Ez a vezetéknév egykor Ungár Klárát jelentette a magyar politikában, egykor a régi, még liberális Fidesz, majd az SZDSZ országgyűlési képviselőjét, azután néhány évig egy rokonszenves, de sikertelen baloldali liberális párt, a SZEMA alapítóját és vezetőjét.


Régen volt….

Ma már ez a vezetéknév a politikai közéletben az LMP-s Ungár Pétert jelenti, aki rokona Klárának, országgyűlési képviselő, ma az LMP-nek talán legtöbbet szereplő politikusa. Joggal: nincs más ma az LMP-ben, aki ennyire komolyan, ideológiai szempontból is átgondoltan adná elő a párt politikáját. Nem véletlen, hogy Bolgár György előszeretettel készít vele színvonalas interjúkat. A napokban annak kapcsán kérdezte őt a Klubrádióban, hogy megjelent vele egy interjú a 168 órában. Bolgár nyilván jobban kérdezte Ungárt, mert karakteresebb mondatokat szedett ki belőle, mint a 168 óra.

Három fontos állításához fűzök a továbbiakban megjegyzéseket

A legfontosabb állítás úgy hangzott: Orbán a brit modellt vezette be a magyar politikába. Ezen nyilvánvalóan azt értette, hogy két versengő politikai erő áll szemben egymással, ott a toryk és a Labour, nálunk a Fidesz és a baloldali ellenzék, amelynek mint egyetlen nagy politikai erőnek még létre kell jönnie. (Ungár ezt olyannyira támogatja, hogy azt gondolja, hogy a következő országgyűlési választáson az ellenzék közös listán indul, és ennek az LMP is része lesz.)

Súlyos tévedés Orbán törekvését a brit politikai modellel azonosítani

A brit politikában valóban két nagy párt vetélkedik egymással, valaha ezek a konzervatívok és a liberálisok voltak, az utóbbi fél évszázadban a konzervatívok és a Munkáspárt. Közben jelen vannak kisebb pártok is, mint a liberálisok, újabban a zöldek és a skót és más nemzeti pártok, vagy az EU-ellenes nacionalisták is. De mindeddig nem volt kérdéses, hogy a brit politikát a demokratikus jogállam normáinak szigorú érvényesülése jellemzi (mégpedig a nagyon erős szokásjog alapján, írott alkotmány nélkül). Ez a brit modell, Orbánék viszont valami egészen másra törekedtek, látványos sikerrel.

Volt Schiffer Andrásnak egy szép mondata az Országgyűlés plenáris ülésén, valamikor a 2010-14-es ciklusban, amikor azzal vezette be a Fidesz bírálatát, hogy

„nem vonom kétségbe az Önök demokratikus elkötelezettségét”.

A parlamenti közvetítésben hallottam ezt a mondatot, és azonnal rögződött bennem. Ez a mondat az alkotmánybírósági törvény egyoldalú átalakítása, a magán-nyugdíjpénztári rendszer szétverése és az új médiaszabályozás után hangzott el, és jól tükrözi az alapvető nézeteltérést a Schiffer vezette LMP és a DK között illetve Schiffer és köztem. Mi 2010 óta a magyar politika alapkérdésének azt tekintjük, hogy a Fidesz felszámolta a demokratikus jogállamot, Schiffer pártja viszont ezt nem akarta elismerni, de legalábbis nem tartotta a politika központi kérdésének, választóvonalának.

Azért idézem ezt fel,

mert Ungár Péter idézett mondata azt mutatja, hogy ő ma sem azt tekinti az orbáni politika lényegének, hogy felszámolja a demokráciát, hanem azt, hogy elfoglalta és egyesíti a politika jobboldalát, és mindent megtesz azért, hogy ne jöhessen létre ennek hasonló erejű alternatívája a baloldalon. (Hogy mióta baloldali a Jobbik, melyet az LMP mindig be akart vonni az ellenzéki összefogásba, amikor éppen nem utasította el azt, arra nem ismerjük Ungár válaszát.) Ezért nem tud Ungár és pártja – ahogy Schiffer vezetésével sem tudott – a Fidesz kemény ellenzéke lenni: náluk a Fidesszel való szembeszegülésnek nincs szabadságot védő, önkényuralmat elutasító tartalma.

Nem utasítják el, hanem elfogadják és támogatják a Fidesz nacionalizmusát

Ungár másik fontos állítása az interjúban: ők is a „nemzetegyesítés” álláspontját vallják a Fideszhez (és más ellenzéki pártokhoz, köztük az ügyben fordulatot tett MSZP-hez) hasonlóan. (Joggal mondja Ungár, hogy a DK ma az egyedüli parlamenti párt, amely ezt nem fogadja el.) Ezzel függ össze, hogy idén Ungár volt az egyedüli ellenzéki politikus Tusnádfürdőn, ahogy korábban Schiffer András vagy Szél Bernadett is részt vett ottani pódiumbeszélgetésekben. Miután nem a demokratikus jogállam felszámolói illetve hívei között látja az alapvető dualitást a mai magyar politikában, nem talál kivetnivalót abban, hogy elmegy a Fidesz kultikus rendezvényére pódiumbeszélgetni.

Schiffer nemrégiben egy nagyinterjúban rendszerkritikusként és szuverenistaként jellemezte az általa létrehozott LMP-t. Szuverenistának a politikai nyelvben ma a Fideszt és a szorosabb EU-integrációt, a szupranacionális EU-t ellenző más pártokat (a francia Nemzeti Tömörülés, a német Alternatíva Németországnak, az osztrák Szabadságpárt, az olasz Liga, a lengyel Jog és Igazságosság stb.) nevezik. E szuverenista felfogás vezette az LMP-t például akkor, amikor képviselője nem szavazta meg az EP-ben a Sargentini-jelentést.

Ennek jegyében állt szemben Schiffer és áll szemben ma Ungár

az EU Kanadával kötött illetve az Egyesült Államokkal korábban előkészített (és Trump által elvetett) szabadkereskedelmi megállapodásával. Ennek az álláspontnak egyik kulcseleme az euró elutasítása, amit saját álláspontjaként jelölt meg Ungár a Klubrádióban.

Ungár mint az LMP egyik, ma talán legkarakteresebb arca

több tekintetben folytonosságot mutat tehát a Schiffer által vezetett és megszólaltatott LMP-vel, amiben nincs semmi meglepő. Van fontos különbség is: a Schiffer vezette LMP a 2010-2014-es ciklus parlamentjében az emberi jogok és a liberális jogállam leghatározottabb védelmezője volt (különösen a 2013-as pártszakadásig), amivel rászolgált minden demokrata megbecsülésére. Ez az LMP politizálásában a szakadás óta, különösen Schiffer visszavonulása óta háttérbe szorult, Ungárnál sem jelenik meg.

Mindenesetre itt másokétól markánsan eltérő politikai nézetrendszerről van szó, miként annak idején az LMP létrejöttekor is. Akkoriban is tévedés volt az LMP-re mint a Fidesz kiszolgálójára tekinteni, ahogy ma is az, még ha sok kérdésben használt is a Fidesznek az LMP viselkedése. Szerintem Schiffer becsülettel képviselt egy sokunktól nagyon idegen politikai nézetrendszert, mint ahogy Ungár és párttársai ma is ezt teszik. A mélyreható politikai, világszemléleti különbségek miatt akkor sem voltam híve az LMP-vel való összefogásnak, a tavalyi választáson sem vártam el visszalépést az LMP jelöltjeitől, és a jövőben sem szorgalmaznám ezt, hiszen a velük közös kormányzást sehogy sem tudnám elképzelni.

Forrás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét