Connect with us

Voks 2022

Az akármitől független főpolgármester-jelöltekről és programjukról

Találós kérdés! Na, ki az? “Mindenki a maga sikere kovácsa, ez bárki legyen, azt gondolom, tehát mindenki, mindenki, tehát kell hozzá, hogy valamire vigye, vagy valamire ne vigye, ahhoz is kell ám nagyon sok minden, ez lehet pozitív, negatív.”
Megosztás

’18 áprilisa után azt gondoltam, hogy bár soha nem pártoltam a bojkott semmilyen formáját – gyáva önfeladásnak tartom –, az idei helyhatósági választásokon nincs sok értelme erőlködni. Nemcsak a kampányerők 0:100-as kormányzati fölénye miatt, hanem amiatt is, hogy a magasságos kétharmadnak hatalmában áll azonnal kiherélni az önkormányzati törvény maradékát, valamint a fővárosi törvényt.

O. V. és T. I. magánszerződése

Emiatt az ellenzéki helyhatósági erők könnyen a béna kacsa szerepében találhatják magukat. Ez a lehetőség fennáll – és meg is erősítették kormányzati megnyilvánulások. Például az, amelyikben bizonyos O. V. nevű egyed magánszerződést kötött egy T. I. nevű személlyel. Ennek értelmében O. V. sok-sok milliárd forintot adományoz T. I.-nek, amennyiben sikerül megtartania a főpolgármesteri posztot.

Az ügynek két szépséghibája is van. Az egyik, hogy a sok-sok milliárdot O.V. nem a saját vagyonából juttatja T. I.-nek, hanem a közpénzekből – amelyeknek jelentős hányada egyébként éppen a fővárosban keletkezett adóbevételekből származik. A másik, hogy ezzel a kormányerő nyíltan jelezte – bár eddig sem nagyon titkolta: a szavazók többségének akarata csak addig számít, amíg O. V. magánszemély elképzeléseit – akár hagymázas mániáit – feltétel nélkül, rajongással támogatják. Ez persze minden többséghitű (bolsevista) hatalom jellemzője. Emiatt nem nevezem soha az illetőt magyar – pláne „a magyarok” – kormányfőnek, bár kétségtelenül jelenleg ő a magyarországi kormányhatalom feje.

A demokraták nem adhatják föl!

Pár hónap után beláttam: a demokratikus erők még ebben, a sok jóval nem kecsegtető helyzetben sem adhatják föl, és nem merülhetnek sértődötten alá, hogy kibekkeljék, amíg valaki/valami el nem takarítja az útból az akadályt. Fel is pezsdítette kicsit a nem OV-hívők táborát az előválasztás, amely némiképp pótolta a kétfordulós szavazás eltörlését, ami a szövetségkötések kiiktatására szolgál. Nyilván a kisgazdákkal kötött 1998-as koalíció is rémületes időszak a legfőbb jónak, bár a népszerű párt kinyírása kevés gondot okozott. Ellentétben az MDF megsemmisítésével, amihez már a baráti titkosszolgálatokat és rendőröket is igénybe kellett venni. Elég kínos volt, bár keveseknek szúrt szemet.

Ehhez képest a kereszténydemokrácia mintegy 3-5 százalékos támogatottságú képviselőinek kinyírása ujjgyakorlat volt: a Giczy-Surján-Semjén ellentétből Surjánt simán lefizették egy európai képviselőséggel, Semjén a tök fajsúlytalan „szövetséges” miniszterelnök-helyettes pozíciójában tündökölhet, feltéve, ha gazsulál az első szolga minden, akár pogány, sámánista hagymáziáihoz is.

Az ugyan, mitől független főpolgármester-aspiránsok

Az ellenzék előválasztási akciója példaként szolgált ahhoz, hogy azonos oldalhoz tartozó jelöltekről nem pártirodák mélyén döntenek, hanem lehetőséget adnak a széles nyilvánosságnak a döntés befolyásolására.

Várható volt, hogy a főpolgármesteri tisztségért többen is beszállnak a versenybe. A többséggel szemben nem hiszem, hogy a kormányerő állna konkrétan mögöttük – nem érdeke, hogy gyengítse jelöltjét. Objektív okokból viszont előnyös neki, hogy az elmúlt évtized kártételei miatt kiábrándultak ne az ellenzéki jelöltet válasszák, hanem a „független” (ugyan, mitől független?) aspiránst.

Marketing-lehetőség

Nem tartom hát „fidesz-trollnak” az ajánlásokat összegyűjtő, így hivatalos jelöltté váló Berki Krisztiánt sem, aki nem azonos az olimpiai bajnok tornász Berki Krisztiánnal! Őt valószínűleg az üzleti marketinglehetőség motiválta: jelentősen megugrott az ismertsége, így nagyobb nézőszámra számíthat új tévéműsorához. Esélyei a nullához közelítenek.

Bár a másik „független” jelölt, Puzsér Róbert ismertsége, kedveltsége is nagyságrenddel marad el akár a kormányjelölt, akár az ellenzéki jelölt számaitól a közvélemény-kutatók adatai szerint, a médiaszemély habitusa, felfogása, gondolkodása nem idegen a közvélemény egy jelentős részének, ezért érdemes erről beszélgetni.

Kertelés nélkül

A magyar-történelem szakos tanár végzettségű Puzsért szokás a fiatalok képviselőjének tekinteni, holott októberben betölti a 45. évét – ez már a tisztes középkor. Országos ismertségre akkor tett szert, amikor a Csillag születik című, hullámzó minőségű tehetségkutató műsorban a zsűri tagjaként kertelés nélkül mondott ítéletet az egyes produkciókról.

A Hír TV-ben volt egy műsora, amelyben 10-10 teljesítményről – a 10 legjobb/legrosszabb film, humorista stb. – fejtette ki a véleményét, meglehetősen szabadszájúan. Bár ezekből az egyórás műsorokból hiányzott az esztétikai szempontú elemzés, valószínűleg innen ragadt rá a „műkritikus” minősítés. Tény, hogy magam is gyakran egyetértettem a szubjektív és szenvedélyes véleménnyel alátámasztott sorrenddel. 2018-ban azonban az akkor ismét hatalmat kapott kormányerő megvásárolta ezt a tévét is, és kirúgták.

Sétáló Budapest

Nem tudom, most van-e tévéműsora – évek óta nem nézek tévét –, az interneten azonban könnyen hozzáférhetőek a dolgai. Így a Sétáló Budapest programja is, amit főpolgármester-jelöltségéhez készített a csapat, amely támogatja.

Mellékszál: a program olyan, megvalósítható elemeket is tartalmaz, hogy az októberben nyertesnek érdemes lenne némelyiket átvenni, akár személyekkel együtt is. Például a lakhatás ügyében.

Ez azonban valószínűleg akadályba ütközik majd, elsősorban a jelölt felfogása, gondolkodása – ideológiája miatt. Ez igen pregnánsan megjelenik a programot ismertető-megvitató politikai konferenciát bevezető szavaiban.

Márciusi szakmai kerekasztal

Ugyanis feltétel nélkül felül az olyan – bár népszerű, de hamis – közhelyeknek, minthogy a politika nem a „társadalom” érdekeit képviseli, a pártok részekre szabdalják a választókat, (naná, ez a dolguk, a nevükben is benne van: pars=rész), ami megakadályozza, hogy a „társadalom” érdekei érvényesüljenek, a politikusok kivétel nélkül gerinctelen, korrupt gazemberek, akik csak a saját zsebüket nézik stb., stb. Főként az általa óbaloldalnak nevezett ellenzékieket gyaszálja, mondván, hogy a NER részei, lefizetettjei. Név szerint viszont kizárólag a DK elnökét szidalmazza – ez ma Magyarországon biztosan behoz egy egyetértő morrantást, humoristák esetében felhőtlen kacagást. Hatásvadász előadók nem is hagyják ki.

A márciusi szakmai kerekasztalon – így nevezik a videóban látható beszélgetést – Puzsér jelölt még párttámogatást akart szerezni elképzelései mögé, ezért megjelentek a szerinte szóba jöhető pártok képviselői: a Jobbiké, a Momentumé és az LMP-é. E pártok időközben kivonultak mögüle, így akármitől független jelöltként szerepel majd az októberi szavazólapokon.

