Connect with us

Kerítésen innen

„Aranyoskám! Amíg maguk vannak, van Isten” —  Morzsaparti Debrecenben

morzsa
Megosztás

Az Egy Morzsányi Szeretet Egyesület önkéntesei, negyed év szünet után, szombaton ismét várták Debrecenben, a Petőfi téren azokat, akiknek nem jutott hely az élet napos oldalán. Az önkormányzattal történt egyeztetés után, -a biztonsági előírások betartásával, a újra  indult a debreceni Morzsaparti.

A csoport vezetőjének beszámolója

„Kértük, hogy az ételre várók maszkot hozzanak magukkal; akiknek nem volt azok számára az egyesület adott védőeszközt. Ügyeltünk arra, hogy a sorban állók között 2 méter távolság legyen, ez többnyire sikerült is. Persze nem volt egyszerű, mert mindenki ételre vágyott.

Az előkészítésre most csak négy napunk volt, ennek ellenére igyekeztünk bőséges választékkal várni azokat az embereket, akik az éhezéstől jobban félnek, mint a koronavírus járványtól. Négy-féle főételből választhattak a sorban állók. Hozzá volt rizs, uborka, savanyúság, kenyér, péksütemény, tea, alma és rengeteg péksütemény. Jutott mindenkinek a 300 darab Túró – Rudiból is. A gyerkőcöket fagyival, könyvekkel és rengeteg játékkal vártuk.”

A helyszíni tudósítás, így folytatódik, „a Morzsaparti csapat, a járvány ideje alatt együttműködött az önkormányzat családsegítő szolgálatával, sok közös „védencünk” van. Így tudtuk,  nagyon sokan várják, hogy a korábban megszokott módon, hétvégén is meleg ételhez jussanak.

Talán csak a meghirdetett elő Gyermeknapnak „köszönhető”, hogy legalább ötven kislány, kisfiú jött el a szüleikkel a térre. Az étel mellett nagy örömmel majszolták a fagyit, és válogattak a könyvek, játékok között. Senki sem ment haza üres kézzel, gondoltunk az otthon maradt testvérekre is, nekik is választhattak ajándékot. Ott volt most is a partin az „örökbefogadott” kisfiunk Ferike is. Nagyon szeretnénk, ha Ferike ki tudna törni a mai élethelyzetéből, mert okos, talpraesett, ügyes kisfiú. Nem tehet arról, hogy szülei szegények, nem tehetősek. De látjuk szeretetben nevelik a két gyermeket , amit tudnak – ha szűkösen is megadnak nekik. A mi segítségünkre a jövőben is számíthatnak, amit tehetünk, megteszünk értük. Szeretnénk hinni, hogy Ferike és sorstársai még sokra viszik az életben és boldog felnőtt életük lesz, amikor a mostani nélkülözés csak egy rossz álom lesz.

Hála és köszönet minden adományozónak

 „Úgy láttuk, nagyon sokan éheznek, számukra minden étel azt jelenti, hogy pár napot túl tudnak élni. Így hó végén a kisnyugdíjasok –akik többségben voltak–pénztárcája igencsak üres lesz, még a gyógyszerre sem igen telik, nemhogy ételre. A sok adománynak köszönhetően, mindenki legalább három napra elegendő élelmiszerrel felpakolva mehetett haza, vagy a hajléktalan szállóra.

„A Morzsaparti csapat nevében köszönjük Debrecen megyei jogú város polgármesterének, hogy támogatta kezdeményezésünket az ételosztás újra indításáról. Nagyra értékeljük, hogy a debreceni civilek kérésére a héten módosították a közterület használatára vonatkozó helyi rendeletet. Ennek alapján a karitatív eseményekre, így az ételosztásra igénybe vett közterület használatáért -egy bizonyos határig- nem kell használati díjat fizetni. Ez számunkra annak a jelzése, hogy a város vezetése számít a civilekre, partnernek tekinti őket.”

A Morzsapartin becslésünk szerint mintegy 250 fő vett részt

„Mindent kiosztottunk, a végén még repetára is volt lehetőség. Így „kifosztva” pakolhattunk össze a parti végén. Sokan jöttek oda, s köszönték meg az „életet mentő” adományt. Az egyik idősebb úr könnyes szemmel mondta: „Aranyoskám! Amíg maguk vannak, addig van Isten! „

Az egyesület legközelebb június 20.-án, szombaton, várja a nehéz sorsú felebarátainkat. Örömmel várjuk a felajánlásokat, ételt, süteményt, tartós élelmiszert korlátlan mennyiségben.

Elérhetőek vagyunk email-ben: morzsapartydebrecen@gmail.com.

Pénzbeli adományokra is számítunk. Az egyesület számlaszáma:

Egy Morzsányi Szeretet Egyesület; Erste Bank; Számlaszám: 11600006–00000000—93568971″

Zárul Lipcsei Andrea beszámolója.

Szerző

1 Comment

1 Comments

  1. Bálint Erika

    2020.05.23 15:51 at 15:51

    Úgy érzem, öregszem. Ez már a második cikk, amikor úgy érzem elbőgöm magm. Csodálatos azt olvasni, hogy még van emberség, szeretet, segítő-készség. Fájdalmas azt tudomásul venni, hogy emberek éheznek ebben az országban.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük