Hétfői „Kéregetés injekciós tűvel” című cikkünk nyomán már a második vélemény érkezett. Először az MSZP szakpolitikusa fűzte hozzá gondolatait a témához, most pedig dr. Weltner János, a SOTE sebész főorvosa véleményét adjuk közre.


Nincs elég bevétel?

„apró és nagyobb trükkök, … amiket a … rendszer rájuk kényszerít” (cikkünkből)

A „rendszer”, azaz a parlament, a kormány, a miniszter nem közvetlenül kényszerít, hanem áttételesen: a munkahelyi vezetők közlik, hogy nincs elég bevétel, tessék kevesebb eszközt, anyagot felhasználni és több bevételt termelni, különben nem telik a bérekre, létszámot kell csökkenteni, illetve bezár a munkahely. A több termelés anyagfelhasználás-mentes módja, ha azt hazudjuk, hogy benn a beteg, pedig kinn a polgár.

Miért teszik ezt a kórházak?

Mert nincs már más eszközük a pénzügyi egyensúly fenntartására. Ez is látszatcselekvés, hiszen a pénzügy ostora, a „Teljesítmény Volumen Korlát” határt szab a havi bevételnek, másrészt az egészségpolitika kancsukája, a „Területi Ellátási Kötelezettség” elkerülhetetlenné teszi a betegek kötelező ellátását, és ezzel a veszteség létrehozását. Ebből következik, hogy azon ellátóhelyek, melyeknél a területi ellátási kötelezettségből fakadó gyógyítás nem tölti ki a Teljesítmény Volumen Korlát által kijelölt területet, ott érdemes annyi, de csak annyi betegellátást behazudni, amennyi ezt az üres kapacitást (területet) kitölti.

Mit is tehetnek még?

Érdemes a súlyos, drága, veszteséggel fenyegető gyógyeljárást igénylő betegeket más ellátóhelyre irányítani, és az így felszabaduló kapacitásaikat nyereségtartalmú ellátással kezelhető betegekkel kitölteni.

A betegellátás valós áron történő térítése az első és elengedhetetlen lépés a tisztes tevékenységhez. Szükséges továbbá következő lépésként a szakszerű és szigorú kontroll, a hazugságok leleplezésére, büntetése – vállalva annak a kockázatát, hogy ha a valós ár bevezetése előtt érvényesítik a szakszerű ellenőrzést és az erre épülő szigort, akkor egyes ellátóhelyek bezárnak, a személyzet eltűnik, és betegek sora marad ellátatlan,.

Adományok

Kétségtelen, hogy a rendszerváltás előtt egyes jó szándékú karitatív nyugati gyárak, ahogy az az alap cikkben is szerepel, ingyenes mintakollekciói (egyszer használatos eszközök – tűk, katéterek, varróanyagok stb.), és egyéni adományok (a Soros Alapítvány ultrahang készülékei, fénymásolói, gyógyszerei) nélkül a betegek sok hiányt szenvedtek volna.

A hazai egészségügy e tekintetben is fokozatosan közelített a fejlettebb országokhoz, bár sem ezek mindenkori szintjét, sem a hazai GDP/lakos érték alapján elvárható szintet mindmáig nem értük el. Így ma, negyven évvel később ismét ott tartunk, hogy jöhetne a hasonló segély, bőven lenne helye.

Lehetséges, hogy vannak olyan esetek, melyekben a járóbetegként ellátott beteget fekvőbetegként számlázzák a NEAK felé. Ez tilos, büntethető – mégpedig nem csak a kórház, de a beteg is.

Ki tudja, hogy ezt miért hagyja a finanszírozó és a kormány?

Lelkük rajta. Ma minden eszköz rendelkezésükre áll az ellenőrzéshez. Az Európai Unió más tagállamaiban érvényesíthető jogokról először tájékozódni kell a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő a NEAK honlapján.

(Várjuk a további hozzászólásokat, betegekét, orvosokét, egészségpolitikusokét egyaránt!)

Eddigi cikkek a sorozatban

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét