Kedves Apuka! Ön rendszeresen együtt zuhanyzik a kisfiával? A napi programjuk szerves részét képezi egy igazi, férfias birkózás a szőnyegen? Nem?! Hát akkor magára vessen és ne csodálkozzon, ha a homoszexualitás lecsap a fiára! Mi szóltunk…

Elsőre ártalmatlannak, sőt, kifejezetten hasznos kiadványnak tűnik

Joseph Nicolosi és Linda Ames Nicolosi szerző- és házaspár legújabb írása, „A homoszexualitás megelőzése” című könyve. A szülőknek szánt kiadványban jellemzően a fiúgyermekek esetleges homoszexualitásának megelőzésére adnak tanácsokat a szakértők. A könyv igen népszerű a szülők, pontosabban a konzervatív keresztény szülők körében.

Talán nem véletlen, hogy – miközben a szerző pszichológus, a kötet témája is a lélektan kategóriájába tartozik – egyetlen pszichológiában jártas kiadó sem vállalta az írás megjelentetését. A könyv végül a Szent István Társulat gondozásában látott napvilágot.

(Tév)Útmutató szülőknek

A könyvben elárulja a szerző, hogy milyen „árulkodó jelekre” figyeljenek és instrukciókat ad az apáknak, miként tudnak mélyebb kapcsolatot kialakítani fiaikkal (jelesül zuhanyozzanak gyakran együtt) és mit tegyenek, ha a kisfiúk nemükkel „ellentétes” viselkedést mutatnak. Az esetlegesen „fiúsan” viselkedő lányokra leselkedő veszélyekre mindössze néhány oldal erejéig utalnak.

Némi túlzással Nicolosi pusztán a cím elolvasásával is felelőssé teszi a szülőket, azt sugallva számukra, hogy felelőtlenek, ha nem követik szóról szóra az intelmeket, és – a könyv útmutatója alapján – nem „terelik vissza megtévedt gyermekeiket a helyes mederbe”.

Ha a saját neméhez vonzódó tinédzser eddig nem volt depressziós, szorongó, miután ezt elolvassa, biztosan az lesz. És akkor nem szóltunk azokról a gyerekekről, akiket hitbuzgó szüleik – megszívlelve Nicolosi tanácsát – reparatív terápiára cipelnek.

Ezek a “kényszergyógykezelt” fiatalok garantáltan megjavulnak. És e “megjavulás” értéke mellett szinte eltörpülnek a terápia mellékhatásai, jelesül a paciens szexuális vágyának globális lenullázódása, vagy az öngyilkos gondolatok megjelenése.

Rossz hírünk van:

a heterótól eltérő ösztönök annyira erősek, hogy így vagy úgy, a felszínre akarnak törni, és a tudatos szülői magatartás (megelőzés) révén kialakult „új gyerek” egyre intenzívebben fog szorongani, mivel egyre nagyobb belső energiákat kell, hogy mozgósítson ezen ösztönei „megregulázása” érdekében. A homoszexualitás megelőzése tehát nem más, mint ennek a káros és veszélyes folyamatnak a szülők által való beindítása, generálása.

Nicolosiék könyve időzített bombaként ketyeghet azokban a családokban, ahol a szülők fenntartások nélkül értelmezik a leírtakat. A szerző ugyanis nem kevesebbre ösztönzi követőit, mint hogy segítsék gyermeküket (főként fiaikat) abban, hogy visszataláljanak a biológiai nemüknek megfelelő „önazonosságukhoz”.

A bűntudat megelőzése

Jóllehet, Nicolosi könyve – legalábbis a címe alapján – elvileg a homoszexualitás megelőzéséről szól, valójában azonban olyan útmutatót kínál a szülőknek, amellyel leginkább a várható és elvárható bűntudatukat lehet az általa kínált módszerekkel minimalizálni.

Ha ugyanis a könyvben leírt tanácsokat hűen követő apuka és anyuka évek múlva mégis azt kell, hogy tapasztalja, gyermekük az óvintézkedések dacára más lett, legalább önmagukat megnyugtathatják; ők minden tőlük telhetőt megtettek, mossák kezeiket.

Az persze más kérdés, hogy miként rendezik le majd a lelkiismeretükkel, ha az idő közben felcseperedett gyermekük különböző pszichés problémákkal küzd, netán önkezével vet véget az életének.

Elektrosokktól a reparatív terápiáig

Nicolosi ugyan sokszor hivatkozik a pszichoanalitikus alapvetésekre, az alapító atya, Freud – vele ellentétben – nem tekintette betegségnek a homoszexualitást, úgy vélte, „minden emberben megvan a képesség az azonos nemű tárgyválasztásra, s e választás tudattalanjában létre is jön”.

A „helyreállítással” való kísérletezés olykor egészen súlyos „terápiás” beavatkozásokkal járt. Nem is olyan régen, 1972-ben San Remo-ban tartott orvosi konferencián a homoszexualitás gyógyító módszerei között említették az elektrosokk-kezelést, a drogokat és a különböző sebészeti beavatkozásokat is. És az előadás közben még csak fel sem szisszent a hallgatóság. (Legalábbis erről nem szólnak az írásos emlékek.)

Néhány jellemző részlet a könyvből

(korántsem reklám gyanánt, hanem az elgondolkodtatás céljából):

  • Sajátosan nosztalgiázik azokról az időkről, amikor szó szerint minden eszközzel (elektrosokk-terápiával) gyógyítottak: „…a homoszexualitás rendellenességnek minősült, így azért is mindent megtettek, hogy a nemi önazonosság rendellenes fejlődését – ha csak lehetett – megakadályozzák. (…) Úgy gondolom, itt az ideje annak, hogy ismét elgondolkozzunk a megelőzésről. Ezért írtuk meg könyvünket.”
  • „…Reményünk szerint jelen könyvünk is ezt a növekvő igényt elégíti ki. A legtöbb szülő, kinek gyermeke a kezdődő homoszexualitás jeleit mutatja, és hozzánk fordul segítségért, vallásos, de olyan is van, aki nem hívő, de ösztönösen érzi, hogy az ember heteroszexuálisnak van teremtve. Megértjük ezen szülők aggodalmát, hiszen magunk is így gondolkodunk…”
  • „…Nem létezik olyan, hogy meleg gyerek, vagy meleg serdülő. Mindannyian heteroszexuálisoknak vagyunk teremtve…”
    A szerző fogalmi zavarára ékes bizonyítékul: „…A veszélyeztetett fiút a szülőknek és a társainak fokozottan meg kell erősíteniük, hogy biztos férfi identitásra tegyen szert…” (A melegek többsége tisztában van saját nemi identitásával, ettől függetlenül vonzódik saját neméhez.)
  • „…Lefekvéskor az apa legyen az, aki végül ágyba teszi a fiút. Anyja is ott lehet, de az apa legyen az, aki utoljára “jó éjszakát” mond a fiúnak, és lekapcsolja a villanyt. A csendes imádkozás, bibliaolvasás és beszélgetés után az apa legyen az, aki biztosítja a gyermeknek az érzelmi biztonságot.”
  • „…Az apákat bátorítani kell, hogy keressék a testi kontaktust, és a fizikai tevékenységeket is végezzenek a fiaikkal. Fontosnak tartom a bunyózást, mivel általában éppen a férfiakkal való normális kapcsolat az, ami felnőtt homoszexuális klienseim gyermekkorában annyira hiányzott.”

„Használati segédlet” a könyvhöz

  • A homoszexualitás nem betegség, nem is fejlődési rendellenesség, ezért a megelőzhetőségre tett mindenféle utalás hamis illúziókat kelt és megtévesztő
  • Nincsen egyértelműen igazolt ok-okozati összefüggés a nem megfelelő apa-kép és a fiúk/férfiak saját nemükhöz való későbbi vonzódása között
  • A homoszexualitás okainak keresgélése (és a megelőzésre tett amúgy felesleges és káros kísérletek) nem más, mint burkolt patologizálás
  • A könyvben összemosott szexuális orientáció és nemi identitás nem azonos fogalmak! Míg a szexuális orientáció a nemi vonzalom irányát jelzi, addig a nemi identitás az önmagunk nemi „hovatartozásának” megítélését jelenti (vagyis azt, hogy miként éljük meg magunkat)
  • A szülő (és a terapeuta) egyetlen lehetősége a segítségnyújtásra, ha a gyereket és a fiatalt nem gyógyítani, hanem támogatni próbálja, azaz érdemben hozzájárul ahhoz, hogy minél jobban elfogadja önmagát, és képes legyen önmagával és a környezetével harmonikus egységben élni

Forrás

1 hozzászólás

  1. Ez egy nagy tév hit az egész…egy nagy baromság… öt gyerekem van,mind az ötöt tisztességre neveltem,a testi érintkezés felvilágosítása tabu téma volt… nálunk soha nem fordult elő,hogy hogy a gyerekek a szülőkkel együtt fürödjenek… keresztényként lettek felnevelve, tudták a gyerekeim hogy az isten Ádámnak Évát adta feleségül,ismerik a Bibliát… és mégis a középső fiam, valami úton módon meleg lett…na erre kérek valami magyarázatot,hogy hogy lehetséges ez ,hogy még is a saját neméhez vonzódik?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét