Többször foglalkoztunk már mi is az egészségügyben uralkodó fejetlenséggel, aminek szinte kizárólagos oka a pénzhiány. A legújabb-kori hiánygazdálkodás a  jobb sorsra érdemes kórházak vezetőit is csalásra, pardon kreatív megoldásokra kényszeríti.


Bent is vagyok, kint is vagyok

Egyre elterjedtebb az a módszer, hogy felveszik a beteget, mint bent fekvőt, így jutva hozzá az érte járó fejpénzhez, ám a páciens otthonról jár be a kezelésekre. A módszernek az a rizikója, hogy be kell avatni a beteget is, mert ameddig ebben a státuszban van, még háziorvosához sem mehet el egy nyamvadt receptért sem, mert az egyenlő lehet a lebukással. Jobb helyeken a jó doktorok ezt a megoldást szemlesütve ajánlják, pontosabban kérik a beteg hozzájárulását.

Az esetek zömében nincs komoly kockázat, ám más a helyzet, ha az ok nem a kórháznak szerezhető plusz pénzforrás, hanem a nemtörődömség, felelőtlenség, és sajnos ilyen is van.

Visszaélés a pszichiátrián!

A napokban egy nő különös panasszal keresett fel egy jogvédő szervezetet. Azt vette észre, hogy pszichiátere meg nem történt kezeléseket tüntet fel a leletein, hogy azok ezáltal elszámolhatóak legyenek a társadalombiztosító felé. A nő a szervezet segítségével több panaszt is benyújtott a hatóságok felé az ügyben.

Az asszony már hosszú ideje jár vissza a kontrollkezelésekre, melyek során a szokásos injekciót minden alkalommal megkapta. A szakmai protokoll szerint a szer beadását egy vizsgálatnak kellene megelőznie, mely megerősíti, hogy fenn áll-e még a diagnózis kritériumainak megfelelő mentális állapot. A nőt évek óta kezelő pszichiáter azonban nemcsak, hogy elmulasztotta végrehajtani ezt a vizsgálatot a havi találkozók során, de – azt feltételezve, hogy pszichiátriai betegként biztosan nem kelti majd fel a nő figyelmét – gondosan leadminisztrálta a szükséges kezeléseket, mintha szabály szerint meg is történtek volna. Ezzel amellett, hogy semmibe vette saját felelősségét az asszony kezeléséért, olyan összegeket is bezsebelt a társadalombiztosítótól, melyekre sohasem volt jogosult.

A probléma sajnos nem egyedi és nem újkeletű

Egy Pest megyei férfi egy pszichiátriai osztályon kapott kezelést. Néhány nap múlva hazaengedték, de az egészségbiztosítónak erről nem szóltak: nekik továbbra is azt jelentették, hogy a férfi náluk van kezelésen, és felvették az ezért járó biztosítási pénzeket.

Egy fiatal egri nő kamaszkora óta éveken át kapott pszichiátriai kezeléseket akarata ellenére; az ügy vizsgálata során kiderült, hogy a nő ellátásai során összesen 31 olyan pszichiátriai kezelést jelentettek le, amik soha nem történtek meg.

Egy másik esetben egy pszichiáter alkalmazottként dolgozott egy pszichiátriai klinikán, miközben a magáncégével szolgáltatásokat nyújtott egy szociális intézetben. Az intézet egyik ápoltjának kivizsgálása után a vizsgálatot a pszichiátriai klinikán keresztül lejelentette a biztosítónak, ugyanakkor az intézettől is felvette a vizsgálatért járó munkadíjat – így a térítés összege duplán folyt be.

Mi az ok?

A listát még hosszan lehetne folytatni – és könnyen lehet, hogy csak a jéghegy csúcsa kandikál ki a vízből. A napvilágra került eseteket mindenesetre az egészségbiztosító a jogtalanul felvett összegek másfélszeresének visszavonásával szankcionálta.

Cikkünk kéziratát elküldtük külső munkatársunknak Szigeti Ildikónak a Pszichobiznisz sikerkönyv szerzőjének, aki az alábbi emailban reagált:

“Elolvastam. Reálisnak tűnik, de ez nem újkeletű történet, szinte minden szakmában túlszámláznak. Lényegében ez garantálja az ellátóhelyek túlélését. Ráadásul, a pszichiátria olyan terület, ahol könnyen lehet zsonglőrködni az órákkal, hiszen beszélgetős terápia… Ami fontos szerintem, hogy egyre kevésbé igazolható a pszichiátriai ellátás hatékonysága, vagyis az életminőség jobbítását nem, vagy csak nehezen lehet igazolni…

Arra vigyázzatok, hogy vannak olyan, magukat jogvédőknek hirdetők, akik nem éppen a pszichiátriai betegek jogaiért küzdenek…”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét