államtitkárnak is van valami a tarsolyában, és Salamon Béla kabarétréfájától megihletődve ő is fenyegetőzhet:

“Ha én egyszer kinyitom a számat…”

Mert mi van, ha Ilike vagy Lilike egyszer kiborítja valamelyik bilit?

Naná, hogy véletlenül van egy képem az új könyvemről….

Amíg szokás volt fényképeket hordani a táskánkban, véletlenül mindig volt nálam előbb a gyerekemről, később az unokákról. Ez is valami olyasmi. A fülszövegben ez áll:

“A könyvben Magyarország utolsó két évének története bontakozik ki Facebook-bejegyzéseken és glosszákon keresztül. Humorral, egyrészt mert ebben a régióban mindig ez segített túlélni, másrészt mert egy álszent, saját nagyságától eltelt, pöffeszkedő hatalom leleplezésére ez a leghatásosabb eszköz. Mint mikor egy nagyra fújt luftballont egy kicsi, hegyes gombostűvel lyukasztunk ki.”

Vagyis akkor olvassa el ezt a könyvet, ha:

  • Mindig is szeretett volna egy jó nagy lufit kipukkasztani.
  • Szeret nevetni azon, ha “a király meztelen”.
  • Nem szeret, de szokott bosszankodni azon, hogy noha a király meztelen, ezt a fél ország még nem veszi észre.
  • Néha olvassa fb-posztjaimat vagy a Népszavában szombatonként megjelenő írásaimat, és szívesen olvasna többet belőlük, kötetbe gyűjtve.
  • Nem olvasta fb-posztjaimat és Népszava-írásaimat, de halált megvető bátorsággal most tenne egy kísérletet velük.
  • Ön jó lélek, és kész örömet szerezni nekem.
  • Ön gonosz ember, ezért azt szeretné, hogy hízzak. Márpedig biztosan több kilót híznék a büszkeségtől, ha sokan elolvasnák ezt a kötetet.
    Kapható az Írók boltjában, a Láng Tékában, a Libri és a Líra nagyobb boltjaiban, a Joshua Könyvek Kiadónál, de rendelhető Bookline-on is.

Kapcsolódó

 

Akkor olvassa, ha mindig is szeretett volna egy jó nagy lufit kipukkasztani - Napi Lendvaiságok

átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.