Kezdem azzal, amiben nem várható, nem is lehetséges változás: Orbán hazudik. Kiállt az emberek elé, és elmondta:  „nagy és nyílt politikai csata” volt, ahogyan annak „egy pártok közötti versenyre épülő demokráciában lennie kell”.


Nem érdemes sokat törődni ezzel a dumával:

egyáltalán nem ilyennek kell lennie egy demokráciában a választásnak. Például nem ilyennek kell lennie a „közmédiának”, nem ilyennek kell lennie a „kormány” egész magatartásának. Nem ilyen a demokratikus választás, mert azt nem jellemezheti a hatalom korlátlan közpénzhez jutása, a leplezetlen tolvajlás. Demokráciában nem lehetséges, hogy szennylapok legyenek a „kormány” által elismert, kedvelt orgánumok.

Szóval hagyjuk ezt! Vagy mégsem? Mert amit a „legerősebb pártról” mondott, akár fenyegetésnek is tekinthető – más értelme ugyanis az eredmények tükrében nemigen van. De fenyegetés a „kormány” állítólagos hajlama az ellenzéki városokkal való együttműködésre is.

Valamilyen „együttműködésre” persze szükség van,

pontosabban csak lenne: nem feledhető azonban, hogy a hatalomnak sok a titkolni valója, rengeteg olyan eset, amely alapos okkal gyaníthatóan bűncselekmény. A közpénzből űzött folyamatos hecckampány, amely meghatározta a magyar közéletet – a parlamenti és önkormányzati „választásokat” is. Az őrültnek tűnő, pedig csak kiszámítottan, a hatásosnak remélt primitívséggel vitt aljas, zérótoleranciázás közbeni sorosozás-zsidózás, kommunistázás és persze a migráncsozás olyan atmoszférát teremtett, amelyben alig-alig volt lehetséges józannak, értelmesnek és becsületesnek maradni. A „polgári körök” gyűléseit idéző „sportesemények” „szurkolóinak” szankciókat érdemlő „lelkesedése” által  takart hatalmi visszaélések és szemérmetlen rablások világa azonban megrendült, komoly sebet kapott.

Jó volna „együttműködni” a kormánnyal, ez azonban aligha lehetséges. Az ellenzéki pártok jelöltjei nem arra kaptak fölhatalmazást, hogy kiegyezzenek a bűnszervezettel, hanem arra, hogy „visszavegyék” legalább azt, amit még lehetséges abból, ami az övék. Az „együttműködés” súlyosan kompromittálhatja a győztes ellenzékieket.

Ettől a választástól még nem lett demokrácia

Jó volna „együttműködni” a „kormánnyal”, mint az demokráciában szokás. Magyarország azonban – szemben Orbán hazugságával – ettől a választástól még nem lett demokrácia. Még érvényben van a zalaptákolmány, még fideszes megszállás alatt a zalaptákolmány-bíróság, még van lex CEU és „Stop Soros”. Épp mostanában zárnak le aluljárókat, folyik a hatalom harca a bíróságokkal, miközben az ügyészség és a rendőrség készségesen kiszolgálja a „kormányt” – hogy csak néhány dolgot említsek. A keresztény szabadság még megerősödhet…

Hogy mi köze mindennek az önkormányzati választásokhoz?

Demokráciában világosan elkülönülnek az önkormányzati és az országos dolgok – nálunk nem ez a helyzet.

Ez a választás arra adott megbízást az ellenzéki képviselőknek – legalábbis a városok nagy részében –, hogy elszámoltassák a Fideszt arról, mit is művelt az elmúlt években.

Semmibe veszhet a remény

Ha ez az elszámoltatás netán nem, vagy csak súlyos megalkuvásokkal történne meg, a semmibe veszhet az a remény, hogy legkésőbb a 2022-es parlamenti választás megbuktathatja a Fideszt.

Ahol a hatalom első embere egyes szám első személyben ígérhet pénzt, fenyegethet elvonásokkal, és stadionokat, kisvasutat építtethet magának, strómanjai pedig elbitorolhatják az ország jelentős részét; ahol mindeddig kitagadhatták a nemzetből a Fidesszel nem szimpatizálókat; ahol gyalázatos „háborút” folytat a „kormány” az EU-val, „Brüsszellel”; ahol a „miniszterelnök úr” keleti despoták kedvence, és fogadni készül a kurdokat brutálisan megtámadó török diktátort, ott Budapest, Szeged, Pécs, Miskolc és a többi város nem zárkózhat be az „önkormányzati” szférába – abba, amelyet ki tudja, milyen módon próbál majd tovább korlátozni a Fidesz –, mert azzal létjogosultságukat veszélyeztetnék. Ahol elrabolnak mindent, ami „mozdítható”, és végtelenített uszítást űznek, miközben gyilkost adnak ki „kedvezményekért”, bűnöző volt miniszterelnököt szöktetnek meg, és a képen látható brutalitásokat támogatják, ott az ellenzéki városoknak ellenzékieknek kell lenniük.  

Ha elmúlt 18 éves, ide kattintva láthat idetartozó videót.

Nem feledhetjük a gyalázatot

Nem véletlen, hogy a Fidesz fél ettől a lehetőségtől. Mindenre lehet remény, ha az ellenzék megfelel megbízatásának, és semmire, ha nem.

A feladat borzasztóan nehéz, mert nem feledhetjük a gyalázatot: nagyon sok szavazója van a Fidesznek. Nem feledhetjük, hogy közülük talán senki sincs, akit egyszerre értelmesnek és becsületesnek lehetne mondani. Aki látja, mi történt az országban, és mégis támogatja a bűnszervezetet, az nem becsületes; aki nem látja, nem értelmes… Borzasztó a pusztítás, amelyet a lelkekben művelt a bűnszervezet.

Az ellenzéki összefogás

igazolta a várakozásokat, bár a Jobbik részvétele erősen kérdéses. Most mindenesetre lesz egy kis idejük arra, hogy bizonyítsák: valóban a középhez akarnak tartozni.

Megfontolásra ajánlom például ezt a rövid írást.

Az első lépés megtörtént. Október 23-án, aztán november 7-én, Erdogan érkezésekor lehet tovább lépni. Most valamivel jobb lett Magyarországon élni – ne hagyjuk veszni a reményt!

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét