Kérdőjelek a Ceausescu házaspár kivégzése körül – egy diktátor halála

Néhány napja volt 33 éve annak, hogy megmozdult Magyarország és a Hősök terén egy gigantikus tüntetéssel tiltakozott a köznyelvben falurombolásként elhíresült ceausescui program ellen. A terv a tizenháromezer romániai falu mintegy felének felszámolását irányozta elő és egyben megnyitotta az utat a Ceausescu házaspár kivégzése felé. A diktátorpáros 1989 decemberi halála ma is sok a kérdőjelet tartalmaz. 

A hivatalos jelentések szerint mintegy 1989 Július Július 27-én harmincezer – egyes beszámolók szerint százezer – ember vett részt a tüntetésen, a romániai  falurombolás és Ceausescu  ellen, amely 1956 óta a legnagyobb spontán szerveződött tömegmegmozdulás volt Magyarországon.

Vérben úszott Temesvár

Temesváron, a Tőkés László lelkész parókiájánál 1989. december 15-én kirobbant népfelkelésben 1142-en estek el, és több mint háromezren megsebesültek, a legtöbben – mintegy kilencszázan – azonban a diktátor 22-i elmenekülése, majd 25-i kivégzése után vesztették életüket. A bukaresti igazságszolgáltatás tíz évvel ezelőtt megpróbálta ugyan felkutatni a felelősöket, ám mindössze két tábornokot ítéltek börtönbüntetésre a temesvári események vérbe fojtásáért.

Az események 28. évfordulójának apropóján

a nyomozó hatóság feltárta, hogy a forradalom idején az ország történetében egyedülálló összetettségű és mértékű katonai diverzió történt az új hatalom legitimálása érdekében. A katonai ügyészek arra a következtetésre jutottak, hogy az 1989. december 22. után hatalomra került politikai és katonai vezetés tagjai számos civil és katona megöléséért, megsebesítéséért tehetők felelőssé. Új elem volt a nyomozati anyagban, hogy a diktátor elmenekülése után nem keletkezett hatalmi űr Bukarestben, sőt – egyelőre nevek ismertetése nélkül – azonosították, kikből állt a hatalmat átvevő politikai-katonai parancsnokság.

Forradalom volt és nem puccs

Gelu Voiculescu, vitatta az ügyészség állításait. Úgy vélte: tájékozatlanságra vall elvitatni a forradalmat, és azt állítani, hogy 1989-ben puccs történt volna Romániában:

Iliescu és mindnyájunk számára, akik csatlakoztunk hozzá, külön érdemet jelentene, ha lett volna bátorságunk az összeesküvésre, előkészítve a majdani kitörést. Büszkék lennénk, hogy volt merészségünk titokban összeesküvést szőni, szembeszállva a Securitate megtorlásával. De nem volt eltervezve, hogy Iliescu átveszi a hatalmat, őt is váratlanul érték az események.

Voiculescu emlékeztetett,

hogy Iliescu általa ismeretlen forradalmárokra, az utca embereire támaszkodva alakította meg az ideiglenes kormányt, ami szerinte újfent azt bizonyítja, nem készült a hatalomátvételre. Szerinte igenis létezett hatalmi űr annak idején. A megmentési front megalakítása után elhunytak haláláért pedig a Ceaușescu által különleges helyzetekre létrehozott, R elnevezésű, a romániai nagyvárosokban gerillaharcot folytató hálózat tagjai a felelősek.

A lap kérdésére kiemelte:

„egybehangzó nemzeti kérelemnek”

tett eleget a rögtönítélő bíróság a diktátorházaspár december 25-i elítélésével, majd kivégzésével, ő pedig személy szerint a kötelességét teljesítette, amikor részt vett a tárgyaláson, majd titokban megszervezték elhantolását.

Gelu Voiculescunak meggyőződése,

az akkori helyzet alapján, hogy Romániában nem volt realitása a magyarországihoz hasonló „finom” forradalomnak, ugyanakkor bár a nagyhatalmaknak és más országoknak érdekükben állt a diktátor eltávolítása, az eseményeket a román nép tartotta ellenőrzése alatt.

Kapcsolódó