Nahát, nahát… Freud itt jár köztünk. Ma a kancelláriaminiszter arra a kérdésre, hogy mit szól Borkai lemondásához, egyetlen szóval felelt: “Heuréka!”


Nem feltételezem,

hogy egy keresztény kormány második embere nem tudja a különbséget a

“Halleluja!”

(Hála Istennek, dicsőítsétek Istent) és a

“Heuréka”

(Megtaláltam!) között. Előbbit akarhatta mondani, de nem véletlen, hogy az utóbbi jött a szájára. Valamit nagyon meg kellett találni, mielőtt Borkainak végre megparancsolták a lemondást. Kellett az a pár nap ilyen-olyan papírok, bűnjelek megtalálására és eltüntetésére a polgármesteri irodából.

Olyanokéra, amelyek már nemcsak Borkai és a kishalak üzelmeire utalnak. Mostanra végre megtalálták, a munka elvégeztetett, az iroda steril. Borkai, a mór elvégezte kötelességét, a mór mehet.

Gulyás ismerheti a “Heuréka!” legendáját, ezért is jött a szó a nyelvére

Abban is az állami vagyon elsíbolásáról van szó. II. Hierón állítólag Arkhimédésztől kért segítséget, hogy leleplezzen egy állami megbízás körüli disznóságot (ld. “már a régi görögök is…”). Az uralkodó egy aranykoszorú készítését rendelte meg, de az ötvös a gyanúk szerint ellopta az arany egy részét. (Szörnyű, mire nem volt képes ez az ókori klientúra!) Arkhimédész egy közfürdőben lubickolva jött rá a bizonyítás módjára, és a legenda szerint örömében azon pucéron (mondhatni, Borkai-jelmezben) kirohant az utcára, és azt kiáltozta: Heuréka! Megtalálta ugyanis a hidrosztatika alaptörvényét (“Minden vízbe mártott test…”), összehasonlította az aranykoszorú és egy megfelelő aranytömb által kiszorított vizet, és bebizonyította, hogy a koszorú nem tiszta aranyból készült.

Nem is tudom, nem kellett volna-e legfőbb ügyésznek Polt Péter helyett inkább Arkhimédészt választani. És hajlandó volnék elgondolkodni egy másik vezetőcserén is, II. Hierón javára.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét