Bauer Tamás: “Mindent vissza!” 1 811

kossuth-ter

A hír nem új, már tavaly nyáron eldöntötte a kormány, hogy a Kossuth Lajos tér mellett, az Alkotmány utca torkolatában a századik évfordulóra Trianon-emlékművet építenek, pontosabban fogalmazva létrehozzák „a nemzeti összetartozás emlékhelyét”. Azt is tudni lehetett már, hogy az emlékhelyre felvésik a Trianon előtti Magyarország összes településének nevét.

Ez igazi politikai botrány,

vagy, ahogy Tamás Gáspár Miklós helyesen mondta a Klubrádióban, provokáció szomszédaink, a románok, szerbek, szlovákok, továbbá – bár őket nem említette – ukránok, horvátok, szlovének, osztrákok ellen. (A magyar-horvát kiegyezés óta Horvátország a Magyar Királyságon belül autonómiát élvezett. Nem tudni, hogy a horvát településnevek is felvésik-e az emlékműre. De ez részletkérdés, nem érinti a dolog megítélését.)


A Fidesz úgynevezett „nemzetpolitikáját” a 2001-es státustörvény óta tekintem „puha irredentizmusnak”

Ennek lényege: közjogi köteléket teremteni a magyar állam és a szomszéd országokban kisebbségben élő magyar személyek között. Ennek kiteljesedése a letelepedés nélküli állampolgárság felkínálása, amit korábbi írásaimban úgy jellemeztem, hogy az orbáni magyar állam területi követelések helyett „lakossági követeléseket” támaszt, amikor a békeszerződések megsértésével egyoldalúan magyar állampolgárnak tekinti a határon túli magyarokat.

E „puha irredentizmus” megnyilvánulásának tekintem azt is, amikor lakásépítési juttatásokkal, fociakadémiák létesítésével, babakötvény felkínálásával kötik a magyar államhoz a kisebbségi magyarokat, azok megélhetését, sportját. Mindez messze túlmegy azon, amiben 1990 konszenzus volt a magyar közéletben: a kisebbségi magyarok magyar nyelvhasználatának, magyar nyelvű oktatásának és kultúrájának, valamint Magyarországgal való kapcsolattartásuk támogatásán. Ide sorolom a Magyar Állandó Értekezlet intézményét, amely olyan döntéseket hoz, amelyek a magyar állami szervek számára irányadóak, és amelyekről a határon túli magyar pártokkal egyeznek meg. Ez is egyfajta közjogi kapcsolat a magyar állam és a határon túli magyar szervezetek között.

Miért idézem mindezt fel?

Azért, mert mindezzel a magyar állam egyoldalúan kiterjesztette a magyar állam közjogi szerepét az állam határain túlra, a határon túli magyar személyekre és szervezetekre. Én ezt az elmúlt közel két évtizedben következetesen bíráltam. Sajnálatosnak tartottam ugyanakkor, hogy az Országgyűlésben képviselt ellenzéki pártok többsége elfogadta, magáévá tette az orbáni állam ilyetén magatartását, az abból következő törvényeket és egyéb intézkedéseket. Ugyanakkor mindezek az intézkedések, mindez az orbáni alaptörvényben is megjelenő retorika a magyarokról, a magyarságról, az „egységes magyar nemzetről szólt, az orbáni retorika egyetlen elemét kivéve: azt, amikor Kárpát-medencéről beszél, például egy tusnádfürdői beszédben olyat mondott, hogy „a Kárpát-medence jövőjét magyar nyelven írják”.

Ezzel az emlékművel – amelyről az Orbán-kormány szokása szerint anélkül döntött, hogy azt bármiféle nyilvános vita előzte volna meg – megint szintet lépett a Fidesz. Azzal, hogy az 1913-as magyar állam összes településének nevét – akkori magyar nyelvű nevét – bevésik a budapesti emlékmű falába, azt üzenik meg országnak–világnak: nemcsak a szomszéd országokban kisebbségben élő magyarokat tekintik a magyar államhoz tartozónak, de valamilyen értelemben a történelmi Magyarország minden települését.

