„Korrupció sokféle van”- sorolja a főhősnek egy barátja. Például a falusias, amit természetben fizetnek, a kispályás, ami csúszópénzt igényel „de itt van a büntetőjogilag jegyzett, kikényszerített kenőpénz – na, ezt már a végső megsemmisítésig, a teljes csődig szedik!…Az isten szerelmére – fizessen!…”


De a becsületes,

a törvényekben és a hatalomban bízó apa, Muromszkij (Mészáros Máté) nem érti miért fizessen. Hiszen nem történt nagy baj, csak egy apróság. Ezt azonban felfújja, óriásivá növeli a nagyságos Hivatal és szolgalelkű talpnyalói, akik a törvényességre hivatkozva a törvények kiforgatásával, otromba hazugságokkal, kéz kezet mos alapon ugráltatják és „fejik” meg a becsületes, törvénytisztelő állampolgárt – jelen esetben Muromszkijt. A férfi nem érti évek óta tartó Ügyének húzódását, de a hivatali életet belülről jól ismerő, időtlen csinovnyik, Tarelkin ( Bányai Kelemen Barna) lassan rávezeti a rendszert nem ismerő, a törvények mindenhatóságában hívő férfit: itt bizony fizetni kell. Fizetni, minél többször, minél többet minél több hivatali tisztviselőnek, hiszen a csúszópénzből jutnia kell hivatali főnökének, Varravin-nak (Fekete Ernő) és a hatalom csúcsán, nyeglén élő, csak saját bajával foglalkozó Hercegnek (Takátsy Péter) is.

A tanbohózatként jellemzett dráma

apránként, feléledő remény-szikrákkal tarkítva löki a főhőst egyre szorítóbb helyzetekbe, ahonnan végül nincs számára kiút. A hivatalnokok szürke egyenruhás patkány-népe (ne sértsük meg a patkányokat!) beadványokkal szaladgál az iroda irat-kupacai között, vidáman, eszüket meg sem járja, hogy egy-egy irat mögött tragikus emberi sorsok húzódnak. Minden mozgásban van, mindenki a „sáp”-szerzésre koncentrál, hisz’ mint Tarelkin mondja, az állami fizetés, jóformán semmire sem elég, s neki igényei vannak: lelkes operalátogató, elegáns ruhákban jár, akárcsak főnöke. A színpadon irat-halmokon ülnek vagy ezeket kerülgetik a hivatalnokok, éppúgy, ahogy a „bűnös” család saját lakásában, ahol még a komód fiókjai is az Ügy aktáival vannak tele.

Az előadás mellbevágó,

nemcsak a színészeknek köszönhetően – akik remekelnek szerepükben, félelmetes légkört hozva létre az előadás végére -, de a pontos, és feszes rendezésnek (Ascher Tamás) is. A zárókép, melyben Varravin-Fekete Ernő az üres színpad közepén áll és mozdulatlanul néz farkasszemet a nézőkkel – a mindenkori potenciális áldozatokkal -, nehezen felejthető.

Az orosz drámaíró, Alekszandr Szuhovo-Kobilin (1817-1903) művét Radnai Annamária fordította.

A díszlet és jelmez (Izsák Lili, Szakács Györgyi) a mondanivalót finoman és humorral hangsúlyozzák: aktakötegekkel, fülhallgatós hivatalnokokkal vagy éppen talon rouge-ban pipiskedő, hófehér köntösbe burkolózó Herceggel.

Bemutató: 2018.december 19. Katona József Színház

Szereplők:

Herceg         Takátsy Péter
Muromszkij Mészáros Máté m.v.
Varravin       Fekete Ernő
Tarelkin       Bányai Kelemen Barna
Lidocska     Rujder Vivien
Atujeva        Pelsőczy Réka
Nyelkin        Borsi-Balogh Máté e.h.
Szidorov      Bezerédi Zoltán
Zsivec          Rajkai Zoltán
Paramonov Baki Dániel m.v.
Tyiska          Samudovszky Adrián e.h.
Csibiszov    Rohonyi Barnabás e.h.
Silo               Major Erik e.h.
Ibiszov         Lengyel Benjámin e.h.
Schmerz      Fröhlich Kristóf e.h.
Omega         Váradi Gergely e.h.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét