A patrióta olyan személy, aki nagyra értékeli és szereti saját országát, s hajlandó tenni is azért, hogy hazája erős és sikeres legyen. A patrióta elkötelezett az országával kapcsolatos ügyek és értékek iránt, és igyekszik megvédeni azokat.

A miniszterelnök azonban mintha inkább a saját érdekeire figyelne

Ő nem igazi patrióta, hanem inkább a legrosszabb emlékeinkben élő nacionalista elveket vallja. Ami

„arra jó mindenekfelett, hogy a vele megmámorosított tömeg ne vegye észre, mi hiányzik neki, s mihez van joga”

– idézhetnénk Adyt. A közelmúlt eseményei indítottak arra, hogy felüssek egy Ady-kötetet, és a 120 évvel ezelőtti gondolatait aktualizáljam. A Patrióták Európáért 2024. június 30-án alapított, Orbán Viktor tevékeny közreműködésével létrehozott jobboldali, szélsőjobboldali nacionalista, euroszkeptikus politikai szövetség, ami egy hónappal később az Európai Parlamentben (EP) a harmadik legnagyobb képviselőcsoportja lett a 12 országból összeverbuvált 86 tagjával. Ez kínosan emlékeztet az egykori hazai pártállamra, mert sokan gondolták úgy, hogy majd belülről indítanak valamiféle reformfolyamatot. Az eredmény ismert: a posztkommunista rendszer összeomlott. Az euroszkeptikusok – köztük a patrióták – is belülről próbálják jobb útra téríteni az uniót.

De mit is jelent a patriotizmus?

Az egyik leggyakrabban látogatott internetes keresőprogram kéttized másodperc alatt több mint félmillió találatot adott ki. Ezek közül önkényesen válogatva annyit idéznénk: a patrióta elkötelezett az országával kapcsolatos ügyek és értékek iránt, és igyekszik mindenáron megvédeni azokat. Ismétlem: mindenáron!

Milyen szövetség köttethetett azok között, akik „mindenáron” a saját nemzetük érdekeit akarják képviselni? Ez fából vaskarika.

Egykori nyelvtanár édesanyámnak és irodalmi érdeklődésemnek köszönhetően – engedjenek meg ennyi privatizálást – Ady Endre jutott eszembe.

„A patrióta nevet ugyan sokszor kompromittálták már, de még mindig szentebb fogalom köpenye, hogysem a nacionalizmust födhesse. A nacionalizmus nem hazafiság. A hazafiság valami olyan sine qua non-ja az embernek és a társadalomnak, hogy még fogalommá sem kell sűríteni s szót sem keresni hozzá. A közös kultúrában s közös társadalmi munkában álló, becsületes, munkásemberek mind azok. Hazafiak, ha úgy tetszik. Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli”

– írta 1905-ben a költő. Ebből érdemes kiemelni: a hazafiság része a haladás és az emberi szellem feltétlen szabadsága. Aki ezt tagadja, hazaáruló. Orbán Viktornak – és a stábjának – is érdemes lenne olvasgatnia Adyt. Akkor talán nem uralnák le a teljes „nemzeti” médiát, és utat engednének a haladást és a patrióta fogalmát másként értelmező gondolkodók véleményének is.

A hazafiság és a nacionalizmus között törékeny a határ – figyelmeztetett a költő

„Ahogy különbözően fejlődtek az egyes embertársadalmak, úgy változtatta arcát a nacionalizmus. Allah nevében bolondítja az ottománt, gloire-ral részegíti a franciát, svédgyűlöletet gerjeszt a norvégban, pángermán álmokkal traktálná a németet. S amely társadalmakban esetleg sokféle náció él, gondoskodnak külön-külön a nacionalizmusról azok, kiknek érdekük, hogy régi tekintélyben, módban virágozzék az oligarchia. Mert a nacionalizmus arra jó mindenekfelett, hogy a vele megmámorosított tömeg ne vegye észre, mi hiányzik neki, s mihez van joga.”

Mit tudhatott Ady a holokausztról, mit az „emberarcú” szocializmusról, mit az egész emberiség létét fenyegető hidegháborúról, és mit a Grönlandot bekebelezni kívánó Trump elnökről, meg a reményei szerint örökös nemzetvezető Orbán Viktorról? Semmit. De a jövőbe látott:

a nacionalizmus arra jó, hogy a megmámorosított tömeg ne vegye észre, mi hiányzik neki, s mihez van joga.

Forrás

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

Péntek reggeli igehirdetés - Orbán csakúgy, mint máskor

Turek Miklós A Napisten papja című előadásával folytatódik a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) által szervezett Nyáresték a Fiumeiben című kulturális eseménysorozat szombaton a Fiumei úti sírkertben.

A Versszínház Ady Endre költő életművét mutatja be

A Napisten papja című monodráma a költő harmincöt versén keresztül világítja meg Ady életét, személyiségét és költészetét. Az esten olyan híres költemények is elhangoznak majd, mint a Párisban járt az Ősz, a Harc a Nagyúrral, a Héja-nász az avaron vagy a Hunn, új legenda. 

„A Versszínház az irodalom, a zene, a képzőművészet és a színház ötvözete. A monodrámákban magyar költők költészete, élete és kora elevenedik meg 60-80 percben. József Attila, Faludy György vagy Radnóti Miklós életét bemutató előadásainkat már több mint 15 éve láthatják az érdeklődők a színpadon”

– idézi a közlemény Turek Miklós színész-rendezőt, a Versszínház alapítóját. 

„A Nemzeti Örökség Intézetének célja, hogy ápolja és bemutassa a magyar kultúrtörténet legfontosabb személyeinek életművét. A Nyáresték a Fiumeiben elnevezésű ingyenes rendezvénysorozatunk lehetőséget ad arra, hogy a sírkert mint nemzeti emlékhely egyfajta különleges kulturális térként is szolgáljon az érdeklődők számára”

– hangsúlyozza a közleményben Móczár Gábor, a NÖRI főigazgatója.

A Napisten papja című előadás Ady Endre síremlékénél lesz látható

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Jelentkezni a rendezvenyek@nori.gov.hu e-mail címen lehet.

Závogyán Magdolna: Magyarország fesztivál-nagyhatalom

A magyarok nem megtagadni, hanem mindig is összekötni akarták a Keletet és a Nyugatot, és Kövér László házelnök szerint ezért kapta a kompország elnevezést Magyarország. Tényleg elfelejtette, hogy Ady Endrét idézi, aki szerint a kompország „legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza”.

A költő ezzel a gondolattal kétségkívül a jövőbe látott

A Kurultaj – Magyar Törzsi Gyűlés elnevezésű hagyományőrző rendezvényen elhangzott: ez nemcsak a hun, türk rokontudatú népek ünnepe, hanem egyben üzenet és példa is minden nyugati és keleti nép számára, amelyből mindenki bölcsességet és önbizalmat meríthet. Ezt hangoztatta a múlt hétvégén rendezett, méltán kevés figyelmet kiváltó eseményen Kövér László házelnök. Pedig a politikus fontos üzeneteket fogalmazott meg. Például azt:

a magyarok nem megtagadni, hanem mindig is összekötni akarták a Keletet és a Nyugatot, és szerinte ezért kapta a kompország elnevezést Magyarország.

A parlament elnöke hozzátette, hogy a magyarok szívesen lennének híd az eltérő civilizációkhoz tartozó, de egymást tisztelő országok és népek mindenkinek gyümölcsöző tranzitzónája.

Kövér tényleg nem emlékszik rá, hogy a tranzitzóna igen rosszul hangzó fordulat?

Ezt gyorsan felejtsük is el, mert a menekültek számára a déli határon létrehozott különleges övezeteket – amelyekből a „migráncsoknak” egy kiút kínálkozott: vissza Szerbiába – uniós nyomásra kénytelenek voltunk felszámolni. Kissé másként gondolkodik a „kompországról” Orbán Viktor miniszterelnök.

„Van az a világ, ahol az európai népek összekeverednek az Európán kívül érkezőkkel. Na az kevert világ. És vagyunk mi, ahol Európán belül élő népek keveredtek össze egymással. Ezért mi a Kárpát-medencében nem vagyunk kevert fajúak, hanem saját otthonában élő népeknek vagyunk a keveréke”

– magyarázta a kormányfő néhány napja Tusványfürdőn. De lépjünk ezen túl, mert Kövér mintha megfeledkezett volna róla, hogy a kompország kifejezés Ady Endrétől származott. Az egyik legnagyobb költőnk fogalmazta meg ugyanis, hogy

„Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza”.

A költő 1905-ben már jól látta a jövőt:

„újból Európa ellen mentek lovas magyarok? Az Időre röhögtök, miért legyen másként, mint Szvatopluk után: szent Ázsia nevében törtetni fogtok előre”.

Kövér László nagyon melléfogott, amikor a kompországot emlegette, hiszen Ady szerint

“Kompország megindult dühösen Kelet felé újra: egy kis sarka leszakadt a kompnak, ott maradt a nyugati partok táján vagy tízezer emberrel, mi lesz ezekkel?”.

Idézzük megint csak Adyt:

„Minket kergettek előre, nem volt szabad hátranézni, meglátni, honnan megyünk robogva. Meglátni, hogy néhány Fáraóé ez az ország, hogy szennyes állati életben tartják a milliókat. A Fáraók azt akarták, hogy legyenek itt gúlák és piramisok (stadionok – a Szerk.). Vérét és idegét hordja össze néhány vak bolond: hivalkodjanak majd vele ők”.

Végezetült:

Ady szerint meghurcolt minket

„ezer esztendő, át és átitatta véreteket kun vérrel, tatár vérrel, szláv vérrel, örmény vérrel, görög vérrel, germán vérrel, oláh vérrel”.

Mi ez, ha mi magyarok nem kevert faj vagyunk?

Nem mellesleg a költő így fogalmazott:

„erős vagy te, Pusztaszer, erősebb vagy Jeruzsálemnél, erősebb vagy Babilonnál, erősebb vagy Rómánál, erősebb vagy Párizsnál. Légy hivalkodó: erősebb leszel Bécsnél is”.

Ady gondolataiból egyelőre két dolog valósult meg:

• újból Európa – pontosabban „Brüsszel” – ellen mennek a „lovas magyarok”,
• néhány „fáraóé” ez az ország, hogy „szennyes állati életben” tartsanak milliókat.

De Kövér ámokfutása ezzel nem ért véget.

A szlovákiai Zselízen múlt pénteken tartott beszédében kifejtette: az utóbbi időkben „a tőke és a technológia koncentrációjának következményeként olyan magánérdekeket érvényesítő, államokon kívüli és államok feletti hatalmak szerveződtek és emelkedtek fel globálisan, amelyek a nemzetállamokat fel akarják számolni szerte a nyugati világban”. Európára nézve mindez azt jelenti a házelnök szerint, hogy a jellemzően Európán kívüli globális magánhatalmak az Európai Uniót Európai Egyesült Államokká akarják átalakítani, egy olyan föderációvá, még inkább birodalommá, amelyben minden uniós állam „teljes mértékben elveszítené önrendelkezését és cselekvési szabadságát”. A cél pedig az, hogy „a magánhatalmak véglegesen és kizárólagosan megszerezzék maguknak a tagállamok anyagi és szellemi erőforrásait”.

Mindezek után mi marad nekünk?

Legyünk kompország, amely ismételjük:

„legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza”.

A rendszerváltozás után 32 esztendővel keressük tehát Keleten az új barátainkat, például Oroszországot, Azerbajdzsánt, Kínát. Tisztelt házelnök úr: Észak-Koreára még nem tetszett gondolni?

Forrás

Friss!

• Az idő fogságában, avagy a baloldaliak dilemmája
  „Sem utódja, sem boldog őse… Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény.” Ady sorainál jobban aligha írható le Dobrev Klára és a baloldali lelkületű szavazók jelenlegi dilemmája. A folytatás pedig még pontosabb: „De, jaj, nem tudok így maradni,… További információ: Az idő fogságában, avagy a baloldaliak dilemmája
• Mi az a „jó-féle” dopamin?
  A modern ember naponta több száz apró jutalmat zsebel be: lájk, kattanó értesítés, gyors kávé. A harmadik személyű megfigyelő azonban látja, hogy ezek a pillanatnyi csillanások gyakran csak cukorral bevont semmiségek. A minőségi dopamin – nevezhetjük lassú örömnek – mélyebb rétegekben hat: nem csupán felpörget, hanem csendben motivál, fókuszt teremt, és később is fenntartja a… További információ: Mi az a „jó-féle” dopamin?
• Vásárhelyi Mária: Orbánéknak a kettős állampolgárság ügye nem szolgált mást, mint voksvásárlást
  „Én, személy szerint soha nem értettem egyet azzal, hogy a határon túl élő magyarok szavazati jogot kapjanak Magyarországon. Nem azért mert nem voltam világéletemben százszázalékig szolidáris a magyar kisebbségekkel, hanem mert úgy gondolom, hogy egy ország jövőjéről azok döntsenek, akik ott élnek, ott fizetnek adót és akik együtt élnek majd ennek a döntésnek a következményeivel.… További információ: Vásárhelyi Mária: Orbánéknak a kettős állampolgárság ügye nem szolgált mást, mint voksvásárlást
• Kedden, szerdán Budapesten ne megszokásból közlekedjen! – Bringás reggeli és Tour de Hongrie
  A Budapesti Közlekedési Központ az 2025-ben is csatlakozik a Magyar Kerékpárosklub kezdeményezéséhez: reggelivel várják a biciklivel közlekedőket 2025. május 13-án, kedden az Erzsébet téri MOL Bubi gyűjtőállomás mellett. A Tour de Hongrie profi kerékpáros körverseny budapesti szakaszán közlekedési változásokra, korlátozásokra kell készülni május 14-én, szerdán délelőtt a Szent Gellért rakpart–Lánchíd utca–Clark Ádám tér–Széchenyi lánchíd–Apáczai Csere… További információ: Kedden, szerdán Budapesten ne megszokásból közlekedjen! – Bringás reggeli és Tour de Hongrie
• Elégedett volt a kórházi ellátással? Ekkora ajándékot adhat hálapénz helyett büntetlenül orvosának, és a nővéreknek…
  Amióta a jó öreg „boríték” és maga a hálapénz intézménye büntetendő cselekmény jelképévé vált az azt adó és az elfogadó részére, nagy fejtörést okozhat, hogy mivel fejezheti ki a volt-, de a kezelés után egészségesen otthonába bocsátott beteg az elismerését, köszönetét az őt kezelőknek, ápolóknak. Milyen ajándékot nem fogadhat el a kórházi személyzet? Az egészségügyi… További információ: Elégedett volt a kórházi ellátással? Ekkora ajándékot adhat hálapénz helyett büntetlenül orvosának, és a nővéreknek…

Lendvai Ildikótól nem idegen a csípös irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az előző 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most szombati gondolatait olvashatják.

Mégis igaza van ennek a Kövérnek….

A Kurultájon tartott beszédében ismét apokaliptikus képet festett a Nyugatról, amelynek

„szellemi bérgyilkosai” megfosztanak „hitünktől és hagyományainktól”.

Jó, tudom, ez első olvasásra hülyeségnek tűnik, és az sem javít a helyzeten, hogy utóbb kiderül, a szellemi bérgyilkosok egyébiránt még „transzhumanisták” is, bármi légyen az. Mindenesetre „vértelen háborút” folytatnak, hogy kiirtsák az emlékezetünket.

Az nem derült ki, ez miért volna jó nekik, de így is elég vérfagyasztóan hangzik

Még az a szerencse, hogy szemben a sátánlelkű nyugatiakkal, keleti jóbarátunk: Putyin nem folytat vértelen háborút, az derogálna neki. Csak véreset. Az mégis más. De mondom: mégis igaza lehet Kövérnek. Ez a rusnya Nyugat legalábbis az ő emlékezetét már sikeresen kiirtotta. Még jó, hogy csak vértelenül. Vele kezdték, hiszen ő a házelnök. (Mégsem kezdhetik Jakabbal vagy Tordai Bencével.) Így aztán a hagyományainkat is elfelejtette, pont, ahogy a szellemi bérgyilkosok szeretik, fene a gusztusukat.

Már amennyiben Ady öröksége a hagyományaink közé tartozik

Ez persze nem egyértelmű, amióta lovagkereszttel tüntették ki és a Nemzeti Alaptantervvel való bütyköléssel bízták meg Takaró Mihály irodalomtörténészt, aki szerint a Nyugat -Ady és társai folyóirata- nem más, mint jelentéktelen zsidó lapocska. De Takaró ide vagy oda, Kövér mégiscsak olvasta Adyt. Híres metaforájára, a „Kompországra” még halványan emlékszik is. (A szellemi bérgyilkosok eszerint félmunkát végeztek.)

Csak épp arra nem, mit jelent.

Ady 1905-ben az „Ismeretlen Corvin-kódex margójára”c. írásában a magyarság tragédiájának tartja, hogy Kompország vagyunk, amely

„legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza”.

Képtelen végleg kikötni az európai, nyugati parton, ahol a szabad gondolkodás terem. Így aztán amikor éppen visszafelé, Keletre hajózunk,

„akinek a homlokán ott vigyázatlankodik a Gondolat, az elveszett.”

Kövér szerint viszont Kompországnak lenni remek dolog

Szó se róla, kissé átírta Adyt. Nem tehet róla, ha egyszer a transzhumanista akárkik megfosztották a hagyományainktól.

Szerinte a Kompország azt jelenti, hogy hidat képezünk Kelet és Nyugat -gondolom, most éppen Putyin és a NATO- között, és ez így is kell, hogy maradjon.

Éljen Kompország, Adyt egye meg a fene

Ha már képes volt jövőbe látóan jóelőre lehazugozni a derék házelnököt:

„Miért hazudjátok, hogy a komp híd?!”

Ha már jövendölés, Ady azt is írta:

„Tehát újból Európa ellen mentek, lovas magyarok? … De mit csináltok velünk, mi is magyarok vagyunk?!”

Mit csinálnak, mit csinálnak…

Hát egyszerűen kiiktatják a nemzeti emlékezetből, aki másfajta magyar hagyományt képvisel, mint a főispános-vármegyés-kakastollas.

Na most akkor ki a hagyományirtó „szellemi bérgyilkos”, házelnök úr?

Forrás

Friss híreink!