Ez a Horthy-kor irredentizmusa által hirdetett „Mindent vissza” szimbolikus kifejezésre juttatása

Nemcsak a történelmi Magyarország felbomlásának mértékét, magyar többségű települések, területek elcsatolását kérdőjelezik meg, hanem azt is, hogy a szomszéd országok románok, szerbek, szlovákok stb. lakta városainak és falvainak a szomszéd államok fennhatósága alá kerülését is. Ilyen emlékmű létesítése Budapesten valóban provokáció, más szóval az orbáni magyar állam által a szomszédokkal szemben folytatott hidegháború új fokozata. (A Fidesz a maga részéről már 1994, az MSZP–SZDSZ koalíció megalakulása, a szlovák és román alapszerződés elutasítása óta folytatja a maga hidegháborúját a szomszédok ellen, ami a Fidesz kormányra kerülésével az általuk uralt magyar állam hidegháborújává vált.)

A következő kérdés az: hogyan vélekedik erről a baloldali és liberális ellenzék, és hogyan a baloldali és liberális közvélemény

Ebből a szempontból tartom aggasztónak, hogy amikor néhány hónappal ezelőtt az Országgyűlés a Jobbiknak arról a kezdeményezéséről szavazott, hogy legyen 2020 Trianon-emlékév, az MSZP, az LMP és a Párbeszéd frakciója támogatta a javaslat napirendre tűzését. (Egyedül a DK frakciója utasította el azt.)

Mintha nem értenék, hogy a történelmi sérelmeknek a politika napirendjén tartása (és nem a történészekre hagyása) további évtizedekre eltávolítja tőlünk bármiféle olyan történelmi megbékélés esélyét, ami németek és franciák, olaszok és osztrákok között a második világháborút követően megtörtént. Ott végleges adottságnak tekintik, hogy Elzász-Lotaringia Franciaországhoz, Dél-Tirol Olaszországhoz tartozik, és nem merül fel józan emberben, hogy német vagy osztrák állampolgárságot kínáljon fel a szomszéd országban élő német anyanyelvű kisebbségnek.

A Jobbikon kívüli ellenzéki pártok, illetve a baloldali–liberális közvélemény előtt az a kérdés áll, hogy meri-e képviselni Európa demokratáinak a nacionalizmussal szembehelyezkedő álláspontját, meri-e határozottan elítélni, elutasítani ennek az emlékhelynek a létesítését.

Helyesen tették mindazok, akik elutasították a Szabadság téri megszállási emlékművet

De vajon érzékelik-e, hogy ez az emlékmű legalább annyira botrányos? Gyurcsány Ferenc annak idején kilátásba helyezte, hogy az Orbán-kormány megbuktatása után eltüntetik majd a Szabadság-térről a megszállási emlékművet. Igaza volt. Nem hiszem, hogy Orbánék után majd minden szobrot, emlékművet le kellene bontani, amivel elcsúfították a magyar közterületeket. Ezt az emlékművet azonban – mivel nyilvánvalóan aláásná a szomszéd népekkel való megbékélés lehetőségét – el kellene majd távolítani Budapest belvárosából.


Forrás

Kapcsolódó

Arccal a föld alá! – 5.000 millióért emlékművet süllyeszt a kormány az Alkotmány utcába

1 Comment

  1. Évek óta mondogatom: a mai kormányfő sündörgése Putyin körül ezt célozza: reális esélyt lát arra, hogy legalább Kárpátalja egy részét megszerezze. A “puha ” irredentizmus kb 2-3 éve kezdődött: ma már kemény militarista dumával erősítve. Magyarország elveszett: ahogy a Die Zeit írta.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Legfrissebb cikkeink

orban

Megosztás Facebook Twitter Pinterest Gmail Nyomtatóbarát LinkedIn Nézem a Kedves Vezető fáradt képét, savós-véreres tekintetét, ahogy csatába szólítja derék híveit. …

sikloernyo

Megosztás Facebook Twitter Pinterest Gmail Nyomtatóbarát LinkedIn Lezuhant egy motoros siklóernyő Mezőberényben. A pilóta ereszkedés közben veszítette el uralmát a …

kép

Megosztás Facebook Twitter Pinterest Gmail Nyomtatóbarát LinkedIn A demokrácia és a sajtószabadság nagyobb dicsőségére szombaton A Magyar Nemzet és az …

Megosztás Facebook Twitter Pinterest Gmail Nyomtatóbarát LinkedIn Kenyeres Zoltán írását olvasom az És Visszhang rovatában. Rövidke cikk, bemásolom. Jótékony feledés? …

Pin It on Pinterest