Az álhírek pszichológiája – miért sikeresek a hazugságok?

Az álhírek fogalma nem új keletű fogalom. Olyan hírekre, információkra utal, amelyek véletlen félretájékoztatás vagy szándékos dezinformáció eredményeképpen nem, vagy nem teljesen felelnek meg az igazságnak.

Egy amerikai szervezet jelentése szerint a politikai álhírek 2019-ben több mint 150 millió megtekintést értek el.

Egyes kutatások arra jutottak hogy az álhírek több emberhez és gyorsabban terjednek, mint az igazság. Az álhírekre való fogékonyság a pszichológusoknak és a viselkedéskutatóknak is riasztó, ugyanis az álhíreknek fontos következményei vannak az élet számos területén. Érezhető a hatásuk a politikában, a közéletben, de hatással vannak az egészségre (gondoljunk csak a vírus és az oltás körül terjengő álhírekre), a táplálkozásra, az éghajlati helyzet súlyosságának megítélésére és a pénzügyi döntéseinkre is.

Az alapvető kérdés pszichológiai szempontból: „Hogyan hihetnek az emberek ezekben a dolgokban?”

A következőkben olyan jelenségeket mutatok be, amelyek jelentős hatással vannak arra, ahogyan az elénk kerül információt megítéljük:

Motivált érvelés vagy megerősítő elfogultság

A motivált érvelés az az elképzelés, miszerint az emberek gondolkodása elfogult a saját világnézetüknek megfelelő dolgok, hírek és információk irányában vagyis hajlamosak azokat az érveket jobban elfogadni, amelyek egyeznek a saját elképzeléseikkel. Hasonló fogalom a megerősítő elfogultság, ami arra utal, hogy előnyben részesítjük azokat az információkat, amelyek megerősítik a meglévő hitünket. Ha nem vesszük figyelembe ezt a gondolkodási elfogultságunkat, akkor nagyobb valószínűséggel leszünk álhírek áldozatai, amikor olyat olvasunk, amivel egyetértünk. Ez a jelenség fordítva is működik vagyis fokozott szkepticizmust élünk meg az általunk nem kedvelt politikai oldal, cég vagy sportegyesülettel kapcsolatos álhírek vonatkozásában (hajlamosabbak vagyunk azokat igaznak elfogadni). A kritikus gondolkodáshoz arra van szükség, hogy saját preferenciáinkat háttérbe szorítva próbáljuk értékelni az olvasott és hallott információkat.

Felszínes figyelem és türelmetlenség

Az ideológiai elfogultsággal ellentétben bizonyos kutatók azt találták, hogy sokkal inkább arról van szó, hogy az emberek azért hisznek hamis dolgokban, mert nem elég alapos a gondolkodásuk. A mai felgyorsult világban gyorsan szeretnénk információinkat, hogy minél gyorsabban tudjunk döntéseket hozni. Csak beírunk egy keresőszót, és máris egy óriási (bizonytalan) információhalmazzal találjuk szemben magunkat. A kutatók szerint, ha az emberek tudatosan lelassulnak, akkor lehetőségük lesz jobban mérlegelni az olvasottakat, és kevésbé lesznek fogékonyak a félretájékoztatásra. Minél inkább időt szánunk a közösségi média görgetése során a hírek alapos olvasására, annál jobb lesz az értékítéletünk.

Pennycock és munkatársai egy kanadai egyetemen végzett kutatásban 3466 résztvevő analitikai érvelését vizsgálták. A szakemberek arra jutottak, hogy azok, akik az érvelési teszten magasabb pontszámot értek el, azok jobban meg tudták különböztetni a hamis címsorokat a valódi hírektől. Ez akkor is igaz volt, amikor a hamis történetek összhangban voltak a résztvevők politikai preferenciáival. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek sokkal inkább a lusta gondolkodás miatt válnak a félretájékoztatás áldozatává, mint politikai identitásuk védelmében. A vizsgálat megismétlése során Rand és munkatársai megerősítették ezeket az eredményeket, és ők is arra jutottak, hogy a felszínes gondolkodás eredményezi, hogy hiszünk-e az álhíreknek, és nem az ideológia volt a döntő.

Kognitív lustaság

Az előző ponthoz szorosan kapcsolódik a kognitív lustaság jelensége. Ahogyan Kahneman Gyors és lassú gondolkodás című könyvében írja, az emberek kognitívan lusták. Az agyunk úgy fejlődött, hogy energiát takarítson meg a “fontosabb” feladatokhoz, és ezért nem nagyon szereti a felesleges energiafogyasztást, ha adott helyzetben elég jó intuitív döntést tudunk hozni. A mindennapi hírek olvasása során is megjelenik az, hogy gyakran elmarad az értékelés és a reflektív megítélés, helyette intuitívan döntünk. Ilyenkor az információfeldolgozás egyszerűsített módját hajtjuk végre – olyan következtetést vonunk le, amely nem feltétlenül pontos, például úgy döntünk, hogy elhiszünk egy adott esetben hamis hírt.

A hitelesség értékelésének hiánya

A hírek olvasása során keveset foglalkozunk a hitelesség kérdésével. Nem az a célunk, hogy első kézből szerezzünk információt, hanem, hogy tájékozódjunk a mindennapi dolgokról. Bízunk a megszokott hírforrásainkban, az általuk nyújtott információk valódiságában.

Ugyanakkor egy hír értékelése időt és energiát igényel.

Magában foglalja a cikk hátterének felkutatását, az állítások forrásainak értékelését, bizonyítékok (nem vélemény, anekdóta vagy meggyőződés) felkutatását, replikáció keresését más hírforrásokban, és a szerző, kiadó, weboldal megbízhatóságának értékelését. Természetesen nem minden esetben szükséges a kritikus gondolkodás, hiszen rengeteg időt és energiát venne igénybe, ha minden információ kapcsán ilyen alapos kutatást végeznénk (megélnénk a kognitív leterhelés negatív következményeit), de a releváns döntések kapcsán mindenképpen szükséges a megfelelő tájékozottság. Ha fontos számunkra, hogy megfelelő egészségügyi, politikai vagy pénzügyi döntéseket hozzunk, akkor érdemes időt és energiát fektetni abba, hogy hiteles információkat szerezzünk.

Érzelmeink irányítása alatt

A kritikus gondolkodás egyik legnagyobb ellenlábasa az érzelem, ugyanis az érzelmek egyszerűen irracionálissá tehetik a gondolkodást. Amikor az emberek az érzelmeikkel gondolkodnak, az intuitív gondolkodásukat helyezik előtérbe, a reflektív és kritikus gondolkodással szemben. Az álhírek, mint a propaganda, az olvasóban gyakran ébreszthetnek és teremthetnek olyan érzelmeket, mint a félelem és a harag, márpedig érzelmileg felindult állapotban nem vagyunk képesek racionálisan gondolkodni és hajlamosabbak vagyunk elhinni fals híreket is.

Az igazság illúziója

Az illuzórikus igazsághatás arra a jelenségre utal, amelyben minél jobban, minél többször ki vagyunk téve bizonyos információknak, annál valószínűbben ítéljük igaznak az adott információt. Minél többet olvasunk két jelenségről egymással összefüggésben, annál erősebbé válik a fejünkben a kettő közötti kapcsolat. Természetesen ettől még nincs a két dolog közötti ok-okozati összefüggés, mégis úgy élhetjük meg.

Társas nyomás

A végső ok, amiért az emberek hamis hírek áldozatává válnak, a társas nyomáshoz és egyfajta torzításhoz kapcsolódik, amit sokszor mi magunk hozunk létre az emberi kapcsolatainkban és az online felületeinken is. Azokat a személyeket és szervezeteket részesítjük preferáljuk, akik az általunk elfogadható tartalmakkal és nézetekkel tudnak azonosulni. Amikor valaki megoszt egy számunkra nem elfogadható nézetet, akkor a kapcsolat is legtöbb esetben megkérdőjeleződik. Elrejtjük a bejegyzéseit, kikövetjük vagy végső esetben töröljük az ismerőseink közül. Az általunk létrehozott buborékban végül mindenki hasonlóan gondolkodik, és ezáltal azt a hamis látszatot keltheti, hogy a többség úgy látja, ahogy mi, vagyis az az igazság. Mindenképpen szem előtt kell tartanunk, hogy attól nem lesz valami igaz, mert a környezetünk többsége hasonlóan vélekedik, mint mi.

Tágabb értelemben, a politikai és társadalmi kérdések nem sorolhatók helyes és helytelen, igaz vagy hamis kategóriákba. A hírek megítélésénél látni kell az aktuális társadalmi és politikai légkört, a háttérben meghúzódó érdekeket és tisztában kell lenni azzal, hogy az ezekhez kapcsolódó nyomás valószínűleg hatással van a rendelkezésre álló információkra, illetve az igazsággal vagy hamissággal kapcsolatos elképzeléseinkre.

Forrás

BKK

Egy hozzászólás itt: “Az álhírek pszichológiája – miért sikeresek a hazugságok?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük