Blogbazár
Bauer Tamás: Angela Merkel
Egy vezető politikus akkor lép vissza, amikor saját pártjában fogy el a támogatottsága. És ez független attól, hogy helyes volt-e a politika, amit képviselt.
Egy vezető politikus akkor lép vissza, amikor saját pártjában fogy el a támogatottsága. És ez független attól, hogy helyes volt-e a politika, amit képviselt.
A párton belüli támogatottság akkor szokott elfogyni,
amikor a párt helyi és regionális politikusai azt érzik, hogy a korábban sikereket hozó pártvezető a párt támogatottsága és ennek folytán az ő politikusi jövőjük szempontjából tehertétellé kezd válni.
Hogy valamennyiünk számára ismert példát idézzek fel: 2006 tavaszán személyesen Gyurcsány vitte sikerre az MSZP-SZDSZ koalíciót, három évvel később viszont le kellett mondania, hogy egy másik miniszterelnök mögött még egy évig működőképes maradjon a kormánytöbbség. Holott a második Gyurcsány-kormány reformpolitikája helyes volt.
Angela Merkel most azért lép vissza,
mert – miközben Németország és azon belül Bajorország és Hessen, a most választásokat átélő két tartomány gazdasági helyzete kiváló, a munkanélküliség alacsony, az életszínvonal kedvezően alakul – a menekültügyben olyan konfliktus áll fenn a kormánykoalíció pártjai között, hogy a koalíciós viták aláásták a kormánypártok támogatottságát.
Merkel nyilván úgy látja, hogy az ő személye akadályává vált annak, hogy ez a konfliktus feloldható legyen, és ezért engedi át másnak előbb a pártelnöki posztot, majd később a kancellárit is. Hogy ez utóbbi mikor történik meg, az nyilván az új pártelnök akaratától is függ. Ha Merkel bizalmasai közül kerül ki az új pártelnök – a felmerült jelöltek közül hárman is ilyennek tekinthetők – akkor Merkel bizonyosan a következő választásig marad, ha viszont valamelyik ellenlábasa lesz az utód a pártban, akkor esetleg a kancellári tisztséget is átadja neki.
Mindez nem változtat azon,
hogy amit kancellárként tett – akár a menekültkérdésben, akár más fontos dolgokban, mint az euró-válság és Görögország megsegítése, az energiaügyi fordulat –, azért elismerés illeti. Elődjének, Schrödernek a gazdasági reform, neki a menekültkérdésben követett tisztességes, humánus politika okozta a támogatás elvesztését. Mindketten jót tettek hazájuknak, illetve – kiváltképp Merkel esetében – egész Európának. Schrödernek azóta sincs méltó utóda az SPD-ben. Vajon Merkelnek lesz-e a CDU-ban?
Angela Merkel nem indul újra a CDU elnökségéért, fokozatosan visszavonul
Szerző
Nagy Margó
2018.10.31 19:06 at 19:06
Tisztelt Uram!
„a menekültkérdésben követett tisztességes, humánus politika” (-ja, mármint Merkelnek) igen sok kívánni valót hagy maga után.
Véleményem szerint: a „willkommenn” meggondolatlan, átgondolatlan, pillanatnyi érzelmi döntés volt. Méghozzá olyan döntés, melyet egyedül, pártjával mindenféle egyeztetés nélkül hozott. Ráadásul ezzel máig tartó problémát zúdított egész Európára Merkel. Ugyanis SEMMI nem indokolhatja/indokolhatta, hogy ELLENŐRIZETLEN tömegeket engedjünk be a kontinensre. Ezt egy FELELŐSEN gondolkodó nagy tekintélyű politikus sem engedheti meg magának. Még akkor sem, ha nem tetszett, ami akkor Röszkénél történt!!!
Arról nem beszélve, hogy már 2010-ben kijelentette, hogy a multikltúra megbukott, s az ideérkező más hitű, világnézetű emberek zömét nem tudták beitegrálni, ami folyamatos veszély, és feszültségforrás.
Ezzel a lépéssel Merkel érezhető volt már akkor, hogy megásta a saját sírját.
Később pedig bizonyossá vált annak tükrében, hogy a kölni -és azt követő sorozatos- események kapcsán az is kiderült, hogy a rendőrséget is igyekezett befolyásolni a bevándorlók által elkövetett bűncselekmények eltitkolására. Tekintélye ekkor -nemcsak Németországban, Európában is- tisztán érezhetően mélyrepülésbe kezdett.
A „willkommenn”, és ezzel együtt Merkel tekintély csökkenésének következménye lett az egyre élesedő ellentét kialakulása az Unióban – hiszen hamar kezdtek mások is határvédelemre gondolni, igaz, szépítették még először a lépés pl „kapu nagy szárnyakkal” 🙂 , nehogy szó érje a ház elejét.
Szintén része volt Merkel asszonynak abban, hogy jó ideig váratott magára az UNIÓ határozott fellépése, EZ SEM pozitív hatás. A totojázás miatt megerősödtek a szélsőjobb erők szerte Európában.
Így tudott Orbán Viktor ilyen befolyásra szert tenni mind itthon -szerencsétlenségünkre-, mind Európában.
Mondhatom azt is: Orbán SOHA nem lett volna ilyen erős, ha nincs Merkel, és nincs a „willkommenn”.
CSAK a német választások előtt nem sokkal ijedt meg, s kezdett „bekeményíteni”, de ez már rajta, s pártján nem sokat segített- meg Európán sem már.
Mindemellett az a kakasviadal, ami az Unió vezetői és Orbán közt folyt évekig, nevetséges, kisstílű, és méltatlan volt. Az pedig nagyon is visszatetsző, hogy Merkel sokáig – a német gazdasági érdekek miatt- még védte is Orbánt.
Summa-summárum: elfogadom, hogy valaha méltán nagytekintélyű politikus volt, de a fináléban szinte majdnem minden érdem elhalványult a rengeteg ballépés miatt.
Én nem értekelem Merkel menekültpolitikáját pozitívnak. Sokkal inkább -vagy inkább egyértelműen- negatívnak, ártalmasnak.
Tisztelettel: Nagy Margó