Sorting by

×

Bojár Gábor interjú – Vadkeleti csodagyerekből világviszonylatban is elismert “csodafelnőtt”

Nem az okozza a legnagyobb kárt, hogy a hazai közbeszerzések 30-50 százalékkal drágábbak, mert nincs igazi verseny – mondja Márki-Zay Péter egyik gazdasági tanácsadója, Bojár Gábor. Az idehaza a Graphisoft alapítójaként ismert nagyvállalkozónak több, a vállalkozói kultúra javítására tett javaslata is bekerült az egységes ellenzék választási programjába. Bojár így látja ma az általa 2016-ban elsőként bedobott „huxit” lehetőségének jelenlegi esélyeit, miközben azt is megtudhatjuk, mi a véleménye a benzinár-stopról, valamint az euróbevezetésről. Az mfor cikkét szemlézzük.

Haveri kapitalizmus

Beszélgetésünk előtt egy nappal (március 10-én – a szerk.) mutatta be az egységes ellenzék a választási programját. Mennyit látott viszont a javaslataiból?

Elég sok olyan mondatot találtam a programban, amelyet én fogalmaztam meg. Az én javaslataim elsősorban arra irányultak, hogy mi segítené egy valódi értékteremtő vállalkozói kultúra kialakulását Magyarországon.

Melyek voltak ezek?

Mindenekelőtt rámutattam arra, hogy mit rombol az úgynevezett haveri kapitalizmus a vállalkozói kultúrában. Azt szokták mondani, a hazai közbeszerzések 30-50 százalékkal drágábbak amiatt, hogy nincs igazi verseny. Pedig ez a kár legkisebb része. Ennél többet árt, hogy rosszul végzik el a munkát a közbeszerzési tendereken kiválasztott cégek – hiszen miért is végeznék el jól, ha nem ezen múlik a következő megbízásuk? Hanyag munkát végezni olcsóbb, sőt hasznos is, hiszen, ha újra kell csinálni, az újabb megbízást jelent. Így még az egyébként a legjobb minőségre képes cégek sem fognak minőséget produkálni. De van még egy ennél is nagyobb kár. Olyan dolgokra írják ki a közbeszerzéseket, amelyekre valójában nincs is szükség. Vagyis azt, hogy mire írnak ki közbeszerzést, az befolyásolja, hogy miből lehet többet ellopni. Nemcsak azért építenek ennyi stadiont tök feleslegesen, mert Orbán Viktornak a foci a kedvence, hanem mert egy stadionnál nehezebb összehasonlító árat találni, mint például egy autópályánál, ahol elő lehet szedni, hogy Letenye horvát oldalán miért kerül töredékébe egy kilóméter, mint ugyanaz a magyar oldalon.

Meg lehet határozni, hogy mennyi pénz folyt ki így, ahogy ön fogalmazott, feleslegesen?

Ezermilliárdok.

S mi a receptjük?

Nagyon egyszerű. Valódi versenyt kell teremteni és minimalizálni kell a közbeszerzések számát. Csak arra kell közbeszerzést kiírni, amire tényleg szükség van és úgy, hogy valódi verseny legyen. Ne azon múljon, ki kap egy munkát, hogy ki áll közelebb a kormányhoz. Nem hazabeszélek, én ezt kívülállóként tudom mondani, mert amíg én vezettem a Graphisoftot, soha nem indultunk el közbeszerzési tenderen. Már csak azért sem, mert az építészek nem közbeszerzéseken vásárolnak szoftvert. Mi egy nagyon kreativ nép vagyunk, enélkül nem éltük volna túl az elmúlt viharos ezer évet. De sajnos ma a kreativitás többnyire csak abban merül ki, hogy hogyan kerüljön közel valaki a hatalomhoz. A haveri kapitalizmus nem ösztönöz értékalkotásra. Sőt elnyom létező, valódi alkotó energiákat.

Az, hogy el tudom dönteni egy halászléről, hogy jó vagy nem, még nem jelenti azt, hogy meg is tudnám főzni. Fotó: Bánkuti AndrásAz, hogy el tudom dönteni egy halászléről, hogy jó vagy nem, még nem jelenti azt, hogy meg is tudnám főzni. Fotó: Bánkuti András
Sok barátomtól, ismerősömtől hallom, hogy jó cégek nem akarnak nagyra nőni, mert attól tartanak, ha egy bizonyos méretet meghaladnak, akkor kopogtatnak náluk a „táskás emberek”. Akik adnak egy viszonylag nem megalázó ajánlatot. De ha valaki nem akarja eladni a cégét, akkor megfojtják. Az ettől való félelem miatt sokan inkább a radar alatt maradnak. Nem az egykori cégemről, a Graphisoft szoftvercégről, vagy akár a jelenlegi cégemről, az ingatlanfejlesztő Graphisoft Parkról beszélek, azt nem akarják megvenni, mert a piacunk valódi versenypiac. Ez nem az ő világuk, ezért minket békén hagynak. Őket csak olyan cégek érdeklik, amelyek állami megbízásokon tudnak hízni. Egy teljesen politikafüggetlen, jól megfizetett, profikkal működő versenyfelügyelet nagyon sokat tud segíteni. Azt szokták mondani, a liberálisok a gyenge államot szeretik. Ez nem igaz! Erős állam kell, csak a saját helyén.

“Az, hogy el tudom dönteni egy halászléről, hogy jó vagy nem, még nem jelenti azt, hogy meg is tudnám főzni”

Korábban kijelentette, ha az ellenzék nyerné meg a választást, nem szeretne részt venni Márki-Zay Péter kormányában. Most, hogy ilyen sok javaslata bekerült a választási programba, nem változtat az álláspontján?

Nem. Én nem kormányzati szerepben lennék jó. Egy kollégám mondása szerint: az, hogy el tudom dönteni egy halászléről, hogy jó vagy nem, még nem jelenti azt, hogy meg is tudnám főzni.

Egy demokráciában egy jó program végrehajtása érdekében ezer kompromisszumot kell megkötni, ki kell találni, mik is azok a kompromisszumok, amelyekkel a parlamenti támogatást még éppen meg lehet szerezni és nem megy tönkre az egész program. Ez egy művészet, amihez én nem értek. Nagyon jól hangzik és népszerű kifejezés a „szakértői kormány”, de nem ez a jó. A tanácsadó stáb legyen szakértő, de minisztereknek politikai érzékük kell, hogy legyen, tehát profi politikusok legyenek.

Huxit

Megint csak ugorjunk vissza a múltba! Talán nem mindenki tudja, hogy ön használta először, még 2016-ban egy HVG-véleménycikkben a „huxit” kifejezést. Akkor ugyanis azt mondta, ha megint a Fidesz nyeri a 2018-as választásokat, akkor Orbán Viktor kiléptetné Magyarországot az Európai Unióból. Ez lett volna a huxit, a brexit magyar megfelelőjeként. Nem lett igaza.

Nem, de csak azért, mert még nem sikerült ehhez megszereznie a társadalmi támogatást, pedig nagyon erősen dolgozik rajta. Hiszen mi másra szolgál a szüntelen brüsszelezés. De szerencsére a magyar társadalom elég érett és Orbán kampánya ellenére nálunk még mindig nagyon erős az Unió támogatottsága.

Más kérdés, hogy talán még a kilépésnél is rosszabb történt: az Unió árulói lettünk. Ahelyett, hogy Orbán kivezette volna az országot az EU-ból, inkább belülről rombolja azt, az Unió belső egységének az ellensége lett. Neki ugyanis a hatalom fontosabb, mint az a pénz, amit onnan kap. Márpedig az Unióban lenni a hatalma korlátját is jelenti. Orbán elavultnak tartja Montesquieu nézetét a hatalom megosztásáról, vagy ahogy egyszer egy fideszes mondta belső körben, mi teszünk Montesquieu-re.

Pedig az, hogy a hatalommegosztás egy ország esetében nagyon fontos, bevált módszer. Az üzleti életben is. Egy kis cégnél még jó, hogy a főnök kezében van a döntés joga, így ugyanis gyorsabban lehet reagálni változó körülményekre. Ha pedig véletlenül rossznak bizonyul a döntés, egy kis cégnél ezt könnyű kijavítani. De egy nagy cégnek nagy a tehetetlensége és a meghozott döntést nehéz módosítani. Ezért nem szabad megengedni, hogy a főnök kontroll nélkül csinálhasson mindent. Ezért van szükség egy nagy cégnél független igazgatóságra, amely a vezető fontos döntéseit megvétózhatja. A külső független kontrol megfontolásra kényszeríti a vezetőt, így kevesebb hibát követ el. Ez pláne így van egy egész ország irányításakor. Egy ország estében ráadásul azért is nehéz egy rossz döntés módosítása, mert az presztízsveszteséggel is jár, amit egy politikus nem engedhet meg magának.

Egykulcsos adó, minimálbér, infláció

Az Orbán-kormány alatt azért voltak olyan döntések, amelyekkel egyetértett?

Voltak. A gazdaság fehérítésében szép eredményeket sikerült elérni. Például azzal, hogy az online pénztárgépeket bekötötték a NAV-hoz – apró szépséghiba, hogy a játékkaszinóknak ezt nem írták elő. De a viszonylag alacsony egykulcsos adó is sokat segített a gazdaság fehérítése szempontjából. A többkulcsos adórendszerben ugyanis a sávhatáron ugrik az adó, és ez arra ösztönöz, hogy csak a sávhatárig jelentsük be a jövedelmet. A fizetésekből származó, kimutatott jövedelmek az utóbbi években jobban növekedtek, mint a tényleges vásárlóerő, ami annak a jele, hogy a jövedelem nagyobb hányada lett bevallott jövedelem.

Mégis száműznék az egykulcsos adót.

Igen, mert azt szociális szempontból rendkívül igazságtalannak tartjuk. A 15 százalékos adókulcs a nagy jövedelmekre alacsonynak számít, de a minimálbér szintjén ez nagyon magas. Európában Belgium után nálunk a legmagasabb a minimálbér adója. Ezért az is bekerült a programunkba, hogy a minimálbér jövedelemadóját négy év alatt fokozatosan a nullára visszük le.

A minimálbért nemrég jelentősen megemelte a Fidesz-kormány, ami persze jó a munkavállalónak, de néhány területen ezt nagyon nehezen tudják kigazdálkodni a vállalkozások. Viszont, ha a következő négy évben évente csökkentjük a minimálbér adóját, akkor a minimálbér nettó tartalma úgy növekedhet, hogy ezzel nem rakunk újabb terheket a vállalkozókra.

Az infláció ellen hatósági árakkal küzdeni előbb-utóbb áruhiányhoz vezet.  Ezzel szemben a sok ellenzéki által szorgalmazott általános áfacsökkentés nem került be a programba, amelynek ön köztudomásúan nem a híve. Vagyis ezt sikerként könyvelheti el.

Ez nem az én sikerem, ehhez kabinet-társaim nálam sokkal jobban értenek. Ők számolták ki, hogy egy általános áfacsökkentést nem bírna ki a költségvetés, és nem is segítene sokat az infláció elleni küzdelemben sem. A magas áfa ugyanis – amely a bevezetésekor kétségtelenül károkat okozott – mára már beépült a rendszerbe és figyelembe kell venni, hogy az áfaváltozás aszimmetrikus. Ha növelik az áfát, az azonnal átmegy az árakba, a csökkentés viszont csak nagy késéssel.

Ugyanakkor szociális szempontból néhány helyen indokolt a célzott áfacsökkentés. Vagyis például azoknak az élelmiszereknek az áfacsökkentése, amelyeket a legszegényebbek vesznek. Ahogy Márki-Zay Péter szellemesen megjegyezte, a kaviár áfáját nem fogja csökkenteni, de a kenyérét igen.

Olvassa el Csabai Károly teljes Bojár Gáborral készült riportját az mfor magazinon.

Előzmény

 

bojár gábor

átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.