Banánköztársaság
“Békebirkózás”, avagy a sport meggyalázása
Világunk, benne a versenysport is, ellentmondásos. Annyit mondhatunk, hogy ami a nemzetközi sportélet felső vezetését illeti, régóta nagyrészt üzleti és politikai érdekek kiszolgálójává vált.
Messzire távolodtunk tehát a kezdetektől,
Coubertin, Mező Ferenc világától – és a magyar sport olyan példásan sportszerű alakja is, mint Kamuti Jenő, gyakran szégyenkezve takarhatja el a szemét. Ezzel együtt maga a sport, a sportolók világa sok-sok nagyszerű pillanattal ajándékozza meg az embert manapság is. A magyar sport pedig – nemhiába tolt bele a NER megszámlálhatatlanul sok pénzt – virágkorát éli: nem is tudom máshoz, mint az ötvenes évek, a feledhetetlen Rákosi-kor diadalaihoz hasonlítani… A magyar élsportot elnyelte a politikai-üzleti maffia, a NER világa – az a világ, amely kíméletlenül kihasználja mások munkájának eredményeit, az a világ, amely mindenre, egész életünkre is rátelepedett.
Ilyen világban gyakran fordulnak elő normális ember számára elfogadhatatlan jelenségek – de olyan egyértelműen immorális, aljas rendezvény, mint a ma megtartott amerikai-orosz “békebirkózás”, még Orbániában is nagyon ritkán.
Leginkább a “birkózócsalád” felső köreiből sokan “tiszteletüket” tették eme abszurd eseményen
Pedig éppen nekik kellett volna távolmaradásukkal tüntetni. Igaz, NER-kegyeltektől ilyen kiállás nem várható. Szijjártó Péter, mindenben illetékes világutazó “miniszter” lelkendezett az esemény előtt, “békéről” hadoválva, a végén pedig maga Németh Szilárd is megszólalt:
“Birkózás a békéért – ez a mottó mindent elmond. A szervezőknek azért esett a választása Magyarországra, Budapestre, a KIMBA-ra, mert mi mindig a béke mellett álltunk, ahogy azt a kormány és Orbán Viktor miniszterelnök is rengetegszer hangsúlyozta. A gazdaságban se, de a sportban, a kultúrában különösen nincs szükség a szankciós politikára, itt sportbarátság a lényeg, mint ahogy az ezúttal is bebizonyosodott.”
Leküzdve e hazug ömlengés keltette hányingeremet, megjegyzem:
minősíthetetlen a versenyen részt vevő amerikai sportolók magatartása! Egyszerűen fölfoghatatlan, mi szükségük volt erre.
Pedig éppenséggel lehetett volna más versenyt rendezni, akár a békéért: mondjuk orosz-ukránt
Igaz, nem lehetett volna könnyű orosz versenyzőket toborozni, hiszen aki ilyen találkozón részt vesz, alighanem az életével játszik – kieshetett volna valamelyik szálló ablakából, mondjuk. Vagy lehetett volna ukrán-amerikai “békebirkózást” tartani… De orosz-amerikait talán tényleg csak nálunk, Orbániában.
Az üzenet nyilvánvaló, a hülye is rég megtanulhatta: az orosz-ukrán háború nem a mi háborúnk, nem mi kértük az ukránokat, hogy harcoljanak; nem vagyunk szolidárisak sem az ukránokkal, sem a “háborúpárti” EU-val. A “magyar érdek” az első – ha a világ undorodik is tőlünk…
Ez a verseny nem arról szólt, amiről Szijjártó meg Németh Szilárd hazudozott:
arról szólt, hogy Orbánia nem akar szankciókat, nem akar semmilyen büntetőintézkedést – az oroszokat elfogadja úgy, ahogy vannak: mindenestül, agresszióstul. Kapcsolatainkat nem rendeljük alá semmilyen “ideológiának” – azaz nincsenek demokratikus értékeink.
És lássuk be: ez a magatartás tökéletesen illik ahhoz a napról napra elvetemültebb ukránellenes uszításhoz, amelyet “Magyarországra” hivatkozva Orbánia folytat.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>
Szerző
