Túl érzékeny lennék? Nem hiszem – capitoliumi pillanatfelvétel

Persze bárki mondhatja, hogy ami a Capitoliumon készült képen látszik szélsőérték, vagy, hogy minden csőcseléknek megvan a saját csőcseléke, én viszont azt állítom, hogy emberek csoportjára mindig is jellemző volt, hogy kiket fogad be és kiket rekeszt ki. Nem volt ez másként a Capitoliumot ostromló “hős” tömeg esetében sem.

Felirat a pólón

Több mint hét évtizede próbáljuk nyugtatgatni magunkat, hogy kialudt a láng és közben igyekszünk nem észre venni, hogy a parázs viszont izzik és Isten ne adja, de bármikor lánggá válhat. A képen látható férfi egy Camp Auschwitz feliratos pólót viselve néz a lencsébe és minden belemagyarázás nélkül is látszik, hogy neki ez így természetes, így gömbölyű. Nekem viszont felfordul a gyomrom, mert a kép azonnal egy másikat, az 1958-ban megjelent “Halálgyár” című könyvben fellelhető hullahegyek képét hívja elő a “merevlemezemről” . Ez az a borzongató alkotás, amelynek fotóin a már halálos beteg apám nagyítóval keresgélte az édesanyját. Szóval, túl érzékeny lennék? Nem hiszem.

Capitólium

Nem lehet, de nem is akarok tenni ellene

Minden embertelenség, minden rasszizmus ezt az érzést, az undor gyűlöletét váltja ki belőlem és nemcsak nem tehetek, de nem is akarok tenni ellene, mert a múlt -hiába közhely, akkor is igaz- csak addig él, ameddig emlékezünk rá. Mielőtt bárki tévedésbe esne, nemcsak az áldozatok őrzik meg a múltat, de a hóhérok egy részének utódai is büszkék az elődök “hőstetteire”, különben, hogy jutna eszébe egy amerikai polgárnak ilyen, a XX. század mocskára emlékeztető feliratú pólót viselni a XXI. század huszonegyedik évében?

<<FRISS HÍREINK!>>

Ki vezényelhet itt rohamot a demokrácia (?) védelmére

A Capitoliumnál néhány óra alatt visszavert “ész-trónfosztásánál”  ránk akár rosszabb jövő várhat 2022-ben, hiszen nálunk a rendfenntartás minden területét már régesrégen átalakították pretoriánus gárdává, amelynek egyetlen feladata a regnáló védelme. Ki vezényelhet itt rohamot a demokrácia (?) védelmére, és miért is támadnák a mi “trumpistáink” (kéretik a megfelelő szóval behelyettesíteni) az ország házát, ahol a kedvenceik vannak többségben. Persze, az új, esetleg nem ízlésük szerint való parlament alakuló ülése más kérdés, de lesznek-e vajon szakadárok a “testületekben”, akik észreveszik, hogy itt az idő a fellélegzésre?

Addig is vigyázó szemünk Washingtonra vessük, mert az ő szomorú jelenük könnyen a mi tragikus jövőnké válhat.

(Fő képünket  Cseri László közösségi oldalán találtuk)

Capitolium

Pálmai Tamás

Pálmai Tamás

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük