Banánköztársaság
Békesi László: jól tesszük, ha az ukrajnai háború alakulása mellett vigyázó szemeinket az orosz-kínai együttműködésre vetjük!
Az orosz-ukrán háború számtalan elágazása, kibogozhatatlan összefüggéseinek, okainak és beláthatatlan következményeinek latolgatása, elemzése közben azt hiszem méltatlanul kevés figyelem irányult egy véleményem szerint fontos diplomáciai eseményre. Putyin még az Ukrajna elleni háború megindítása előtt elutazott Pekingbe, hogy találkozzon és tárgyaljon Hszi kínai államelnök és párt főtitkárral – vetette fel közösségi oldalán Békesi László volt pénzügyminiszter.
Az orosz-ukrán háború számtalan elágazása, kibogozhatatlan összefüggéseinek, okainak és beláthatatlan következményeinek latolgatása, elemzése közben azt hiszem méltatlanul kevés figyelem irányult egy véleményem szerint fontos diplomáciai eseményre. Putyin még az Ukrajna elleni háború megindítása előtt elutazott Pekingbe, hogy találkozzon és tárgyaljon Hszi kínai államelnök és párt főtitkárral – vetette fel közösségi oldalán Békesi László volt pénzügyminiszter.
„A találkozó épp a pekingi téli olimpia idejére esett, de Putyin nem az orosz sportolók szereplésére volt kíváncsi,
hanem a kínai vezetéssel folytatott vélhetően sorsdöntő tárgyalásokat. (Nem ennek a bejegyzésnek a témája, de megér egy külön, alapos elemzést az a kollektív büntetésen alapuló bojkott rendszer, amivel az orosz sportolókat sújtják az olimpiákon, ill. a nagy világversenyeken – függetlenül attól, hogy az egyes sportolók vétkesek és ezért joggal elmarasztalhatók e azokért a bűnökért, amelyeket a világ kollektív büntetéssel akar megtorolni.) Ahogy az a nagy jelentőségű, de titkos megbeszélések, megállapodások esetében lenni szokott, kevés és semmitmondó információ jelent meg Putyin pekingi tárgyalásairól. Az Ukrajna ellen végrehajtott fegyveres agresszió ismeretében azonban lehetnek indokolt feltételezéseink a tárgyalások és megállapodások témáiról, azok jelentőségéről.”
https://youtu.be/2fVALXf5mEc
„1./ Külpolitikai, világpolitikai tematika
Két autoriter, diktatórikus nagyhatalom vezetője érdekei és törekvései alapján könnyen megállapodásra juthat számos kérdésben. Kína nagy hatalmi ambíciói kiterjednek az anyaországtól levált területek visszaszerzésére. Hongkong és Tajvan visszacsatolása az anyaországhoz – ha kell fegyveres beavatkozás árán is – állandóan napirenden tartott cél. Hongkong esetében ez már erőszak nélkül megvalósult – nem feledve persze a hongkongi belső ellenállás kíméletlen elfojtását – Tajvan ügye még napirenden van. Ez a kínai ambíció tökéletes harmóniában van Putyin birodalom építő, a felbomlott Szovjetuniót részben visszaállító törekvéseivel. Egy orosz-kínai megállapodás része lehet egymás kölcsönös támogatása agresszív terület foglalás esetén. Ez esetben Kína tudomásul veszi az Ukrajna elleni katonai támadást, vagy további orosz terjeszkedést, nem lép fel ellene nemzetközi fórumokon, nem hajt végre súlyos politikai és gazdasági szankciókat. Ennek viszonzásaként Oroszország tudomásul veszi és támogatja Kína fellépését Tajvan visszaszerzéséért, nem támadja a kínai vezetést elnyomó etnikai, vallási, politikai intézkedéseiért. (Lásd ujgurok, Tibet, ellenzéki politikusok, stb.) Aki figyelemmel kíséri Kína gazdasági fejlődését, példátlan növekedését és erősödését – akár csak belenézett a pekingi téli olimpia versenyeibe és megcsodálta a döbbenetes létesítményeket, a robot technika és automatizálás vívmányainak konkrét felhasználását, a vasfegyelmet és rendet, ahogy a pokolian nehéz körülmények között az olimpiát megrendezték – annak számára aligha lehet kétséges, hogy a XXI. század alapvető nemzetközi folyamatait, fejlődését alapvetően Kína fogja meghatározni, de legalább is befolyásolni. Ebben a folyamatban egy orosz-kínai együttműködés, kölcsönös támogatás, esetleg szövetség erősítheti Kína nagy hatalmi, világpolitikai törekvéseit, egyben véd ernyőt nyújthat az orosz agresszió számára, és közömbösítheti az USA és az EU ellenlépéseit, szankcióit.
2./ Kölcsönös gazdasági érdekek, politikai és gazdasági együttműködés
Putyin és csapata tisztában volt azzal, hogy agresszív katonai fellépése a széles körű politika tiltakozás mellett azonnali súlyos gazdasági szankciókat is ki fog váltani. Az orosz vezetésnek még a háború megkezdése előtt gondoskodnia kellett, hogy a gazdasági szankciók kárait ellensúlyozza, de legalább lényegesen csökkentse.
Putyin pontosan tudta, hogy létfontosságú európai piacait, amelyek eddig felvették energiahordozóit, nyersanyagait, ásványkincseit egyik napról a másikra elveszítheti. Azzal is tisztában lehetett, hogy az agresszió miatt nem fog hozzájutni, létfontosságú modern technikához, fejlesztésekhez, tudományos eredményekhez. Nem érhette meglepetésként, hogy a szankciók kiterjednek a nemzetközi pénz- és tőkeforgalom drasztikus korlátozására is, a személyre szabott anyagi és jogi retorziókról nem is szólva. Ha ezeket a súlyos gazdasági károkat okozó szankciókat nem tudja ellensúlyozni, az egyébként is gyenge teljesítményt nyújtó, kevés tartalékkal rendelkező orosz gazdaság még a háború befejezése előtt csődbe jut.
Az oroszok számára az egyetlen esélyt a Kínával kötött sokoldalú gazdasági megállapodás, együttműködés kínálhatta.
Putyin stratégái pontosan tudták, hogy a kínai gazdaság robusztus fejlődése hatalmas energia és nyersanyag igénnyel jár, amit hazai erőforrásokból nem tud fedezni. Jó eséllyel számíthattak arra, hogy a szankciók miatt elvesztett európai és amerikai piacok helyét átveszi Kína, lényegében korlátlanul. Az sem irreális feltételezés, hogy Oroszország Kínából, ill. Kína közvetítésével hozzájuthat minden korszerű termékhez, technológiához, tudományos eredményhez.
A pénz- és tőkepiacok EU és USA bojkottját – többek között az orosz bankok egy részének kitiltását a SWIFT rendszerből, ill. a nemzetközi pénz- és tőketranszferek befagyasztását – kínai rendszerek bekapcsolásával nagyrészt pótolni tudják.
(Pl. a jüan alapú multilaterális pénzforgalmi rendszer kibővítésével, a hongkongi tőzsde bekapcsolásával és felhasználásával, a likvid orosz vagyonok kimentésével. Mindebben persze a meghatározó Kína mellett segíthetnek arab országok is.)
Noha konkrétan valóban nem tudhatjuk milyen eredménnyel zárultak Putyin pekingi tárgyalásai,
de aligha tévedek, ha azt feltételezem, hogy a fenti, Oroszország számára létfontosságú gazdasági kérdésekben érdemi megállapodásokra, kölcsönös garanciák adására került sor. Ha felmerül az a jogos kérdés, hogy Kínának miért érné meg egy ilyen megállapodás, a válasz meglehetősen kézenfekvő.
Egyrészt ezek a gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi kapcsolatok Kína számára jelentős előnnyel járnak, hiszen a kínaiak alku pozíciója erős, képesek árakat, jutalékokat, részesedéseket diktálni, anyagi előnyökhöz jutni.
Ennél is fontosabb, hogy nagy hatalmi törekvéseik támogatást nyernek, nem egyedül kell szembe szállniuk az EU és USA ellenállásával
Senkit ne tévesszenek meg Hszi pártvezér nyilvánosságnak szóló, semmitmondó nyilatkozatai – pl. mérsékletre inti a harcoló feleket – a konkrét lépéseket kell figyelnünk.
Szóval jól tesszük, ha az ukrajnai háború alakulása mellett vigyázó szemeinket az orosz-kínai együttműködésre vetjük.”
