Kerítésen innen
Chikán Attila: természetes és kegyetlen szelekció megy végbe, a gyöngébbek méltóan, vagy méltatlanul tönkre mennek, az erősebbek maradnak fönn
Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere, közgazdász mára igen távol került Orbántól, és a Fidesztől. Persze ez ma már ugyanaz. Orbán egyenlő a Fidesszel, a Fidesz nincs sehol Orbán nélkül.
Arányokat kell találni
A volt tárcavezető a járvány kapcsán elmondta, a hétköznapi életben, úgy a politikában és a gazdaságban is a legritkább esetben helyes a szélsőséges álláspont. Arányokat kell találni. Nem úgy szól a kérdés, hogy humánum, szolidaritás vagy a gazdaság életben tartása. Nem vagy van, hanem és. A hangolás a politika dolga:
„Utólag, alapos elemzéseket követően lesz válasz arra, hogy a következő járványnál merre mozduljon a világ. Egységesen alkalmazható megoldás biztos nem születik majd, hiszen nincs két egyforma nemzet, pláne nincs két egyforma kontinens. De most a szociális gondoskodás az első. Magyarországon már eddig is százezrek éltek lehetetlen helyzetben, s milliók méltatlan viszonyok között. Erre jött a koronavírus az elbocsátásokkal. Egyre nő a szociális ellátásra szorulók száma.”
Nincs felelős
A professzor szerint az Orbán- kormány által kialakított intézményi struktúra a jelenlegi válság hatékony kezelésének komoly akadálya. Noha a logisztika mind a termelő vállalatok, mind a lakosság ellátásában alapvető szerepet játszik, egyetlen tárca egyetlen szervezeti egysége sem felelős ezért a területért:
„Beszéltem erről miniszterekkel, államtitkárokkal, mindannyian elismerték, hogy ez helytelen, de nem történt változás. És most mi van? Olyan intézkedések születtek, melyek miatt hatalmas károkat szenvedett el az áruforgalom, az ország. Olyan is volt, amit másnap vissza kellett vonni. A szakma tálcán kínálta a megoldási lehetőségeket, de az apparátusban egész egyszerűen nem volt kihez fordulni. Amúgy általánosan is igaz, hogy a magyar gazdaságpolitika ahelyett, hogy nyitna a cégek és a szakértők meg a nyilvánosság felé, ahogy a sikeres országokban csinálják, inkább még az olyan gigaberuházások adatait is titkosítja, mint a belgrádi vasútvonal-építés.” /…… / „Ami pénzt eldugnak, annak elköltését elég nehéz ellenőrizni.”
Hiú remények
Hangsúlyozta, ne reménykedjünk abban, hogy a vész múltával ugyanúgy gyártják tovább Kecskeméten a Mercedeseket és Győrben az Audikat, mint a járvány előtt:
„Átalakulnak a piacok, jön a digitális termelés: hatalmas változások lesznek egészen rövid idő alatt. Amiből persze akár jól is kijöhetünk. Segítségünkre lehet, hogy a válság felhívta a figyelmet a globális ellátási láncok sérülékenységére. Irtó büszkék voltunk rá, nekem is van rá ábrám, szoktam vetíteni diákkörökön, milyen csodás, hogy egyetlen autóba több tucat országból érkezik alkatrész. ”
Gyenge a versenylépességünk – szembe kellene nézni vele
Úgy gondolja, nekünk a versenyképességünk alapján kell mérlegelni, az pedig gyenge, ráadásul a termelékenységünk alacsony színvonalú eszközellátás és elbátortalanító bizalmi viszonyok mellett alig több mint fele a nyugat-európainak, vagyis egy magyar ember időegység alatt feleannyi értéket termel, mint egy nyugati kollégája:
„A jelenlegi válság miatt különösen a magyar gazdaság gerincét adó kis- és középvállalkozóink kerülhetnek kilátástalan helyzetbe. Többségüknek nincs számottevő mozgósítható tartaléka, sokan eladósodtak a fejlesztés érdekében. Ha meg akarják tartani az embereiket, a termelést, akkor gyakran a személyes vagyonukból kell bepótolni. Ha az állam nem segít gyorsan, vége a cégnek, el kell bocsássák az embereiket, és a helyzet normalizálódása után nincs honnan elindulni. Viszont, akik megtalálják a túlélés módját, azok megerősödve kerülnek ki a válságból. Természetes és kegyetlen szelekció megy végbe, a gyöngébbek méltóan, vagy méltatlanul tönkre mennek, az erősebbek maradnak fönn.”
Mi lesz velünk?
Hangsúlyozta, most jelentős részben a társadalom viselkedésén, az egyes emberek aggregált magatartásán, fegyelmezettségén, felelősségtudatán, önmérsékletén múlik az emberiség közös sikere, a természetvédelem és rajta keresztül az emberi élet, az utódjaink védelme:
„Az biztos, hogy a társadalmi robbanás veszélye megnő. És az is biztos, hogy további tér nyílik a populisták előtt épp úgy, mint a központosított, akár diktatórikus álmokat szövögető politikusok előtt.” /….. / ” Pánikba esni nem kell, se az egyénnek, se a közösségnek, viszont tudomásul kell venni, hogy bár nagyon más lesz minden, mint eddig volt, de az alapvető törvényszerűségek az életvezetésben és a szakmában is megmaradnak.”
