Banánköztársaság

Belém szeretett a kormány, most már biztos. Jó, egy kicsit idősebb vagyok nála, de…. – Napi Lendvaiság

Na, de ki lesz a Fidesz árnyék-Mészáros Lőrince? Napi Lendvaiságok...

Lendvai Ildikótól nem idegen a csípös irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az előző 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most szombati gondolatait olvashatják.

Belém szeretett a kormány, most már biztos

Jó, egy kicsit idősebb vagyok nála, de azért a kormányok mezőnyében ő sem számít már mai csirkének. Illetve mai pávának. Különben is sokmindenben hasonlítunk. Nekem sem sikerült megoldanom az infláció ügyét, és neki sem. Engem sem nagyon hívnak baráti látogatásra Európa demokratikus hajlandóságú kormányfői, és őt sem. Szóval összeillünk, nem vitás.

Onnan tudom, hogy tetszem neki, hogy állandóan itt kering körülöttem.

Mintegy véletlenül, de szinte minden úton felbukkan, amelyről tudja, hogy gyakran járok arra. A táskámat éppen nem viszi, mint gimnazista korom hasonló szokású udvarlói, de igazság szerint oda se merném neki adni. Van ez az apró kis hibája, hogy amire ráteszi a kezét, azt többet nem látod.

Ott kezdődött,

hogy megszerezte magának a fővárostól a Vörösmarty teret, csak, mert tudta, hogy nemcsak a Könyvhétre járok oda, de sűrűn szállok itt fel a kis földalattira is. De újabban kiszúrta, hogy az Andrássy útról hazafelé gyakran választom a buszt a földalatti helyett, arról meg a Petőfi téren szállok le. Hát persze, hogy ott sem akart elveszteni szem elől, ezért most elvette azt is a fővárostól, és a barátai által vezetett 5.kerületi önkormányzatnak adta. Kezelésbe, kezelésbe… Jó vicc! Nyilván azért, hogy a haverok jelezzék neki, mikor érdemes arra sétálnia, hogy ,véletlenül’ találkozhassunk.

Tisztelem az érzelmeit, de az már kicsit túlzás,

hogy hasonlót tett a Szervita térrel is, csak, mert ott van a hozzám legközelebbi könyvesbolt. Ha bármi kételyem lett volna leküzdhetetlen vonzalma felől, a Városház utca esete mindent bebizonyított.

Itt t.i. nem az egész utcát vette el a fővárostól, és adta a bizalmasainak, hanem csak egy szakaszát. Történetesen azt, ahol a Városháza van. Meg a hentesem.

Ha megírná véleményét, vagy megvitatna ezt-azt másokkal, esetleg kérdése lenne a cikkel kapcsolatban, Facebook oldalunkon megteheti!

A Városháza nyilván nem érdekli, mindig is kényes volt a fővárosi önkormányzat tőle való függetlenségére, na de a hentesem! Ott még az ízlésemet is kipuhatolhatja. Hát persze, hogy kellett neki. Megható ez a kitartó közeledés.

Csak egy dolog aggaszt. Vajon egészen biztos lehetek abban, hogy tisztességesek a szándékai?

About Author

Szólj hozzá!