Igazi szenzációnak lehettünk tanúi csütörtökön, amikor Gulyás Gergely a kormány sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy határidő nélkül elhalasztják a Közigazgatási Felsőbíróság felállítását, a közigazgatási bíráskodásnak a többi bíróságtól való elkülönítését és fideszes káderekkel való feltöltését.


Azonnal vettük a lapot:

a szélsőjobboldali áttörés elmaradása miatt Orbán a Néppártban szeretne maradni, erről nyilván már folynak a titkos tárgyalások, és a Néppárt első kívánsága az igazságszolgáltatás újabb átalakításának elhagyása. Manfred Weber korábbi három feltétele között szerepelt a CEU magmaradása is, ennek kompromisszumos teljesítését szolgálná a müncheni MűszakiEgyetem bevonása, ami európai unióssá tenné a CEU amerikai diplomáját, és ilyen módon mentesülhetne a CEU a külön ellene megfogalmazott törvény hatálya alól. Talán bekerül a Néppárt feltételei közé az MTA intézethálózatának meghagyása is. Sokan örvendeznek: lám, Orbánt megint visszakozásra késztették az EP-választás eredményei.

Két kérdés merül itt fel. Az egyik: van-e alapunk az örömre. A másik: jó lenne-e, ha a Néppárt visszafogadná a Fideszt.

Azt írtam a címben: Orbán ötödik visszakozása. Merthogy 2010-es hatalomra jutása óta Orbán gőzerővel megy előre a demokratikus jogállam felszámolásában, a maga önkényuralmi rendszerének kiépítésében. Bármekkora volt is a felháborodás az alkotmánybíráskodás korlátozása, a magán nyugdíjpénztárak felszámolása, a közmédia kisajátítása, az egypárti alaptörvény stb. miatt, Orbán végigcsinálta, amit elhatározott. Korábban négy esetben visszakozott. A hazai és külföldi ellenvetésekre, az akkori alkotmánybíróság döntését megengedve visszalépett a választói regisztrációtól. (Ennek, mint láttuk, végül semmi hátránya nem lett számára, sőt elérte, hogy azok, akiket a regisztrációval ki akart szorítani a választásból, nagy többségükben rá szavazzanak.) Az ellene irányuló legnagyobb tüntetés hatására mondott le az internetadóról.

Amikor már kínossá vált a népszavazás megakadályozása a vasárnapi zárva tartás ügyében, s biztosnak látszott, hogy azt elveszítenék, gyorsan hatályon kívül helyeztette azt az Országgyűléssel. Ugyanígy egy biztos népszavazási vereség elkerülésére vonatta vissza a 2024-es olimpiára irányuló pályázatot, amikor a Momentum leadta a fővárosi népszavazás kiírására vonatkozó 266 ezer aláírást. Az internetadó elleni tüntetés és a Momentum aláírásgyűjtése volt igazi népi akció. Azóta a hasonló népi akciók – a Tanítanék tüntetései és sztrájkjai, a „rabszolgatörvény” kapcsán meghirdetett sztrájkok – kifulladtak, miként az ellenzéki parlamenti képviselők december-januári fellépése sem akadályozott meg semmit. A mostani visszakozásnak persze örülhetünk, de legyünk tudatában: míg az első négy esetben a belső ellenállás bírta őt visszakozásra, ezúttal nem ez volt a helyzet.

Hozzáteszem: volt, illetve most fejeződött be még egy jelentős népi akció:

a Hadházy Ákos által indított aláírásgyűjtés az Európai Ügyészséghez való csatlakozásért. Ez, ha az aláírások száma nem is éri el a meghirdetett egymilliót, nagyszabású, az egész országra kiterjedő, mintegy huszonötezer aktivistát mozgósító nagyszerű népi akció lett olyan ügyben, aminek politikai relevanciája messze meghaladja a vasárnapi zárva tartásét vagy az internetadóét. Éppen ezért kételkedem abban, hogy, bármennyire széles kört ért is el, engedményre tudja-e bírni Orbánt.

A Fidesz néppárti tagságával kapcsolatban Gyurcsány határozottan azt képviseli: ne fogadják vissza. Az EP szocialista illetve liberális frakciójába való belépést is ahhoz kötötte, hogy azok ne legyenek hajlandók együttműködni a Néppárttal, ha annak tagja marad a Fidesz.

A közigazgatási bíráskodás átalakításának elhalasztására vonatkozó döntés azt mutatja:

Orbánnak az EP-választás számára kedvezőtlen eredménye miatt rendkívül fontossá vált, hogy a Fidesz mégis a Néppártban maradhasson, és ezért kész nagy horderejű engedményekre. Feltelezhetjük, hogy nemcsak erre hajlandó, de például arra is, hogy végleg megmaradhasson Budapesten a CEU, megtarthassa az Akadémia a kutatóintézeteket, visszakapja önállóságát az 56-os intézet, és a Norvég Alap civileknek szánt pénzét is a kormánytól független szervezet oszthassa el. Ha viszont a Néppárt elzárkózik a Fidesz visszafogadásától, a közigazgatási bíráskodást mégis kiveszik a Kúria alól, az akadémiai intézeteket a kormány alá rendelik, a CEU-nak nem lesz maradása, az 56-os intézetet is ellehetetlenítik és a Norvég Alap pénzéből sem kérnek. Vajon nem kellene-e arra ösztönözni a Néppártot, hogy a bírói függetlenség védelmében, továbbá feltételezésünk szerint az Akadémia, a CEU, az 56-os intézet és a civilek érdekében fogadja vissza a Fideszt?

Szerintem nem

Az elmúlt kilenc évben sokan sokszor tettek szemrehányást a Néppártnak és különösen a CDU–CSU-nak, amiért szemet hunynak a demokratikus jogállam magyarországi lebontása fölött. Azok az ügyek, amelyekben a Fidesz most esetleg hajlandó engedményt tenni, a szabadság utolsó szigeteit érintik, és ezért vitathatatlanul fontosak, de a rendszer az engedmények megtétele esetén is önkényuralom marad. Nem történne változás például a közszolgálati média fideszesítésében, az ügyészség szélsőségesen elfogult működtetésében, Orbán putyini kötődésében és rendszer további fontos elemeiben, fasisztoid vonásaiban. A Fidesz visszafogadásával a Néppárt minderre újra, másodszor is rábólintana. Ez pedig a Fidesz önkényuralmi rendszerének külső konszolidációja lenne. Jobb az ország jövője szempontjából, ha nem ez történik.

Forrás

1 hozzászólás

  1. Ne feledjük! A bírósági törvényt nem vonták vissza! A rabszolgatörvény él – elsősorban a közalkalmazottak ellen megy! Az Akadémia ellen vonul a gőzhenger! Vagyis: Sztálin elvtárs ezúttal visszadota a labdát – holott lövethetett volna. És bármikor lövethet: törvényágyukkal, határozatpuskákkal!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét