Metró. Nekem még szinte hajnal, rég nem volt dolgom házon kívül ennyire korán. Ismeretlen utastársaim ránézésre jobb társaság, mint akikkel olykor délután utazom. Jobban öltözöttek, nincs izzadságszag – nem egy évtizedekkel korábbi korszakot idéznek fel bennem. Mindazonáltal ez itt idegen, nem e földi világ. Senki nem szól egy szót a másikhoz, senki nem vet egy pillantást senkire – tetszhalottak cserélődnek állomásról állomásra.


Beszállnak, kiszállnak,

cipelik magukkal az ideszületésükkel elrendeltetett, korrigálhatatlan életüket. Nem tudom, sejtik-e, hogy ez itt mindig így volt, és valószínűleg marad is örökre. Ha váratlanul az ellenállás fontosságáról kezdene valaki beszélni nekik, talán meghúznák a vészféket, és a síneken át menekülnének. Azt hiszem, nem akarnak tudni semmiről, a „túlélés” az egyetlen üzemmód, amit ismernek, erre a legprimitívebb társadalmi és közösségi funkcióra vannak beprogramozva.

Egy „magán egészségügyi központba” megyek, mert az állami nem adott racionális, a bajt jelző szervezet igényeivel összeegyeztethető időpontot. Az az összeg, amit majd kifizetek, a „tiszteletdíj” – mivelhogy a rossz lelkiismeret nyilvánvaló elismeréseként ez áll a kinyomtatott ismertetőn – nálunk rengeteg ember zsebéből hiányzik. Egyenként nézem végig az utasokat. Vajon hánynak lehet 80-100 ezer forintja a saját szívére, gyomrára, beleire? Mert akinek nincs, az belehalhat ebbe, vagy értelmetlenül szenved, az állapota meg közben egyre romlik.

Nem gazdasági kényszer térítette ebbe az irányba az állami egészségügyet

Mint annyi minden mást, ezt is szánt szándékkal építik le, teszik tönkre. Akik ezt teszik egy országgal, azok megérdemlik, hogy börtönben érjen majd véget az életük. Ez az én privát igazságérzetem, de remélem, hogy amikor végül „eljön az idő”, elegen lesznek, akik ugyanígy gondolják. Mert abban biztos vagyok, hogy a jelenlegit majd egyszer felváltó új politikai garnitúra csak a túláradó népakarat előtt meghajolva lesz hajlandó elszámoltatásba kezdeni.

Állampolgári öntudat nélküli massza

– most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész országot. Vajon az utastársaim tisztában vannak-e vele, hogy harminc év alatt se váltak európai polgárrá, többnyire maradtak államfüggő alattvalók? Hányan hallottak például az újirázi plébánosról, aki az idén június óta havi 850 ezer forintért ad tanácsokat Kásler Miklósnak, mert az a degenerált most éppen egy középkori zarándokutat akar feltámasztani Szent László nagyváradi sírjához. Jóllehet, a rákbetegség volna a szakmája, eszébe se jut azzal foglalkozni, az nem érdekli, hogy kétszer annyi magyar hal meg rákban, mint osztrák.

Na és ez az egyszerű kis vidéki pap, aki egymaga öt tanár fizetését veszi fel?

Ő meg azzal nyugtatja magát, hogy a zarándoklat hasznos, és „a mentális egészség fönntartása sokkal jobb, mint amikor a végén operálni kell az embert.” Operálni, tényleg? A nyáron 35 fokosra hevült műtőkben, mert az országban lassan több a stadion, mint kórházi klímaberendezés?

Évi tízmilliójával ez a papocska persze csak jelentéktelen figura a főszereplők: az Orbán-, Matolcsy-, Mészáros- és más családi klánok feleségekből, testvérekből, unokatestvérekből, gyerekekből, szülőkből álló bűnügyi hálózatában. A legújabban éppen Szijjártó testvéréhez kezdtek ömleni az adófizetői százmilliók, mert Sarolta meg a kamionos autósportot szereti. A nemzet sírásói ezek mind, egytől egyig, termeszként rágják, hordják szét az országot. Ennyi rongyembernek ennyi hatalom! Ennek csak tragédia lehet a vége.

Fiatal nő száll fel, annyi rajta a tetoválás, mint az egész Real Madridon

Itt egyedül az ő tetoválásai utalnak a korszellemre, már persze a mindenki kezében ott lévő telefonokon kívül. Ha tudni akarod a jövőt, nem, nem az emberiségét, csak a mienket, azt itt látod ezeknek a néma, önmaguk sorsába belefagyott embereknek az arcán.

Az egyik utas telefon helyett Magyar Nemzetet tart a kezében. A többi kormánylaphoz hasonlóan ez is hazugsággyárként működik. A hatalom médiapribékjei mint a sav, szétmarnak mindent, ami nem olyan, mint az ő hitvány, eladott életük. Az ő bűnük is, hogy Magyarországból nemzetközi szegény- és szégyenház lett, valószínűleg immár örökre megrekedve a Nyugat és Kelet közötti senki földjén. Ha netán lesz itt még egyszer egy becsületes hatalom, ennek a médiacsürhének is el kell majd tűnnie örökre. Éljenek a júdáspénzeikből, vagy büntetésként akár minimálbért-, nyugdíjat is kiszabhatna rájuk a bíróság. Demokráciából diktatúrát csinálni nem alapjog, még kétharmados választási győzelmekkel sem.

A helyzetünk napról-napra romlik,

a jövő esélyei, főleg a fiatalokéi, egyre sötétebbek. Mivel a diktátoroknak mindenki versenytárs, egy diktatúrában előbb-utóbb mindenki kisebbség lesz. Orbán állama is ezért mindinkább csak a kivándorlást, a feljebb jutásra pedig a profi sportot kínálja, minden más lehetőséget egyvégtében szűkít, korlátoz. Csakhogy a tengernyi épülő sportpálya senki életét nem teszi jobbá, ezekkel egyetlen, könnyen átlátható célja van: szurkolóként pár órára ne gondolj az éppen általa megnyomorított életedre:

  • arra, hogy az EU-ban te vagy a legszegényebb, a legkiszolgáltatottabb,
  • valószínűleg a te életed lesz a legrövidebb,
  • te jutsz orvoshoz a legkésőbb,
  • a te gyereked menekül el innen a leghamarabb,
  • te kapsz a legrövidebb ideig munkanélküli segélyt, csupán három hónapot, mindenhol máshol 6-24 hónap jár, nálunk legkisebb a minimálbér, legrövidebb a szabadság,
  • téged rúghatnak ki legkönnyebben a munkahelyedről, a megkeresett pénzedből te vásárolhatod a legkevesebbet,
  • te fizeted Európában a legmagasabb áfát,
  • te fizeted a legtöbbfajta adót,
  • te utazol a legócskább vonatokon,
  • a te fővárosod a legmocskosabb,
  • te látod a legtöbb hajléktalant,
  • valamennyi európai miniszterelnök közül a tied hazudik a legtöbbet,
  • a hivatalok a te ügyeidet intézik a legtovább,
  • te találsz valamire szakembert a legnehezebben,
  • Európában csak te nem sztrájkolhatsz,
  • te nem népszavazhatsz, az eredetileg
  • a te jogaid védelmére szolgáló állami intézmények pedig ma már kizárólag a klánokat és azok tagjait védik…

jövő augusztus huszadikáig folytathatnám ezt a végzetes felsorolást

Úgyhogy inkább álljanak itt Orbán legfrissebb, tegnapi szavai:

„A magyar demokráciát elmarasztaló véleményeket politikailag elfogultnak tekintjük, gyakran tényekkel sem támasztják alá ezt a bírálatot a megfogalmazói, ezért nem is nagyon vesszük figyelembe.”

Mondta ezt Angela Merkel mellett állva, aki, ha esetleg csak a CEU-ról és az MTA-ról hallott volna, ami valószínűtlen, de azokról egész biztosan hallott, akkor pontosan tudja, hogy Orbán még az ő jelenlétében is képes hazudni.

Szóval tényleg nincsenek tények?

Nincs más esélyünk, mint bízni benne, hogy feláll majd itt egyszer egy bírói testület, amely, ellentétben Orbánnal, nagyon is figyelembe fogja venni a tényeket.

Forrás

megosztás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét