Békesi László volt pénzügyminiszter közösségi oldalán drámai hangon, de a tőle megszokott szakszerűséggel elmélkedik a gazdasági és társadalmi újraindításnak nevezett kormányzati káoszról, a szétzuhanó szénakazalként összelapátolt tervekről. 

Kapható itt minden akárcsak egy mesedélutánon

Napjainkban egyre több aggodalommal követem azokat a gondolatokat, ötleteket, víziókat, esetenként megvalósításra szánt koncepciókat és programokat, amelyek a jelenlegi, egészségügyi, gazdasági és szociális válságot követő idők társadalmi-gazdasági berendezkedését próbálják felvázolni, megtervezni – indítja Békesi a bejegyzést, majd így folytatja:
Olvasható és kapható itt minden, akár csak egy mese délutánon, vagy csemegebazárban.
Feltétel nélküli alapjövedelem, magas szintű, államilag garantált minimálbér és nyugdíj, ingyenes szolgáltatások valamilyen elképzelt szükséglet szerint, ingyenes, államilag garantált, bőséges hitelkínálat, a gazdasági nehézségekkel küzdő cégek és munkahelyek megmentése – bármi okozta is a csődöt -, hatalmas jövedelem átcsoportosítás az eredeti jövedelem tulajdonosok között, a piaci verseny korlátozása, “zöld költségvetés”, állami, sőt “nemzeti” protekcionizmus, bezárkózás és csúcsra járatott szuverenitás, lehetőleg mások terhére, na és manipulált, populista tömeg demokrácia.

Nem “szokványos” eszközök és a remény

Félreértés ne essék, nem a világ-járvány idején elkerülhetetlen, normál körülmények között ismeretlen, vagy megengedhetetlen eszközök, módszerek átmeneti alkalmazását kritizálom. Ezekre még akkor is szükség volt és van, ha árukat, költségeiket a krízis elmúltával meg kell fizetnünk. A nem “szokványos” eszközök arzenálját az a remény legitimálja, hogy azok későbbi terhei kisebbek lesznek, mint a hiányukban bekövetkező gazdasági, szociális veszteség.

Az veri ki nálam a biztosítékot, hogy egyre több népboldogító idea egy új világ tartós berendezésének igényével lép fel, mondván, hogy a liberális demokrácia és a kapitalizmus már túlhaladott, megbukott, helyettük másra van szükség – kerül amibe kerül alapon.
Bevallom ilyenkor dejavu érzésem támad: láttam, megéltem már hasonlót. Akkor fejlett szocializmusnak hívták: előre a kommunisztikus elosztás paradicsomi útján, a megtermelt javakat mindenkinek szükségletei szerint osszuk el – lehetőleg azokat, amelyek mások munkája, teljesítménye révén jöttek létre – mindezt XXI. századi körülmények között.
Az nem lep meg, hogy a politikai KRESZ jelenlegi szabályai szerint balról kell előzni. A jobboldali térfélen nagy a tolongás, egymás sarkára hágnak az ott közlekedők, nem riadnak vissza az erőszakos könyökléstől, vagy a csonttörő bodicsektől sem.
A baloldali térfél pedig vagy tanácstalan, vagy kiürült, ezért az ottani vákum szívó hatása erős, a csábítás nagy.

Így formálódik az orwelli szép új világ…

Különben is mi történhet? Legfeljebb nem sikerül a hatalmat megszerezni és ismét Bernsteinnek lesz igaza: “a végcél semmi,a mozgalom minden!”
Persze járulékos haszonként azért életben lehet tartani egy-két pártot, meg lehet szerezni néhány országgyűlési mandátumot, tisztséget és a vele járó pénzt meg nyilvánosságot az alibi parlamentekben. Így formálódik az orwelli szép új világ…

Nem tagadom, időnként már csak az vigasztal, hogy élemedett korom miatt már nem kell sokáig elviselnem ezt az aberrált világot – fejezi be az egyáltalán nem bizakodó gondolatsort Békesi László.

Forrás

Békesi László

2 COMMENTS

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here