Connect with us

Kerítésen túl

Áldott állatok

Megosztás

Látszólag egészen bulvár jellegű hír, ha egy templomban állatokat áldanak meg. Márpedig Madridban van olyan hely, ahol ez évről évre megtörténik. Egy olyan rendezvény keretében, amely hagyománya a XIX. századig nyúlik vissza. A házikedvenceknek kiosztott áldás azonban nem csak emiatt több egy kicsi hírnél az uborkaszezon idejére.

De nem is azért, hogy hosszan fejtegesse valaki azt, hogy ez mennyire konform, vagy összeegyeztethetetlen a hitélettel. Mármint az ő éppen aktuális hitéletével. Mert a házak, istállók, haszonállatok megáldása nem újkeletű a történelemben. Assisi Szent Ferencről pedig tudjuk, hogy jó viszonyt ápolt az állatokkal. Ezt őrzi az október 4.-re rögzített „Állatok Világnapja” is.

A történetnek ez a része így szinte szót sem érdemelne. Az állatokat „sportként” gyilkoló, magát kereszténynek beállító emberek meg majd lerendezik a lelkiismeretükkel a hajtóvadászatokat. Ha van lelkiismeretük. Ahogy valószínűleg azoknak sem sok van, akik mások „szőrös gyerekeit”, vagy akárcsak kóborló kutyákat, macskákat képesek képesek vegzálni, kínozni. S alighanem ez az a pont, ahol érdemes visszakanyarodni a spanyol állatáldásokhoz.

Sok embernek a négylábú kedvence a társa

Sokaknak jelentenek ugyanis a négylábú kedvencek olyan társat, amely a gyermekeket, olykor a szülőt, a testvért pótolja. Olyan társat, aki szeretetet ad. De ami talán fontosabb: odafigyelést, szeretetet igényel. Fontossá téve az emberi lakótársat. Márpedig ez néha talán fontosabb lehet bárminél. Alighanem soha nem lesz pontos statisztikánk arról, hogy egy-egy házi kedvenc évente hány embert ment meg az öngyilkosságtól. De azt hiszem, hogy nagyon sokat. Ahogy azt is tudjuk: számos személyiségzavar, szocializációs probléma esetében nagyon fontos szerepe van a terápiás állatoknak. Ilyen esetekben igazán áldásos a létük ezeknek a társaknak. Így igazán megérdemlik, hogy ezt valahogy a „gazdi” is kifejezésre juttassa.

Ha a hite úgy kívánja, akkor az egyház segítségével. Mely esetben a sok-sok év hagyománya azt mutatja, hogy van olyan templom, ahol a híveknek ebben is szolgálatot tesznek. Ugyanakkor félnék attól, ha ezt úgy kezdené bárki kezelni, mint annyi mást a nagyvilágban. Egyfajta divatként. Mintha azt mondaná, hogy nem is igazi keresztény, aki a nem áldatja meg az egyébként kutyába se vett macskáját. Ahogy sokan beíratják hittanra a gyermeküket is valami vélt vagy valós külső, homályos elvárás alapján. Anélkül, hogy egyébként jelentőséget tulajdonítanának az egésznek. Összecsereberélve a humanista tanítások szerinti viselkedést a hivalkodó melldöngetéssel.

Andrew_s

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük