Miközben a Magyar Nemzet az MSZP-re próbálja kenni a Strache-ügyben kibukott pecinázás felelősségét, ugyanez a szócső biztatja az egyatábort: merjenek bátrak lenni, éltessék Orbán Viktort. S míg a lap szerint rendbontás nélkül zajlott a Mi Hazánk akciója, és a nyomtatvány nem is talált makulát a törökszentmiklósi rendezvényen, azért ne gondoljátok, hogy nem hangzott el ott semmi csúfság, csak az ártatlan, tiszta, jóságos hazaszeretet nyilvánult meg…


Elsőül

„Az MSZP-s Szabad Sajtó Alapítvány és Pecina másfél milliárdos üzlete” címmel tálalja a bulvárszenzációt lap:

„A Népszabadság kisebbségi tulajdonát képező részesedést… 2015-ben éppen az MSZP által létrehozott Szabad Sajtó Alapítvány adta el az osztrák üzletembernek, vagyis maguk a szocialisták üzleteltek Pecinával…

Pár sorral alább ki is derül, mi történt:

„a szocialista párt országgyűlési képviselője, Kránitz László… az eladás okait firtató kérdésre elmondta: egy évek óta tartó folyamat végéről van szó, ami összefügg azzal, hogy a lap folyamatosan veszteséges volt, amit a Szabad Sajtó Alapítvány nem tudott finanszírozni… A Magyar Nemzet úgy tudja, az MSZP mintegy másfél milliárd forintot kaszált az adásvételen”.

Nem mintha az iméntiek egyáltalán nem felelnének meg a tényeknek, ám hiányzik a történetből a valóság másik része: hogyan is szűnt meg, zárt be egyik napról a másikra a Népszabadság? Hogyan is került „az MSZP-s alapítvánnyal üzletelő” Pecinától a fideszes Mészáros Lőrinc érdekeltségéhez az ellenzéki lap? És mit keres az egykori Népszabadság székházban ma a Mediaworks Hungary? S főleg azt fedi sűrű homály: melyik párt érdekében és kinek a megrendelésére vásárolta fel a „köztesgazda” Pecina a független magyar sajtó és média nem jelentéktelen részét, benne a Népszabadság kisebbségi tulajdonrészével, ami – jéé, hát nem meglepő? – mind a fideszes csókosoknál landolt…

Másodjára

Bátorítja a Strache-video után „vadászidényi” helyzetbe került FPÖ talán már nem minden ok nélkül szorongó magyar szövetségesének híveit a Magyar Nemzet , hogy ugyanmá’ ne féljünk

„Vállaljuk bátran a szimpátiáinkat! A liberális médianyomás ellenére elég, ha önmagunk mércéjének felelünk meg”.

Jeszenszky Zsolt fejtegeti:

„a mai közhangulatban a baloldali média által uralt nyilvánosságban az agresszív totalitá¬rius felfogás érvényesül; szégyellnie kell magát annak, aki jobboldali kormányokkal, politikusokkal szimpatizál. Hát ne szégyelljük!… nem szeretnénk egy orwelli világban élni, ahol meg van szabva, mit szabad mondanunk és mit kell gondolnunk. És hogy igenis támogatjuk azokat a politikusokat, akik kiállnak civilizációnk vívmányaiért és eredményeiért, és az ezért járó támadások ellenére is következetesen kitartanak álláspontjuk mellett. És akiket ha nyíltan támogatunk, rögtön ránk rontanak a liberális véleményterroristák, és elkezdenek nácizni, személyi kultuszról beszélni. Pedig csak arról van szó, hogy Cristiano Ronaldo, Lewis Hamilton vagy Adele mellett mi esetleg lelkesedni tudunk olyan emberekért is, akik épp most biztosítják azt, hogy még az unokáink is abban a szabad világban élhessenek, amelyikben mi. Merjük éltetni Trumpot, Salvinit, Bolsonarót, Kaczynskit, merjük éltetni Orbán Viktort!”

Hagyjuk most a cikk alaphazugságait – hogy a baloldali média uralja a nyilvánosságot, meg hogy Európa demokratikusabb országaiban mit is gondolnak a liberalizmusról a baloldaliságról, a konzervativizmusról, a kereszténységről, a humanizmusról, az agresszív vélemény-diktatúráról – és maradjunk csak a bátorságnál, a félésnél, a szorongásánál! Ugyan mégis: mikor kellett bátorság a hatalom talpának, ülepének lelkes nyaldosásához? Miért is kéne erre buzdítani a híveket? És kinek is szabadság az, amiben csak egy szűk kisebbség dúskálhat a többség által létrehozott javakban, juthat minőségi szolgáltatásokhoz, miközben mind több ember egyre csóróbb, egyre kiszolgáltatottabb? Szóval kinek is van itt oka a félelemre, a szorongásra?

Harmadikként

Itt a válasz az előbbi kérdésre. Az állampárt új segédcsapata lehet már nyilván a Jobbikból kiváltakat, az ultrajobbereket és paramilitáris alakulataikat mozgató Mi Hazánk. Ez a Magyar Nemzet szerint Törökszentmiklóson „rendbontás nélkül”  akciózott. A beszámoló látszólag tényszerű: egy helyi roma bűnöző brutálisan bántalmazott két másik személyt, erre volt „válasz” a Mi Hazánk megjelenése – tervezett vonulása – Törökszentmiklóson. Az ellene tiltakozók a „fasiszta veszélyre” hívták fel a figyelmet. Tiszaeszlár polgármestere, a MIÉP elnöke azt sérelmezte, hogy a „cigánybűnözés” tiltott kifejezés lett Magyarországon és Toroczkai szerint magyarok ezreinek kell rettegnie a „cigány bűnözőktől”. Ez megtörtént, elhangzott. Meg más is persze, amiről a hatalmi szócső mélyen hallgat.

A Mérce tudósított  például arról is,

  • hogy a még tagokat toborzó Nemzeti Légió helyett egyelőre csak a Betyársereg képviselte a szélsőjobb masírozni, erőt demonstrálni kész gárdáit…
  • hogy Toroczkai „cigány terroristákat” emlegetett, és felelevenítette a régi szép időket, ekképp: „a török alatt sem tértünk át az iszlám hitre… Szegeden szöggel verték a fejére a turbánt azoknak, akik mégis áttértek”;
  • hogy a törökszentmiklósi szegregátumban élő cigányok napok óta rettegtek a kilátásba helyezett szélsőjobbos erődemonstrációtól;
  • hogy a rendőrség – a romák kérésére is – nagyobb létszámmal képviseltette magát a tüntetőknél és az antifasiszta ellentüntetőknél, akiket így szétválaszthatott;
    -s eltöprenghetünk, hogy az utóbbiaknak ugyan már, mi félnivalója is lenne, ha egy szélsőjobbos épp a rendőrök orra előtt azzal fenyegeti egyiküket:

„kitépem a kibaszott karod, és majd azzal verlek agyon”…

Bölcs vezetőnknek hála, formálódik ám szépen a Nemzeti Együttműködés Rendszere! Kezd körvonalazódni, milyen is lenne az élet és a rend a Nemzetek Európájában: hát ilyen „bátorságos”. Ilyen egymást gyűlölős. Ilyen lövészárkos. Ilyen hibrid belháborúba torkollós. Torgyán József (FKGP) már 1994-ben megjósolta: itt „patakvér fog folyni”… Vajon mennyi időnk maradt addig?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét