Bauer Tamás: Tüntetések, felkiáltó- és kérdőjellel

Az Alkotmány utcából vasárnap akkor mentem el, amikor azt hallottam a színpadról, hogy együtt van mindenki, függetlenül attól, hogy baloldali vagy jobboldali, konzervatív vagy …

Addig végigmentem

a Hősök terétől az Alkotmány utcáig, és a menetben szerencsére távolra kerültem a Jobbik-zászlóktól. (Árpád-sávos zászlót, amelyből jócskán volt áprilisban, a „Mi vagyunk a többség” tüntetéseken, most szerencsére nem láttam.) A Kunigunda utcából is akkor indultam el hétfőn hazafelé, amikor a jobbikos szónok előadta, hogy milyen jót beszélgetett a DK-ssal bent az MTVA-épületben.

Ne legyen félreértés:

az elmúlt napokban valami nagyon fontos történt. Az ellenzéki pártok hétfői és szerdai parlamenti akciói új helyzetet teremtettek: azóta a tüntető tömeg elfogadja őket képviselőinek, bizonyos értelemben vezetőinek. Nyolc éven át ez nem így volt: a nagy, több tízezres tüntetéseket civilek szervezték, és ők sokáig a színpadra sem engedték a pártok politikusait. A civilekből lett pártpolitikusokat is elérte ez a, mondjuk így, távolságtartás. A parlamenti ellenzéket évek óta mindenki fitymálta, és sokan mondták, hogy azért lehet kétharmada a Fidesznek, mert az ellenzéki pártokra nagyon nehéz szavazni. Most pedig valóságos csoda történt, a mostani tüntetések részvevői – jórészt fiatalok – jól érzékelhetően elfogadják a pártpolitikusokat. Nekik tapsolnak, nekik válaszolnak skandált mondataikkal a tüntetők. Mindez persze ma még csak néhány ezer tüntetővel kapcsolatban állapítható meg, de nagyon csodálkoznék, ha nem érné el ez a választók mind szélesebb körét.

Vasárnaptól hétfőig a Kunigunda utcában még valami történt,

ami nem kevésbé fontos lehet. Az MTVA vezetésének öntelt viselkedése, a biztonsági őrök eljárása az ellenzéki képviselőkből egyik napról a másikra hősöket teremtett, az ellenállás hőseit. Hadházy Ákos, Szél Bernadett, Varju László személyében lett az ellenállás szimbóluma. Néhány hónapja még üresen csengett a Gyurcsány által meghirdetett „ellenállás”, a DK utcai rendezvényei nem voltak többek terembérlés nélküli, szabad téren tartott lakossági fórumoknál, viszont mára az „ellenállás” elnyerte értelmét. Mindez reményt ad, hogy valami elkezdődött, az önkényuralom pedig legalábbis megbicsaklik.

A folytatásban: “Ami a múlt hét elején a parlamentben történt, az „csak” látványos obstrukció. Belefér a parlamentáris működésbe.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük