Bruck András: A demokrácia ínyencei

Korábban a szovjet kommunizmus és a náci nemzetiszocializmus volt ebben az etalon, ma Észak-Korea, ahol az embereket szó szerint önkívületi állapotba hajtotta a diktatúra; sírnak, zokognak, a földön fetrengenek, kezüket tördelve köszönik meg nagy vezetőjüknek a nyomort és éhezést. 

A megőrülésnek és megőrjítésnek vannak fokozatai.

Az orbáni Magyarország szerencsére e rémálomrendszerek egyikéhez sem hasonlítható, de azért mi is lassan harminc éve élünk egyfajta sokkos állapotban, az utolsó nyolcban pedig mind kézzel foghatóbbá vált a széleskörű mentális és morális leépülés. Magyarországon javában tart a kormány által vezérelt megőrülés és megőrjítés folyamata. Most éppen az ENSZ lett a legújabb célpontjuk.

Már nyíltan az ENSZ ellen kampányol a magyar kormány

Hódmezővásárhely ez ellen volt egyrészt nem várt lázadás, másrészt vádirat a rezsim és annak legfőbb megtestesítője, a miniszterelnök ellen. És persze minden mértéket elveszített veje és lánya, na meg az egykori helyi kedvenc, Lázár János és az egész Lázár família érdemtelen, lopott jóléte ellen.

Való igaz, Vásárhelyen olyan ideális ellenzéki választói körülményeket sikerült előállítani, ami nehezen fog még egyszer összejönni. Vagy azért, mert nem lesz ennyire a helyi viszonyokhoz illő közös ellenzéki jelölt, vagy mert nem lesz ennyire koncentrált az ellenzék. De sok helyen lesz vagy ez, vagy az, amivel már lehet kezdeni valamit.

Lakner Zoltán: van az az ellenszenv, amit nem fordít meg a Kubatov-lista

Sajnos nem lehetnek nagy igényeink. Ezért ne is kérdezzük, ki fog kormányozni, ha nyerne az ellenzék, mi lesz a programja, mennyi lesz az áfa. Ne kérdezzünk semmit, csak menjünk el szavazni, és szavazzunk ellenük. Elvesztettük annak a lehetőségét, hogy pártok, programok, ideák, ideológiák között választhassunk. Ha ég a ház a fejed felett, menekülsz, nem törődsz vele, hol ér az éjszaka.

Nekünk is menekülnünk kell

– Orbán elől, a rezsim elől, az április után majd még intenzívebben folytatódó megőrülés és megőrjítés elől. És most már a bosszújuk elől is: a vásárhelyi lázadásért, a népi gyűlölet és megvetés félreérthetetlen kinyilvánításáért.
Nem ismeritek még Orbánt.

Tudom, akad sok ínyenc demokrata, aki demokráciából nem adja alább a tökéletesnél. És máris hirdetik, terjesztik, hogyha az nem lehetséges, akkor folytassa inkább a Fidesz. Mert az ellenzéki választékból utálják ezt a pártot, rühellik azt a vezetőt, félnek amattól, vagy mert mindenkinek egy közös jelöltre szavazni a „politika vége”.

Sorry, ez itt nem Svájc,

ahol este tízkor még nyitva van az önkormányzat. Bele kell nyugodnunk, hogy nekünk itt most nincs módunk pártok kínálata között tudatosan válogatni, és már nem a demokrácia minősége a tét, hanem inkább az, hogy Orbán áttér-e majd a dinasztikus kormányzásra, mint a kazah meg azeri haverjai.

Elismerem, ha nyerne az ellenzék, az valóban nem volna más, mint ugrás a sötétbe, előre nehezen kalkulálható következményekkel. De akkor is muszáj ugranunk, hogy legalább az újrakezdés esélyét megkapjuk.
Ez a legtöbb, amit most elérhetünk, ennél kevesebb viszont a biztos, lassú halál.

Bruck András: A fekete-fehér ötven árnyalata

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük