Connect with us

Banánköztársaság

Akasztófáról álmodott

azt álmodom, hogy felakasztják
Megosztás

„Néha azt álmodom, hogy a férjemet felakasztják” – mondta harminc-harmincöt éve egy kisváros párttitkárának a felesége akkori nejemnek, mikor már elég bizalom gyűlt fel benne a női titkok megosztása során.

Vajon ma is sok eltorzult, hamis eszméket híven szolgáló és abból előnyöket bőven nyerő magyar politikai vezető felesége/férje álmodja ugyanezt?

És a kötélre álmodott politikus házastárs nem ezt álmodja?

Talán nem, mert elvakultan trappog a jövője felé.

Talán igen, de nem tud lemondani a hatalomról és az újabb egymillióról.

Vagy tízmillióról.

Vagy…

Nem vagyok Péter, – sem Popper, sem Müller, sem Esterházy, sem a kőszikla –, de látok valami kivezető menekülési ösvényt a kínzó szorongásból.

Javasolt receptem: nem kell megvárni.

Nem arra célzok, hogy akasszák fel magukat, csak arra, hogy nem kell megvárni, amíg a történelem törvénye eljön értük.

Nem kell a gyilkos és hazug migránsellenes retorikával gyűlöletre tanítani az arra alkalmas nemzetrészt, nemzetet – Európát, Amerikát. Nem kell, mert miután az elvakított tömeg végez az aktuális bűnbakkal, esetünkben a migránsokat segít belefullasztani a Földközi-tengerbe, vagy lebombáztatni, illetve halálra nyomorogtatni őket a hazájukban, és a bevadított emberek a győzelem vagy a vereség után rádöbbennek, hogy ettől se boldogabbak, se gazdagabbak nem lettek – sőt! –, a gyűlölet forrása ellen fordulnak, amint szokás.

A párttitkár-feleség álmához nem kellett álomfejtő.

Ma sem kell annak, aki bitófáról álmodik.

Elég lenne néhány történelmi munkát elolvasni.

Itt van például Gyurgyák János Európa alkonya? című új könyve. Nem idézem, mert nem idézhetek háromszáz oldalt…

***

Utóirat:

Néha úgy érzem, tökéletesen felesleges ilyesmiket leírnom, mert akikhez el kellene jutnia a szavaknak, hogy hassanak, azokhoz nem jut el, és ha mégis eljut, akkor nem értik vagy elutasítják.

De minden kudarc után újra és újra kinyitok egy új dokumentumot a wordben és írással telik el egy fél nap az életemből.

Hátha eljut hozzájuk…

Hátha megértik…

Megjegyzem: ez sokak álma miatt is nagyon fontos lenne, akik nem párttitkár-feleségek.

Itt vagyok például én…

Kapcsolódó:

Naná, hogy félek!

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük