Bogdán László utolsó interjúja —  Felhívás: aki tisztelte őt, feketítse be a profilképét!

A tegnap tragikus körülmények között elhunyt cigány vezető, Cserdi polgármestere, aki minden megnyilvánulását három betűvel jelezte BLc, azaz Bogdán László, a cigány, legutolsó interjúját alig másfél hónapja a Városi Kurírnak adta. Ennek megismétlésével emlékszünk rá.

A Deák téri késelés után Magyarországon ismét felerősödni látszik a rasszizmus, a legalantasabb roma ellenesség. 

A szenvedélyek felkorbácsolásában egy szomorú történetnek is része volt

Május 21.-én, az éjszakai órákban összeszólalkozott két fiatalokból álló társaság a fővárosban. Sajnos két fiatalembert halálosan megsebesítettek. Egyikük 16 éves, a másik áldozat 21 éves volt. A médiában, és a közösségi oldalon elterjedt, hogy gyilkosuk roma származású volt. Mire napvilágot látott, hogy ez csak hírlapi kacsa volt, az indulatok a végletekig fel voltak korbácsolva. A szélsőjobbról a “Mi Hazánk” mozgalom rá is ült a hullámra és  fociultrákkal  összefogva cigányellenes tüntetést szervezett a Budapesten.

Bogdán Lászlóval, Cserdi polgármesterével az újra szikrát kapó cigány gyűlöletről, a többségi társadalom felelősségéről, és a cigányság tennivalóiról beszélgettünk.

Mindig a nyitottságra törekedtem….

bl.: Önről köztudott, hogy szókimondó, egyenes ember. Nem szeret másokra mutogatni, kimondja azt is, ami esetleg még a cigányok számára is kényes. Nagy vihart kavart, amikor a Deák-téri kettős gyilkosságról az N1 tévében nyilatkozott. Sokan voltak, akik nem értették, miért kellett a Jobbik-közeli televízióban vállalnia a szereplést.

Bogdán László: Nincs ebben semmi különös. Mindig a nyitottságra törekedtem, mert hiszem, az szolgálja a cigányság érdekét, ha nem zárkózunk be a saját kis világunkba, nyalogatjuk a sebeinket. Olvastam én is a közösségi oldalon megjelent kritikákat. Meggyőződésem most is, helyesen tettem, hogy elfogadtam a meghívást. A Jobbikról ezzel nem lett jobb a véleményem, nem szeretném, ha hazánknak olyan kormánya lenne, amelyben ott ülnek a párt képviselői is. Cserdi polgármestereként is fogadok mindenkit a faluban, aki jó szándékkal közeledik felénk, cigányokhoz is. Erre tettem fel az életem.

“…azt mondtam, ami a szívemből jött…”

bl.: Kedden, itt a Városi Kurírban megjelent egy publicisztika, amelyben a szerző azt emeli ki, hogy “Cserdi polgármestere nagyon rosszul szólalt meg”.

B.L.: Látszik, hogy a cikk írója nem ismeri a cigányságot, nem töltött el közöttünk egy órát sem. Fogalma sincs arról, miként élünk, miként kell nap, mint nap, szembenéznünk a többségi társadalom gyűlöletével. Tudja, hányszor emlékeztetnek engem naponta arra, mivel nem fehér a bőröm, másodrendű magyar állampolgár vagyok? Büdös cigány-, szokták hozzám vágni. Aki figyelmesen végighallgatta, az interjút, az tudhatja, hogy azt mondtam, ami a szívemből jött, semmi olyanról nem volt szó, amit utólag ne tarthatnék vállalhatónak. Felrója nekem a szerző, hogy a cigányság nevében beszélek. Engem cigánynak hozott a gólya, barna a bőröm, 16 éves koromban még a dögkútból bányásztuk az ennivalót. Kiknek a nevében beszéljek? Úgy látszik, Bogdán László nevével a magyar médiában mindent el lehet adni. Az újságírói szabadságot tisztelve azért annyit hozzátennék: aki nem tud a cigányság sorsán jobbítani, legalább ne ártson.

“…mindenki úgy kezelte, hogy cigány volt az elkövető. Ezt hittem én is.”

bl.: Az interjú készítése előtt magam többször is meghallgattam a beszélgetést. A riporter kiinduló pontja volt szerintem, ami később rossz érzeteket is kiválthatott a nézőkben.

B.L.: Mielőtt válaszolnék, szeretném mélységes együttérzésemet kifejezni az áldozatok hozzátartozóinak. Fájdalmukat átérzem, gyászukban osztozom. Fiatal életek dőltek romba, értelmetlenül. Isten mindent lát, hiszem, most is ott áll a gyászoló család mellett. Mikor a felvétel készült, mindenki úgy kezelte, hogy cigány volt az elkövető. Ezt hittem én is. Később kiderült, hogy nem így van. Mindez az általam elmondattak igazságán nem változtat. Amiről beszéltem valóságos gondok, olyan élethelyzetek, amelyekről legszívesebben nem veszünk tudomást. De nem dughatjuk örökké a fejünket a homokba.

“…a bűnnek nincs színe, a bűn mocskos, akár honnan is nézzük.”

bl.: Szomorú, hogy két fiatalember értelmetlen halálakor sok honfitársunknak nem a gyász a legtermészetesebb, hanem az indulatok keltése, a társadalomban amúgy is mélyen gyökerező cigányellenesség szítása.

B.L.: Furcsa országban élünk. Nem tudjuk még biztosra a Deák téren történt tragédia elkövetőjének a származását, de egyből azt gondoljuk, mondjuk, hogy biztosan cigány származású volt az elkövető. Úgy érzem, a magyar társadalomban jelen van valamiféle önigazolás arra, hogy mindenki több és különb a cigánynál. Pedig a bűnnek nincs színe, a bűn mocskos, akár honnan is nézzük. A rendszerváltás után három évtizeddel, ideje lenne szembe nézni azzal a ténnyel, hogy senkinek nincs joga ítélkezni, és azonnal megmondani a tutit, bármi is van, és történik az országban. Az egyén felelőssége, hogy ne legyen hülye. Korunk egyik szégyenének gondolom, hogy a legnagyobb közösségi oldalon, arc nélküli emberek keltenek indulatot, élik ki saját primitívségüket.

“…magunkra maradtunk saját hazánkban…”

bl.: Azt tapasztalom, hogy Gyöngyöspata, és a Deák tér után még többen vannak a “magyarok” között, akik egy szalmaszálat sem tennének odébb a cigányokért.

B.L.: Sokszor úgy érzem, hogy úgy tekintenek a cigányra, mint haszontalan tagjaira a társadalomnak. Lopnak, csalnak, hazudnak, gyilkolnak. Ez forog az emberek többségének a fejében. Ma már teljesen világos a kép, magunkra maradtunk saját hazánkban. Kivert kutyaként bánnak velünk. Állandóan a negatív sztereotípiák jönnek elő, amikor a bűnözésről van szó.

“Ha nincs menekült, akkor a cigány mindig a kéznél van…”

bl.: A magyar szélsőjobb tüntetésén sok ezren voltak. A politika fiatalok halálából akart / akar? / politikai tőkét kovácsolni magának.

B.L.: Magyarországon ma a cigány ellenességgel, a cigányt minden rossz okozójaként történő beállításával szavazatokat lehet vásárolni, jól fizető parlamenti helyekhez lehet jutni. Amióta a Magyar Gárda megjelent az utcákon, láthatjuk, munka nélkül, program nélkül, “büdös cigányozva”, politikai és anyagi hasznot lehet szerezni. Ha nincs menekült, akkor a cigány mindig a kéznél van, minket büntetlenül ki lehet pécézni. A cigány ma egy szitokszó. A Deák téri tragédia kapcsán ismét, bennünket, cigányokat bélyegeztek meg. Ez az, amit nem engedhetünk meg magunknak. A szélsőjobb pedig mint a sakál várja híreket, lecsap, és újra és újra az emberek legalantasabb félelmeire játszik rá. Büntetlenül masírozhatnak a pesti utcán, óriási hangerővel üvöltve: ” cigánybűnözés, cigánybűnözés, cigánybűnözés”. Szomorú,de így van ez a legegyszerűbb megoldás arra, hogy a közöny és gyűlölet erősödjön.

“Nem vagyunk sem rosszabbak, sem jobbak másoknál”

bl.: A társadalomban meglevő kép formálásában szerepe volt a cigányoknak is. Sokan panaszkodnak arra, hogy a környezetükben élő cigány emberekkel lehetetlen együtt élni.

B.L.: Minek szépítsem, ilyen is van. Sőt, nem is kevés helyen. Vétek lenne magunkat beállítani az ártatlanság szobrának, de vétek lenne ránk olvasni azt a bűnt, amelyet nem követtünk el. Sajnos abban, amit kapunk, benne van az is, hogy így köszön vissza az, amit adunk. Nem vagyunk sem rosszabbak, sem jobbak másoknál. Esendő emberek vagyunk mi is, akik vágyunk a jobb életre, szeretetre, a megbecsülésre. A cigányságot kollektívan nem lehet felelőssé tenni azokért a bűnökért, amelyeket véreink követnek el. Ahogy egy magyar emberre sem mondjuk, hogy móri mészáros. Higgye el, a cigányok többsége elhatárolódik a bűnelkövetőktől, elutasítja a bűnözői életformát. Minden egyszerű cigány embertől távol áll az általánosítás. Nem tűrhetjük, hogy több mint egymillió cigány legyen a felelős a kevesek cselekedeteiért. Bocsánatot viszont kérni kell, ha van miért, mégpedig azonnal. De ez a többségi társadalomra is igaz. Nem szolgáltuk meg az újabb stigmát, nem érdemeljük meg, hogy kollektívan billogot kapjunk a homlokunkra.

“Tele vagyunk cigány jogvédőkkel, szakértőkkel, mégsem beszélünk egy nyelven….”

bl.: A cigányságot megbélyegző vitákban mintha nem hallanám a cigány értelmiség, a népszerű cigány zenészek hangját. Én vagyok csak figyelmetlen?

B.L. Rólam tudja mindenki, hogy kevés iskolám van, nem vagyok értelmiségi. Ugyanakkor régi szívfájdalmam, hogy a magukat értelmiséginek nevező cigányok nem látják hova vezet ez az út, milyen szomorú élethelyzetben vannak testvéreik. Legtöbbjük távol tartja magát a cigányság problémáitól, éli a maga életét. Mások el vannak telve a maguk tökéletességével, csak ennek semmi haszna nincs. Tele vagyunk cigány jogvédőkkel, szakértőkkel, mégsem beszélünk egy nyelven, nem vesszük észre mi is lenne a teendő. Kapni csak úgy lehet, ha adunk is valamit. Közös az utunk, közös a felelősségünk. Az én hangom sajnos gyenge ahhoz, hogy mindenkit meg tudjak szólítani. Pedig ha nem beszélünk egymással, mindenki a maga útján keresi a maga szerencséjét, még a reményét is elveszítjük annak, hogy belátható időn belül jobb lesz a cigányok élete, javul a többségi társadalom megítélése.

“A remény hal meg utoljára…”

bl.: Ki lehet törni az előítéletek fogságából?

B.L. : A remény hal meg utoljára. Hiszek abban, hogy a jóérzésű emberek megértik, hogy miről beszélek. Tudom, a jóérzésű cigány emberek pedig mélyen legbelül egyetértenek azzal, hogy ideje lesz magunkat összerántani és megfogalmazni azokat az alapértékeket, alapjogokat, és kötelességeket, amely összetartja a közösséget. Mondhatjuk ezt, cigány minimumnak is. Ugyanakkor hiszek:

> az emberi jóságban;

> a jó érzésű emberek, józan gondolkodásában;

a reményben, hogy képesek vagyunk cigány gyermekeinket közösségi emberré formálni, nem ellenséggé.

Kollégánk felhívása:

Kedves Barátaim!
Laci eltávozott. Gyászoljuk őszinte szívvel, szeretettel. Egy jó és igaz ember hagyott itt bennünket, de itt él tovább a lelkünkben, a gondolatainkban. Barátom volt, megbíztunk egymásban. Sajnálom, hogy van amiben nem tudtam segíteni.
Kérem, hogy Bogdán László barátunk emlékére, aki tisztelte őt, aki gyászolja, a temetés napjáig a profiljára tegye ki a fekete zászlót. Boruljon feketébe a facebook, barátom BLc emlékére, nagyrabecsülésünk jeléül.

 

bogdán

 

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük