Bérbíróságok kipipálva?

A rabszolgatörvény alaposan kiverni látszott a biztosítékot. Az is elég nyilvánvalónak látszik, hogy nem is véletlenül hagyta a hatalom odáig fajulni a helyzetet, ameddig fajult. Amely megállapítás még akkor is igaz lehet, ha némileg elszámították magukat. Miközben azért a surranópályákra sem ártana egy fél pislantásnál többet fecsérelni.

Mert miközben a kormány hangszóróiból dől a sorosozás,

meg a kínos magyarázkodás, és a képviselők a királyi TV épületében próbáltak, illetve próbálnak valami köztájékoztatásért eljárni, pár kérdés mintha háttérbe szorulna. Köztük olyanokra is gondolhatunk, hogy mennyire megalapozott a hatalmi szófosók által a tüntetőknek tulajdonított cselekedetek teljes körét a tüntetőkre lőcsölni.

Ahogy Szabó Zoltán is feszegette a szánkó-paradoxon kapcsán. Amely problémakör eléggé illeszkedik ahhoz a korábbi felvetésemhez, hogy a hatalom nagyon szeretné azt a kis szükségállapotocskáját okosba megoldani. De ugyanígy háttérbe látszik szorulni a rabszolgatörvény botrányos elfogadása mellett megszavazott egyéb törvények köre is.

Holott azok megszavazása nem kevésbé botrányos körülmények között zajlott.

Köztük annak a törvénynek a megszavazása is, amely a közigazgatási bírósági rendszer felállításáról szólt. Amely törvénynek legalább akkor a lehet a hatása a közéletre, mint a rabszolgatörvénynek, amit akár vissza is vonhatnának. Mert valójában, érzésem szerint ma is kétféle munkavállaló létezik:

1/ Alkupozícióban levő, aki akkor túlórázik, amikor meg lehet vele alkudni;

2/ Alkupozícióban nem levő, aki akkor túlórázik, amikor akarják, hogy túlórázzon.

Alverziói:

• 2a verzió: Mégis kicsikar pótlékot, amit legálisan kifizetnek;
• 2b verzió: Kicsikar némi pluszpénzt, de azt zsebbe kapja okosba;
• 2c verzió: Örül, ha egyáltalán kifizetik, mert ki is rúghatnák. Például egy tetszőleges zsákfaluban, ahol öten jelentkeznek helyette öt percen belül.

Ugyanakkor a bérbíróságok kérdése lényegesen fontosabbá válhat.

Mert olyan ügyeket utalhatnak eléjük, amelyek bármelyik embert szinte bármikor érinthetnek. Elvégre az adóhivatal, a választási bizottságok, illetve a közéletbe egyre inkább beszivárogni látszó rendőrség munkásságát, döntéseit ezt követően olyan bíróságok bírálhatják el, amelyeken a bírókat a hatalom közvetlen kinevezésével ültetik majd be a megfelelő helyekre. Ennek az egyik következménye az lehet, hogy az ügyészég akár el is indíthat majd eljárásokat, mert a bíróságon a miniszter kegyelméből ücsörgők majd megoldják, hogy csak az legyen bűnös, akit a kormánymegbízott is bűnösnek szeretne gondolni.

A másik probléma persze az is lehet, hogy innen nem biztosan túl nagy a lépés a koncepciós ügyek bírósági hátterének a megteremtése. Márpedig a billentyűzeten sincs messze a „B” a „V”-től. Csak melléüt véletlenül valaki, és a „Bérbíróságból” „Vérbíróság” lesz. Így lehet, hogy a rabszolgatörvények mellé a bérbíróságok kérdését is rendszeresen a tüntetések napirendjébe kellene illeszteni.

Utóirat:

Mondják, hogy a tüntetők követelései között ott van a független bíróságok követelése. S valóban. Azonban a „független bíróság”, az nagyon jól hangzik, de valójában nem mond semmit. Mert, ha belegondolunk, akkor milyen a független bíróság? Tudom. A szabványszöveg az, hogy olyan, amiben nem kap szerepet a politika. Láttunk már olyat a történelem folyamán? Szerintem amíg emberek ülnek ott nem is lesz.

A „Bérbírósági törvény” azonban egy olyan konkrét jogforrás, ami nem informálisan, az emeberi meggyőződésen keresztül hat, hanem kodifikálva biztosítja az kormányzati beavatkozást.