Kapisgálják már, mi az a politika

A kihátrálásban szerepet játszhattak az itt megjelent jobbikos xxxJános (a vezetéknevét nem sikerült kisilabizálnom a képről, elnézést), és momentumos Nemes Balázs megjegyzései. A két pártképviselő hozzászólásai ugyanis azt mutatják: kapisgálják már, mi az a politika – eredeti jelentésében a társadalom irányításának módjára tett ajánlat –, sőt, azt is, hogy generális társadalmi érdek nem létezik. Még Sétáló Budapest szintjén se.

Bár valószínűleg a dugódíj bevezetése nem elkerülhető – de annak módja sokféle lehet. Ugyanis minden, most szóbanforgó díjhatáron kívül esik valamennyi lakótelep és kertvárosi körzet is. Lehet mondani, hogy kit érdekel a panelprolik álláspontja. Csakhogy: a belvárosi lakosok jó részének sem lenne előnyös, ha díjhatáron kívül eső munkahelyeikre csak pluszpénz befizetése útján juthatna el, illetve tovább drágulna a belvárosi boltok kínálata. (Ma ugyanannak a bolthálózatnak a kínálatához 20-30 százalékkal olcsóbban jutok hozzá, mint a Belvárosban lakó nővérem.) A reális elképzelésekben a Hungária körút vonala lenne a határ.

Minden problémának többféle megoldása létezik

Mint arra Nemes Balázs momentumos rámutatott: a szakértői vezetés igen népszerű ideája – hülyeség. Ugyanis minden problémának többféle megoldása létezik. Ezek közül a politikusnak kell választania. A választását meg a világlátása, habitusa, gondolkodásmódja – összefoglalva: ideológiája – határozza meg. Egyszerű példával: a jobbos a lakhatási gondokat rendvédelmi kérdésnek tekinti: el a közterekről a lakás nélküliekkel! Fogságban, börtönben nincsenek szem előtt! A balos meg azt mondja: többszáz üres lakás létezik a városban – nézzük meg, a hajléktalanok seregéből hány százan tudnának munkás életet élni, ha lenne legalább egy lakcímük, meg egy hely, amit magukra zárhatnak, ha például meg akarnak mosakodni. Persze ez macerás, és például a szociális munkások megfizetését igényelné. Az ilyesfajta tevékenységet ma a társadalom nagy része legfeljebb elnézi – a magyar kormányzati hatalom gyanakvással szemléli, ennek megfelelően törvényekkel is üldözi.

Ez Puzsér programjának nagyon támogatható része. A segítő szociális munkások munkája még „zöld” szempontból is ezerszer hasznosabb, mintha mondjuk egy, már csak három évre szóló „tartós” fogyasztási cikk gyártásában vennének részt.

Hanem a jobbításra törekvő szándék kicsorbul,

ha mindenki mást árulónak, kitartottnak, kollaboránsnak tekintünk, aki nem osztja maradék nélkül a mi elképzeléseinket. És nem fogadja el, hogy közszereplők, politikusok felfogása is változhat az idővel, a tapasztalatokkal. Erre éppen a jobbikos résztvevő hívta föl Puzsér figyelmét.

Szabadelvű szocialistaként ugyan lenne még számtalan kifogásom az akármitől független főpolgármester-jelölt programjával kapcsolatban, de ez hosszú lenne. (Van az az idegesítő tulajdonságom, hogy mielőtt bármit kritizálok, igyekszem megismerkedni az állításokkal.)

Végezetül: tartozom egy minősítésem visszavonásával Puzsér Róbert akármitől független főpolgármester-jelöltnek. Egy face-s bejegyzésemben ugyanis „ordító egérnek” tituláltam. Márpedig a Sétáló Budapest programját kísérő megnyilvánulásaiban érezhetően igyekszik visszafogni korábbi hangerejét. Persze megtartva orgánumának erőteljes határozottságát, amivel semmi baj nincs. Az „ordító” jelzőt emiatt ünnepélyesen visszavonom. Az „egérség” mibenlétét döntse el ő maga a kiváló szatírából készített Peter Sellers film alapján.

megosztás

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük