Apró győzelem, de mégis az!

Szerdán a mindenen átrontó, felháborodott parlamenti ellenzéki attakot egy ország követe figyelemmel. Köszönet érte a Párbeszédes Tordai Bence „közvetítésének”. Néztük, hogy kiborult a bili és a nagy csodálkozás közben észre sem vettük, hogy a kormányerő(?) egy fontos tételből visszalépett.

Demokraták és demagógok

A párviadalt látszólag a kormánypárti demagógok  nyerték, hiszen átverték a közigazgatási bíróságokat létrehozó törvényt és a szégyenletes rabszolgatörvényt is, de hogy!!! Na ezért látszólagos csak a győzelem, mert képtelenek voltak a modern kori demokrácia követelményeinek megfelelni, így azután elővették minden diktatúra jól megszokott fegyverét és meghágták a demokráciát.

Szabad volt a gazda,(Jones gazda Állatfarm) pontosabban „A Gazda” teljes szabadságot adott az ő népének, így eshetett meg az a viccesnek nem éppen mondható eset is, hogy miközben Gyurcsány Ferenc kezében jól láthatóan felmutatta szavazatra jogosító kártyáját, valahogy mégis csak beficcent tőle egy „igen” voks a rabszolgatörvény mellett.

Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy bár Tordai szólt róla, de szinte senki nem vette észre, hogy a szavazás-cunami előtt a beterjesztő (Semjény Zsolt) visszavonta azt a törvényt, ami szinte egész Budapest területén betiltaná a demonstrációkat jeles napokon.

Az ember, aki hegyről jött le és dombra ment vissza

Ez az eset azt bizonyítja, hogy ilyen egyszerűen állhattak volna el a rabszolgatörvénytől is, ha nem akartak volna túlteljesíteni a multiknál. Persze az is lehet, hogy azt tartották a közigazgatási bíróságok szemérmetlen teste, pardon szeméremteste elé paravánként. Így utólag mindegy, mi volt a cél, miért rohant le jelenlétével legitimálni a kormánypárti kapkodást a hegyi ember, Áder János, aki beszélni ugyan csak a sajátjaival volt hajlandó, de legalább csatlakozott és ő is meggyalázta hivatalát.

Nem mellesleg: ugye milyen furcsa, és egyben nagyon magyar, hogy egy köztársasági elnökről, aki a nemzet egységét lenne, még egyszer mondom lenne hivatott megjeleníteni, azt írni, hogy a sajátja?

„A választ testvér azt fújja már a szél a választ az fújja már a szél…”