Bárándy Péter, a Medgyessy-kormány igazságügyi minisztere, a 168 óra című hetilapnak adott interjújában többek között arról beszélt, hogy időről időre felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán demokrácia-e az illiberális demokrácia, vagy már autokráciában élünk, amely önálló politikai-kormányzati formának tekinthető.
[mnky_ads id=”10551"]


Magyarország még jogállam?

“Ha tömören kell felelnem a kérdésre, akkor azt mondanám: már nem. A dolgok azonban nem feketék-fehérek. Például az is egy folyamat, ahogy egyes nyugtalanító tünetek betegséggé állnak össze, épp így a társadalom immunrendszere is fokozatosan pusztul le. Tény, nálunk nagyon súlyos betegségtüneteket mutat a jogállamiság.” /……/ ” a kérdésre az a pontosabb válaszom, hogy bár az ország működése még felmutat egyes, a joguralomra jellemző ismertetőjegyeket – például a bíráskodásban –, de ez már nem jogállam. Jogállamban ugyanis nem fordulhatna elő, hogy a bírósági döntéseket megelőző ügyészségi eljárásokon időnként nyilvánvaló politikai befolyás ismerhető fel.”

[m[mnky_ads id=”10552"]r> Törvénynek látszó szövegekkel is el lehet követni jogsértéseket, ha azok tartalmukat tekintve nem alkotmányosak, vagy létrejöttük már eleve nem felel meg az alkotmányos előírásoknak:

“Ezek közé tartozik maga az Alaptörvény is. Az alkotmányosság követelményének egyáltalán nem felel meg, ahogy ez a szöveg keletkezett, ahogy nem folyt róla egyeztetés – hiszen puccsszerűen fogadták el –, és amilyen silány a tartalma is. De említhetném azokat a jogalkotási szörnyszülötteket is, amelyeket névre szólóan, egyes személyek érdekében hoztak létre.”

A hatalom nyilvánvalóan arra törekszik, hogy az igazságszolgáltatás rendszerének függetlenségét megroppantsa.

Ezt a célt szolgálta az Országos Bírósági Hivatal létrehozása, egyszemélyi hatalom alá vonása és Handó Tünde elnök kiválasztása a legszűkebb hatalmi elit centrumából:

“Tehát ma már sajnos kimondható – bármilyen nehéz és fájdalmas is ezt megtenni –, hogy rendszerként az igazságszolgáltatás gépezete elveszítette függetlenségét. Ám ebben a rendszerben a bírák túlnyomó többsége még bíróként viselkedik. Ez azonban az ő becsületességüket dicséri, és nem a rendszert. Már elvonták felőlük az ernyőt, amely biztosította független működésüket, sőt már érzik a hatalom elvárását is, de ők – kerül, amibe kerül – a hivatásrend szabályai szerint mégis becsületesen, függetlenül járnak el. Ez egy ideig működhet még, de törvényszerű, hogy előbb-utóbb megkezdődik ennek a tartásnak az eróziója. “

Ritka forradalmi helyzetektől eltekintve a jogállamot nem lehet jogsértésre építeni, mert annak kódjai beépülnének a rendszerbe:

“Így amikor a jogállamot a joguralom lerombolása után kell újjáépíteni, tényleg felmerül a dilemma: hogyan bíráljuk el a magatartást, amely úgy okozott súlyos károkat a közösségnek, hogy közben formálisan megfelelt a „nem jogállam” írott jogszabályainak? Hiszen mindazok, akik kedvezményezettjei voltak a többség érdekeit sértő rendszernek, utólag bemutatják, hogy milyen paragrafusok alapján jártak el.”


Az írott jog felülírása szentségtörés

– bármilyen okból, bármilyen technikával történik is. Néha azonban szükség lehet egyes szentségtörő lépésekre, hogy magát a szentséget, a jog szellemét őrizhessük meg vele.:

“Igen, egy napon minden lehetséges lépést meg kell majd tenni az elvont tulajdonok visszatérítése és azok felelősségre vonása érdekében, akik ezt a tulajdont sajátjukként kezelték. Ezt akkor is meg kell majd tenni, ha magatartásuk az adott pillanat írott jogának megfelelt. Az írott jog ugyanis olyan törvényekre épült, amelyet nem a köz, hanem egy meghatározott szűk csoport érdekében szavaztak meg.”

[mnk[mnky_ads id=”10553"]

Bárándy Péter: nem pszichiáter vagyok,(…) nekem más a foglalkozásom

Új Fidesz-blama: “Ki fizeti Bárándy Pétert?(…)Csak nem Soros György?”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét