Bajnai Gordon: Orbán találkozni sem akart velem

Tíz éve, hogy Bajnai Gordont kormányfővé választotta a parlament. A 168 Óra ebből az alkalomból a Frontsebészet – A köztársaság utolsó kormánya című könyvvel jelentkezik, amely bemutatja azt az egy esztendőt, amikor a gazdasági és társadalmi csőd közelében tántorgó országot a Bajnai-kormány egyensúlyba állította. A volt kormányfővel készített interjúból szemlézzük az olvasóink számra legérdekesebbnek gondolt részeket.

Bajnai hangsúlyozta, minden válságkezelés alapja a várakozások menedzselése. Akiket vezetsz, azoknak tudniuk kell, mire számítsanak, milyen nehézségekkel néznek szembe, melyek a várható eredmények, meddig tart mindez:

„Vér, verejték és könnyek”

„A 2009-es speciális helyzetben nem volt választási kampány, de világossá kellett tenni, hogy mi kell a kilábaláshoz. Tudatosítani kellett, hogy ez milyen nehéz helyzet, és milyen intézkedésekre számítsanak. Churchill „vér, verejték és könnyek” beszéde is erről szólt: végre jött egy új miniszterelnök, aki elmondta, háború lesz, évekig tart, harcolni fogunk. Ugyanerre a logikára épül az én tételmondatom is: fájni fog, azért, mert ha a végén győzni akarunk, legyűrni a válságot, és ha egyáltalán túl akarjuk élni, akkor ezen a fájdalmas időszakon keresztül kell menni”

Szerinte nagyon nehéz utólag megítélni, egy másikéval összevetni egy adott kormány intézkedéseit. A gazdaságpolitikában a bűnelkövetés és a bűnhődés között sokszor hosszú idő telik el, erre példa a korábbi kormányok idején a devizahitel vagy a költségvetési hiány elengedése. Ám a választók mindig azt büntetik, akinél a probléma kiderül:

„A kormányok hivatalba lépésükkor ezért is szokták elődjüket gyalázni. Gyorsan rákennek még több bűnt, mint amennyit a stafétabot átadója elkövetett, hogy így teremtsenek mozgásteret maguknak a nehéz lépésekhez. Ezt Orbánék extrém módon gyakorolták. A realitás az, hogy Magyarország válsága nem 2008 őszén kezdődött, hanem már a kétezres évek közepén kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy a 2001-ig követett gazdasági modell kifulladt, mert megfojtotta az egymást követő kormányok egymásra rakódó költekezése.”

A válság kitörése előtt már 1 millió 800 ezer családnak volt devizahitele

Hibás döntésként említette, hogy a Medgyessy-kormány bevezette a Fidesz által is megszavazott első, majd második száznapos programját. Az állam ezzel olyan terheket vett magára, amelyek meghaladták az ország gazdasági képességeit. Nagyon alacsony volt a foglalkoztatás, óriási tömegek maradtak kívül a munka világán:

„Egyre drágábban lehetett finanszírozni az államadósságot – még nem 2008-ról beszélünk! –, emiatt és a magas infláció miatt a magas forintkamat a lakásra, gyarapodásra vágyó lakosságot a devizahitelek felvétele felé terelte. A válság kitörése előtt már 1 millió 800 ezer családnak volt devizahitele, közülük 750 ezernek lakáshitele. Az ő fizetésképtelenségük össztársadalmi katasztrófát jelentett volna. Ha pedig a bankok dőlnek össze a nemfizetés miatt, akkor a lakosság betétei, megtakarításai válnak semmivé. Argentínában ez korábban előfordult, máig sem heverték ki. Ez részben szabályozási probléma is volt; egyik első intézkedésemmel nem véletlenül cseréltem le a bankfelügyelet vezetőjét. Válságot az tud legjobban kezelni, aki maga nem felelős a kialakulásában.”

„Orbán találkozni sem akart velem…”

Bajnai megfogalmazta, Orbán úgy gondolkodott, hogy egyszer kell nyerni, de akkor nagyon. A válságkezelésről feltehetően azt gondolták a Fideszben, hogy ha a Bajnai-kormány megcsinálja, akkor az nekik jó. A felelősségét eltolják maguktól, a nyilvánosságban ellenzik, és aztán majd egy stabil helyzetben jöhetnek, felállhatnak a megépült talapzatra:

„Orbán találkozni sem akart velem, a Kaczynski-temetésig csak véletlenül futottunk össze, és még utána, az átadás-átvételnél sem volt hajlandó tőlem személyesen átvenni a feladatokat. Gondolom, attól félt, hogy az őt valamilyen módon kompromittálná. Magánemberként egyébként normális, joviális volt. Egyszer volt egy rövid telefonbeszélgetésünk. Debrecen több európai helyszínnel együtt pályázott egy nukleáris fizikai kutatóközpont létesítésére, ehhez kért támogatást tőlem Kósa Lajos. Azt válaszoltam neki, hogy természetes, minden nemzeti ügyet támogatunk, ez nem pártkérdés. Hozzátettem, egyet nem szeretnék: ha Debrecen veszítene, akkor a Fidesz majd a kormányt támadja, hogy mi vagyunk a hibásak, mert rosszul támogattuk a várost. Megerősítést kértem arról, hogy ez nem így lesz.

Később Kósa felhívott Rómából, a BL-döntőről, és azt mondta, átadná a telefont annak, aki ezt a megerősítést meg tudja adni. Ekkor beszéltem Orbánnal néhány mondatot. Azt mondta nekem: „Nálunk, a Fideszben, úgy működnek a dolgok, hogy minden témának felelőse van: ha sikerül az adott projekt, jó, ha nem, ő a hibás. Ennek a témának Kósa polgármester úr a felelőse. Ha a kormány támogatását megkapja, akkor is ő viseli a felelősséget, akár sikerül, akár nem.”

„Orbán százhúsz százalékos önbizalommal állt a kormányzás elé…”

Kitért arra, érdemben a választások után beszéltek, a lengyel elnök temetésén. A temetésre készülve Bajnai felhívta Martonyi Jánost, és javasolta, hogy a hatalom felé tartó leendő miniszterelnök jöjjön el a temetésre, hogy találkozzon az európai partnereivel:

„Nem volt strukturált beszélgetés, nem hívnám tárgyalásnak. A temetés eseményeinek szüneteiben sok mindenre kitértünk. Azt láttam, hogy Orbán százhúsz százalékos önbizalommal állt a kormányzás elé. Mindenről volt véleménye, hogy a budai Vár tetőcserepeit hogyan kell helyreállítani, hogyan kell a Magyar Gárda-problémát kezelni. De nem volt sietős átvenni a hatalmat. Hat hétig tartott, pedig nyolc éve készültek rá. Amikor megkérdeztem tőle, mikor készülnek átvenni a kormányzást, zavartan nézett rám. Csak azért kérdezem, mondtam, mert kezdődik a foci-vb, és azt már szeretném nyugodtan nézni. Mosolygott, és valami olyasmit mondott, hogy időben át fogjuk venni.”

„Ha úgy alakul, hogy én tudok tenni valamit valamilyen poszton, akkor azt meg fogom tenni…”

Hangsúlyozta, speciális körülmények vezettek oda, hogy miniszterelnök lett. Azt tartja normálisnak, ha egy igazán jól működő országban politikusok lesznek miniszterelnökök, akik ezt a lehetőséget a pártjukat vezetve választáson nyerik el, és persze azt még normálisabbnak tartom, hogy választáson is veszítsék el. A hatalomért való küzdelem sosem vonzotta:

„Ezért azt gondolom, hogy egy normálisan működő országban belőlem már nem lesz miniszterelnök. De az a hozzáállás, ami arról szól, hogy amilyen poszton tudok, segítsek a hazámnak, nem veszett ki belőlem. Ha úgy alakul, hogy én tudok tenni valamit valamilyen poszton, akkor azt meg fogom tenni. Lehet, hogy azzal, hogy támogatok egy alapítványt, lehet, hogy azzal, hogy másokat segítek a háttérből, vagy mellékszerepet vállalok egy ügyben, amiben hiszek. De ennek nem kell feltétlenül politikai természetűnek lennie. A normális civil aktivitáson kívül más közéleti tervem nincs. A NER világában pedig nem látok magamnak semmilyen szerepet.”

Forrás: 168 óra /A szemlét készítette: bl /