Az pofázik, akit már beoltottak – avagy ‘szok vakcina, kevesz penz’

Szegény nagy minielnökünk kénytelen kivárni a sorát. Aggódnunk kell érte. Miközben egyre több a soron kívül beoltott, neki mégis meg kell várnia velünk együtt a kínai belövést. Rab László szŰrreál összefoglalója az 5-ös hétről.

Kásler Emmi ezerévei

Ne mi nyerjük a legtöbbet! – mondta egykor népünk örökké háborúzó sámánja, a bölcs mondás arra utalt, hogy azonnal lopják ki az államkasszából az érdemtelenül neki járó pénzkötegeket. Most valami hasonló történik. Orbán Viktor velem együtt tipródik a kínai vakcináért, kivárom a soromat, mondta a Karamella bajnoka, s nincs okom arra gyanakodni, hogy már hetekkel ezelőtt beoltatta magát a kisújszállási asszonyság biztonságos vakcinájával. Miért is állt volna oda mások elé? Nem szokása ez őneki. Ennyire prűd, igazságszerető vezetője ugyanis még sose volt az országnak, és ebbe Kásler Emmi négy-ötezer évét is bele kell számolnunk. Azt az időt is, amikor a magyarok még gatyaszáron szartak, de az igazságosság mindig velük volt (lásd Szentgallen).

Pácolt nyúlháj mellett a frigóban

Nincs tehát az, hogy minek is oltatná be magát kínai vakcinával, amikor már rég megkapta a Pfizerét kétszer is, neki külön mínusz 70 fokon fagyasztotta Nyunyóka Felcsúton, s a fogdmegek betették a pácolt nyúlháj mellé a frigóba. Ezek rosszindulatú feltételezések, nyomban vissza kell utasítanom. Az is elképzelhetetlen, hogy pártunk és kormányunk tagjai, a sportolók, a kormányhű zenészek, államtitkárok vagy egyes polgármesterek nagynénjei, bácsikái, körösztanyucijai a nép elé állva hamarabb jussanak hozzá az oltáshoz, mint – bűvszó következik, Agyarországon imádja a hazudozó elit – a rászorultak. Ennek ugyan nálunk megvannak a történelmi hagyományai (olyan is volt, hogy a cselédgyerek elment a frontra meghalni a gazda kölyke helyett), de most a nehéz időkben be fogjuk tartani a szigorú szabályokat. Vannak erre igen precíz példáink, Varga Judit törtetésügyi miniszter – aki azelőtt az igazságügyet vitte – milyen szép családi házat épített Balatonhenyén. Föl se merült benne, hogy csaljon a CSOK-kal, megvárta, hogy a rászorultak igazságosan fölvehessék a lét, és csak akkor kezdett maltert keverni, amikor az állami támogatás már a kutyának se kellett. Mi egy prűd és végtelenül tiszta ország vagyunk. Senkit sem hagyunk az út szélén (csak ha maga tehet arról, hogy ott marad). Elképzelhetetlen hát, hogy tömegesen beoltották volna őket januárban, a népre pedig rásózzák a kínai vakcinát.

Sajnos-emberek Magyarországon

Erről mondjuk az jut eszembe, hogy a józsefvárosi kínai piac szabályai lehetnek az irányadók. Emlékszünk rá, hajdan zoknit vettünk ott (meg fából faragott kamu mobiltelefont), s a kínai árus világosan kimondta, mi az, ami az árakat befolyásolja: kevesz zokni szok penz; szok zokni kevesz penz. Így lehet ez most a magyar és a kínai vakcinátus közötti üzlettel is. A kínaiak mondjuk nem is nagyon értenék, ha csak párezret rendelnénk, végül is a rizst se szemre vagy dekára vásároljuk a közértben. Hogy mibe kerül az egymillió kínai vakcina, amiről a Mini regélt, hát azt nem szabad a polgárocskáknak megtudni, mert hirtelen fölmenne a vérnyomásuk tőle, amivel mindjárt bekerülnének kóros és más betegséggel szenvedők halmazába. Az pedig elég veszélyes tud lenni, mert az ilyeneket Nyunyóék rendszerint a holtak között szokták emlegetni. Utána ájtatos képpel mindig hozzáteszik, hogy sajnos. Ennyi lett egy-egy ember halála Magyarországon. Egy sajnos.

Hogy miből mennyit vettek, és mit fizettek érte, azt tehát errefelé nem szokták az orrunkra kötni

Kifejezetten nyugalom-megóvó céllal titkolóznak. És elárulhatom, jobb is, ha nem tudjuk, hogy milyen forintkötegeket zörget a Mini állami maffiája. Letagadnák úgyis a csillagokat is az égről, és a végén még úgy járnánk, mint Navalnij a Putyin-kastéllyal. Kiderült, mert hirtelen ki kellett derülnie, hogy egy régi kedves dzsúdós cimbi vette azt a cárokat megszégyenítő vityillót a tenger partján, dehogyis az elnök úr, hová tetszik gondolni! Nagyjából így derülne ki nálunk is, hogy teszem azt József főherceg egykori felcsúti majorsága dehogyis a Mini úré, ugyan kérem, ilyet csak a Hadházy, a Sorosgyurcsány meg a baloldali médiatúlsúly mer állítani, ezzel szemben az a valóság, hogy Manci néni, akinek kifőzdéje volt régen a Fő utcában, egyszer váratlanul ajánlatot tett az Orbán-klánnak, hogy megvenné  a majorságot, gyerekkorában ugyanis mindig arrafelé kergette a kiskutyáját, érzelmileg kötődik a tájhoz, megvenné ezért örömmel, uram, irgalmazz. És a végén benne lenne a Pestitévében, hogy Fekete Gézáné született Makker Mária majorságot vásárolt, aminek nagyon örül a falu, mert lesz munka és boldogulás. Ennyi egy kiderülés. Nem több.

Apropó oroszok

Az oltásmizéria jelenlegi állását jól jellemzi az a jelenet, amikor a jelentéktelen kis amerikai ország (az USA) elnökét, Joe Biden-t többedszer leckéztető Szijjártó Péter éppen szerződést akart aláírni az oroszokkal, de már a tárgyalás legelején eltette a ridiküljébe a tollat egyik honfitársunk, egy tolmács. “Rögtön lopják a tollat” – jegyezte meg Lavrov külügyminiszter, amivel csak azt akarta jelezni, ismeri népünk gyengeségeit, mégiscsak lerántottunk fél évszázadot együtt az államkommunizmus dicstelen időszakában. Ha Petiben lett volna egy kis kurázsi, a nagyapám Doxájával lőhetett volna vissza, mert az ’44 tele óta nem került vissza (“davaj csasz”). Nem ez történt. Az oroszokkal akkor is kíméletesek vagyunk, amikor éppen el kellene őket ítélni az utcai zavargások leverése miatt. Sose lehet tudni. Ilyen nálunk is bármikor előfordulhat még. S milyen rosszul esne nekünk is, ha elkezdene szapulni bennünket a világ amiatt, hogy bebörtönözzük az ellenzékieket, és különben is, dehogy lopott a tolmács, csak kezében a tollal megigazította a táskáját, hangzik a külügy nagyon frappáns magyarázata.

Lajos megnyugtatja a vendéglősöket

Az oltásról még annyit – soha egy szóval bele nem ártottam magam abba, melyik a jobb, hülye vagyok hozzá, ha fából lesz, akkor is beadatom magamnak –, hogy a Pfizer-vakcina leírása húszezer oldal, a kínaié meg száz. Ami persze az egyszerű Facebook-felhasználónak még mindig eléggé soknak tűnik. Mondjuk nem az adja a különbséget, hogy miről mennyit írnak. Egyszer régen vettem egy könyvespolcot az Ikeában, adtak hozzá egy köteg papírt, s minden csavar a helyén volt, mégis megszenvedtem vele. Vettem aztán egy Erdélyben gyártott faházat szerszámoskamrának (darabokban), s a rafkós gyártó egy A4-es lapon elintézte az egészet: románul! Mégis könnyedén össze tudtam rakni.

Laller és a vendéglősök

Századunk nagy gondolkodójáról, Lalikirályról kell még megemlékeznem. Kósa Lajos azzal vigasztalta Csengerből az éhenhalás határán egyensúlyozó vendéglősöket, hogy nem szarjanak be, és ne sipákoljanak a bezárások miatt, márciusban is szomjas lesz a nép, akkor pedig majd bepótolnak mindent. Körülbelül azt mondta ki, ne tessenek éhen halni, bírják ki akkor is, ha már mindenük elfogyott. Mintha a mélytengeri búvárnak azt üzennénk, mikor elfogyott az oxigén, hogy tartson ki anélkül is, jobban jár. (Ld még: Segíts magadon, Isten is megsegít). És miközben a kétségbe esett vendéglátók segélykiáltásokkal vétetik magukat észre, a Mini államgépezete faszán kisegíti elmaradt turisztikai bevételei miatt a Ritz Szálló milliárdos arab tulajdonosát. Amire tényleg azt tudom mondani, az Orbánizmus lényege a mérhetetlen igazságosság és a mértékletesség.

A Lajosduma kapcsán a zárómegjegyzésem: van nekem egy buli kis összeesküvés-elméletem. Szerintem az dumál, akit már beoltottak biztonságos vakcinával. Aki még a sorára vár, lapít, mint szar a fűben (a Mini kivétel, neki annyi pénzért akkor is beszélnie kell, ha nem akar). Lajos már megkapta, amivel a Mini azt jelzi, számít vele az idők végezetéig. A Rogánét még lebegteti egy kicsit, Lázár viszont elkezdett ficánkolni, ez is klappol oltáselméletemhez; plusz még visszatér Stumpf, ezek szerint őt is beoltották. Tessék figyelni az elkövetkező hetekben arra, ki kezd csacsogni a teljesen elgrószkárolyosodott Fidesz háza táján.

Ez volt az 5-ös hét, jöjjön a 6-os! Eshetne már egy kis hó.

Előző

 beoltottak

 

 

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük