Az ügyeletes patikus észt osztott, gyógyszert nem annyira….

Gondoljunk csak bele, senki nem jókedvében zarándokol el éjjel az ügyeletes gyógyszertárba, hogy kiváltsa, amit kell. Minden tisztelet az ott dolgozóknak, de a feladatuk ilyenkor, hogy az érvényes receptre kiadják a felírtat.

Igen, ám….

A közösségi oldalon bukkantunk egy bejegyzésre, amiből kiderül, hogy nem minden patikárius gondolkodik így, pedig régi igazság, hogy rendőrkörökben is, hogy “vagy megbüntet, vagy kioktat”. A kettő együtt nem működik. Esetünkben a pult mögött álló a kioktatást választotta….

Az előzmény…

“Kinga (a párom) szólt, hogy a kisfiúnknak (10 hónapos lesz) kevés tápszere van! (Hozzátenném, hogy kevés!! Nem az, hogy nincs, hanem kevés!) Igen! Sajnos Ő is későn vette ezt észre! Hibáztunk! Ezek után ideadta a “receptet” és csendes magányomban (…) ÜGYELETES gyógyszertár felé vettem az irányt!”

A történet mesélője elindult az ügyeletes gyógyszertár felé….

“Becsengetek! Kijön az ajtóhoz egy idősebb “Úr” (az..) Köszönök napszaknak megfelelően, átnyújtom neki a receptet és megkérem, hogy ezt a tápszert legyen szíves és “váltsa ki” nekem! Na és itt kezdődtek a problémák!”

Pályát tévesztett “idősebb úr”, aki nem népművelő, hanem patikus

“Ez az ÜGYELETBEN lévő nem tudom minek nevezzem, először is megkérdezi Tőlem, hogy ezt a receptet MOST az ügyeletes rendelőben állították-e ki?! Közlöm vele, hogy nem, de sajnos nemrég értem be Sátoraljaújhelybe és csak most volt időm eljönni érte!

Erre megkérdezi Tőlem, hogy én mikor szoktam elfogyasztani a vacsorámat?!
Közöltem vele, hogy ma még megebédelni se volt időm, nemhogy vacsorázni!
Utána elmagyarázta Nekem, hogy mikor, és hogyan kell gyógyszert kiváltani!
Ekkor már nem kicsit voltam ideges! De még mindig normális hangnemben megkérdeztem ezt az “embert”, hogy hajlandó-e “kiszolgálni”?!

Majd ismét elkezdett valamit motyogni magában, de ekkora már olyan szinten felment az a bizonyos pumpa, hogy azt se hallottam mit mond! Benyúltam a receptért, mondtam 1-2 (lehet 3) kedves szót Neki, és ott hagytam!”

Felvetődik a kérdés….

  • “Hogy lehet ilyen “embereket” alkalmazni??
  • Hogy lehet az, hogy ÜGYELET alatt, nem hajlandó a rá kiszabott dolgokat elvégezni?!
  • Kap Ő ezért valami juttatást is??
  • Mi köze van ahhoz, hogy én mikor megyek az ügyeletes gyógyszertárba?? Mi köze van ahhoz, hogy én mikor vacsorázok??
  • Van ennek a valaminek saját gyereke??

Konklúzió

“Nehogy hirtelen betegek legyetek! Vigyázzatok magatokra, mert ez a vén “ember” nem tudna aludni akkor!”

Reméljük, a fenti egyedi eset és az úr csak bal lábbal kelt fel, vagy rossz napja volt, ami persze nem vigasz a történet főszereplőjének, sem a kicsinek. Emberből vagyunk, hibázunk. Ennek ellenére tanulságos lehet a történet minden éjjel gyógyszer nélkül maradtnak és minden patikában ügyelőnek egyaránt.

Mátrai Anna

Mátrai Anna

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük