Connect with us

Blogbazár

Bruck András: A hídon át a semmibe

kereszteny
Megosztás

Nem egészen két évtizeddel azután, hogy Orbán kiléptette bandáját a Liberális Internacionáléból, most az Európai Néppártot is el fogja hagyni. A híveinek ezt azzal indokolja, hogy neki, éppen neki! rendelte a sors, hogy megvédje a „keresztény Európát”, s mivel a Néppárt erre szerinte többé nem alkalmas, nincs más választása, mint addig menni, míg meg nem találja az ő tiszta, önzetlen lényéhez illő politikai otthont.

A Bálnában, pénteken tartott éles, konfrontatív, EU-ellenes beszédével

alighanem végképp felégetett minden hidat maga mögött. Lehet, hogy ezt ő hasznosnak tartja saját további politikai karrierje szempontjából, de az országnak egész biztosan megint ártott. Ismerős, egy szociopata fejében önmagán kívül nem létezik más.

A végső döntés a Fideszről még valószínűleg nem született meg, de ezeket martalócokat, akik minden demokratikus és szabad társadalom építőköveit: jogrendet, igazságszolgáltatást, közmorált, szolidaritást letarolták, egyszerűen nem viselhetik el tovább azok, akik ma még Orbánnal és az ő brüsszeli embereivel kénytelenek egy levegőt szívni. Többségükben olyan politikusokról van szó, akiknek ugyan vannak vitáik egymással, de az alapelveik maradtak ugyanazok, amelyekből Európában szinte mindenhol jólét született, ahol mód volt szovjet befolyás, elnyomás nélkül társadalmat építeni.

Mi, magyarok sajnos kimaradtunk a szabadság és demokrácia mindenfelé bőségben áradó áldásaiból,

emiatt évtizedeket veszítettünk. Orbán miatt viszont most megint kimaradunk, és ameddig ő él és lélegzik, ki is fogunk. Ez az ember rombolásra született, minden lélegzetvételével ezt teszi: ezt tette ellenzékben, ezt a szlovákiai és a romániai magyar pártok között, ezt teszi most Horvátországban, Szlovéniában és Macedóniában, és moszkvai megbízásra ezt teszi az EU-ban is. Szörnyű karakter, elviselhetetlen teher az országon.

Európán csak azért nem, mert Magyarország sajnos súlytalan ahhoz, hogy szava legyen a nagypolitika alakításában. Hogyan is lehetne tényező egy olyan miniszterelnök, akinek országa nem rendelkezik elzárható olaj- és gázcsapokkal, nincs lezárható tengeri kikötője és fontos hajózási útvonala. Gazdaságunk, bankjaink nyugodtan bedőlhetnének, a Wall Streeten senki észre se venné, és még hadseregünk sincs, amely segíthetne szövetségeseinknek valamilyen katonai konfliktus felszámolásában. Ráadásul soványka kis életszínvonalunkat is jórészt a Nyugat pénzének köszönhetjük.

Ezt a romhalmazt uralja, birtokolja és terrorizálja Európa lelkének, lelkiismeretének, múltjának, vallási gyökereinek önjelölt megmentője

Annyira mélyen van már, hogy az sem érdekli, már kezet se nagyon fognak vele Európában, pedig azoknak, vele ellentétben, volt gyerekszobájuk.

Pénteki beszéde egyben a Fidesz EP-kampánynyitója is volt, és ezúttal nem csak a szokásos ravaszkodásait, manipulációit adta elő ezredszer. Azt is bedobta, hogy „Az EU az elmúlt években nem sok segítséget adott nekünk.” Így kampányol az, aki épp próbaidőn van? Ez már tényleg a patológia határvidéke. Az ország tele van az EU pénzéből készült vagy készülő projektek tábláival, és a Fidesz hívein kívül mindenki tudja, hogy csupán az Orbán-uralom kezdete óta is évi kétezer milliárd forintot kapott Magyarország. Ez felfoghatatlanul sok pénz, mégis alig van látszata. Többek között ő is ebből tett félre magának Mészáros Lőrinc néven úgy 300 milliárdocskát.

Persze az emberei se tétlenkednek,

visznek, amit érnek, Bayer Zsolttól Palkovicsig mindegyik. Kinek mire, mennyire van engedélye. Ezek a sötét figurák lényegében ingyen élnek ma Magyarországon. Ingyen? Közpénzből. A mienkből. Ezek a senkiháziak (copyright b.zs.) semmit, legfeljebb csak jelképes összeget fizetnek a Várbeli luxuslakásukért, hatalmas fizetéseket kapnak akkor is, ha semmilyen munkát nem végeznek érte, és akkor is ők nyerik az állami pályázatokat, ha pályázatot se adnak be.

Ők persze csak a Fidesz segédmunkásai,

a legnyomorultabb piszkos munkákra szerződött talpnyalók, szellemi verőlegények. Feljebb viszont már tényleg nagyban folyik a játék, ott milliárdok forognak; egy Rogánnak, Deutschnak, L. Simonnak, Lázárnak lenni vagy életfogytiglan gazdagság, vagy majd ugyanannyi börtön. Ebből a példaszerű keresztényi szellemből jött ki végül az a mellbevágó végeredmény, hogy Magyarország, bár a lélekszáma ugyan az EU népességének két százalékát teszi ki, gazdaságunk az EU GDP-jének csupán a 0.8 százalékát adja, vagyis az elvárhatónak kb. az egyharmadát.

És még pár adat, csakhogy egyértelmű legyen, mekkora erő az, amely meg akarja menteni a keresztény Európát

A nálunk egymillióval kisebb lélekszámú Ausztria az EU GDP-jének 2.4 százalékát állítja elő, tehát pont háromszor annyit, mint mi. Igen, őket fogjuk utolérni mindjárt. Csehország 1.3 százalékát adja az EU-ban termelt összterméknek, vagyis a mienkkel kb. azonos lélekszám mellett ők is csaknem kétszer annyi terméket állítanak elő, mint mi. De a lenézett szlovákok is többre vitték nálunk, amióta szabadon dönthetnek a jövőjükről: az ő fele lakossággal elért 0.6 százalékuk lényegesen jobb teljesítmény, a mi 0.8-cunknál.

Ezek pedig bizony nem holt számok, így is, úgy is értékelhető adatok:

ezek a mi mindennapi életünk mutatói, semmivel nem pontatlanabbak, mint egy MR-felvétel, amely elárulja, hogy a beteg megmarad, vagy halálra van ítélve. Márpedig ezek mögött a számok mögött az áll, hogy teljes kudarc volt az elmúlt harminc év, az utolsó tíz pedig lényegében az újrakezdés esélyét is elvette. És, hogy teljes legyen a kép, a kereszténység új védőszentje hazájában nem csak a stadionok üresek, de a templomok is. Magyarországon minden üres: a lélek, a szív, a pénztárca, a jövő. Még szerencse, hogy ő van nekünk.

Forrás

Kapcsolódó

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük