Ami Kádárnak a “krumplileves” volt, az Orbánnak a “disznóvágás”
„Ha Tarlós lenne a főpolgármester, akkor ő odamenne és rendet tenne egy ilyen helyzetben” – nyilatkoztatta ki Orbán Viktor ma reggeli napindító homíliájának következtetésében – kezdte bejegyzését Gábor György vallásfilozófus.
Most ne törjük a fejünket a fenti kijelentés igaz vagy hamis voltán,
miként azon kijelentésen sem, hogy mi lenne, „ha Tarlós lenne a főpolgármester, akkor ő nem menne oda és nem tenne rendet” , de azon sem, hogy „ha Tarlós lenne a főpolgármester, akkor ő odamenne, de nem tenne rendet” etc., s ne merengjünk a szükségszerűség nagy kérdésén (helyette – ha már – olvasgassuk mondjuk Arisztotelész Hermeneutikáját). Nem ez a helye annak, hogy Orbánt az implikáció logikai buktatóira emlékeztessük, képezze az egy másik általános iskolai óra tananyagát.
Szögezzük le, hogy most nem Tarlós a főpolgármester
(aki vagy odamenne, vagy nem, vagy rendet teremtene, vagy nem), hanem Karácsony Gergely, még ha ez megemészthetetlen fájdalmat, szűnni nem akaró kínt és állandó keservet is jelent a miniszterelnöknek.
Miként ma nem Kádár János az ország első számú vezetője,
hanem Orbán Viktor. Pedig Kádár is szerette a gasztropolitizálást, s ő is szívesen csomagolta be értelmiségellenes gondolatait olyan, a nép legegyszerűbb fiaihoz elhatolni képes, munkás-paraszt öntudatba stilizált gasztropolitikai nyelvezetbe, miszerint
„a krumplileves legyen krumplileves.”
Ez magáért beszél,
„nincsen benne semmi, ámde az legalább érthető.”
Legfeljebb – hogy Kádár nyelvén szóljunk – a gyalogokkal való hamiskás-szemcsippentős összekacsintás legfőbb értelmét a közös nyelv és gondolkodás eszmei és ideológiai alapját biztosító, a nagy kollektív kuktában rotyogó krumplileves képzi meg és teszi érzékivé. Mi más? Mert nincs is semmi más. Épp úgy, mint manapság.
Orbán ma kísértetiesen hasonló gasztropolitikai fordulattal élt:
Szerinte Karácsony olyan ember, hogy
„ez a típus disznóvágáskor csak a vacsorára jön”,
de Orbán nem állt meg itt, hisz modern ember ő, up-to-date (kivéve az asztali számítógépet), s mondandóját még pontosabban megvilágítandó, megmerítkezett a mindannyiunkkal tegeződő-bratyizó viszonyban lévő, s hétvégeken oly népszerű családi programokként felkínálkozó Ikea Weltanschauungjában: Karácsony
„ha vesz egy bútort, azt nem ő szereli össze”
– mondta, mintegy jelezvén, hogy ő valamilyen misztikus (vagy nem is annyira misztikus) módon képes belátni Karácsony lakásába és mindennapjaiba, hogy aztán innen egyenest következzék a koncepciós perek premisszáinak hajnali kivégzésekbe torkoló konklúzióit a 2020-as évekre áthangszerelt, az elméket és a lelkeket gyilkoló orbáni következtetés: Karácsony, vagyis az elhalálozásokért „felelős” főpolgármester, aki tehát Tarlóssal ellentétben, aki – mint annak szükségszerűsége Orbán által bizonyítást nyert – odament volna, s mindent elrendezett volna, szóval Karácsony
„elméleti, nem pedig gyakorlati ember”.
Jó ez az újabb antiintellektuális felütés, a kádári krumplileves is hozta az elvártakat, de hozta az is, amikor akadtak, akik a kultúra szó hallatára rögtön kibiztosították a revolverüket.
Szögezzük le: Orbán ismét hagyománytisztelőnek bizonyult
Csak hát annak a szájából ez kissé hülyén hangzik, akinek apja és lánya, veje és összes haverja közpénzekből lett parvenü, s maga sem krumplilevesen tengődik, továbbá kevés annak valószínűsége, hogy a feleségével az Ikeában, a vasárnap kinézett, s tegeződve megvásárolt, majd autójának tető-csomagtartóján hazahordott kanapéágyat, 2 ajtós gardróbot vagy fiókos szekrényt maga lát neki összebuherálni.
És végezetül következzék egy coming out:
ha én látnék neki egy bútor összeszerelésének, a második elem kézbevétele helyett már a traumatológián várakoznék az életmentő műtéti beavatkozásra. És ami a disznótorost illeti, speciel én sem a vágáson, sem az esti vacsorán nem lennék ott, máshol részletezendő okokból fakadóan. Ami pedig a disznóvágást és a hurka töltését illeti, azt végrehajthatja értelmiségi is, meg nem értelmiségi is. Akár még Orbán is.
De a közpénzek gátlástalan megcsapolásához
messze nem elég egy disznóvágáshoz alkalmas kés, egy Ikea bútor összeszereléséhez alkalmas csillagcsavarhúzó, avagy egy gázszereléshez szükséges franciakulcs. Legyen az akár értelmiségi, akár nem értelmiségi kezében.