• Az idő fogságában, avagy a baloldaliak dilemmája
  „Sem utódja, sem boldog őse… Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény.” Ady sorainál jobban aligha írható le Dobrev Klára és a baloldali lelkületű szavazók jelenlegi dilemmája. A folytatás pedig még pontosabb: „De, jaj, nem tudok így maradni,… További információ: Az idő fogságában, avagy a baloldaliak dilemmája
• Vásárhelyi Mária: Orbánéknak a kettős állampolgárság ügye nem szolgált mást, mint voksvásárlást
  „Én, személy szerint soha nem értettem egyet azzal, hogy a határon túl élő magyarok szavazati jogot kapjanak Magyarországon. Nem azért mert nem voltam világéletemben százszázalékig szolidáris a magyar kisebbségekkel, hanem mert úgy gondolom, hogy egy ország jövőjéről azok döntsenek, akik ott élnek, ott fizetnek adót és akik együtt élnek majd ennek a döntésnek a következményeivel.… További információ: Vásárhelyi Mária: Orbánéknak a kettős állampolgárság ügye nem szolgált mást, mint voksvásárlást
• Szanyi Tibor: vissza a babaruhát! – Érthetően devizahitel-ügyben
  Sokadszor írom le ezt a felszólítást, ugyanis a devizahitelek hosszú történetében bőven volt alkalmam ilyesféle rendezést javasolni. Jogi nyelven ez az eredeti állapot helyreállítását jelenti, azaz a szűkebb értelemben vett ügylet semmis, azt vissza kell csinálni, aztán ha van egyéb rendeznivaló is, az már egy másik, kártérítési eléjárás kérdése. Április 30-án ezt mondta ki az… További információ: Szanyi Tibor: vissza a babaruhát! – Érthetően devizahitel-ügyben
• ‘Szoboszlai és Hende, a két alkotmánybíró-jelölt’ – Hétvégi ‘Havasságok’….
  Havas Henriktől megszokhattuk már, hogy biztos kézzel forgatja a szatíra fegyverét. Tőle mindenki megkapja a magáét, aki csak -legalábbis szerinte- megérdemli. Az vitathatatlan, hogy a mögöttünk álló hétvége bővelkedett témában. Lássuk, mit választott közülük a „tanár úr”! „Nézek én futballt, csak magyart nem…. Mindjárt vasárnap este nyolc óra van, hármasban vacsorázunk. Velem szemben a tévében… További információ: ‘Szoboszlai és Hende, a két alkotmánybíró-jelölt’ – Hétvégi ‘Havasságok’….
• A magára hagyott választó
  Kedvem támadt pártot alapítani. Ez az utóbbi két-három évben nagy divat volt a honi közéletben, de napjainkra mintha kissé csitult volna a pártalapítási szenvedély, talán itt az ideje a folyamat megújításának. (Amúgy Magyarországon van vagy 180-250 bejegyzett párt, éppen mikor mennyi, elférünk majd közöttük.) Istenbizony, a közjóért! Az új párt alapítása több okból is időszerű… További információ: A magára hagyott választó

„Fölszállott a páva a vármegye-házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.”

Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak,
Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.

Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,
Új arcok, új szemek kacagnak az égre.

Új szelek nyögetik az ős, magyar fákat,
Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.

Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.

Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.

Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.

Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.

„Fölszállott a páva a vármegye-házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.”

(Ady Endre)

“…gyerekként nem gondoltam volna, hogy a Lúdas Matyi nem csak mese, hanem prófécia is!” – Fidesz-irány a középkor, ami előre van…?

Sorba rakom a gépen a betűket egymás mellé – remélve, hogy értelmes szavakká, mondatokká formálódnak, s talán lesznek akik elolvassák őket. És ha lesznek, és a szerzői szándékot megértve, esetleg megfogadva a kikelet második havának első vasárnapján szilárd hittel, vagy tudatos meggyőződéssel, vagy a döntést az utolsó pillanatra hagyó tétovasággal felkeresik majd a szavazó-helyiségeket, hogy voksukkal kifejezzék történelmi értékű akaratukat: kívánnak-e mélyreható változásokat országunkban, vagy maradjon tovább, ami van.

Április bolondjai vagyunk mi, mindannyian,

bárha nem elsején, a bolondok hivatalos napján szavazunk, csak két nappal később. Juhász Gyula sorai jutnak eszembe:

”Mások világgá zengő zongoráját
Én nem irígylem. A magad cigányát
Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!„

„Ki tudnám nyírni”

Vajon az a remény visz bennünket az urnákhoz, hogy negyedikétől jobb világ vár ránk a hazánkban? Sokunkat igen. Bizonyára. Mások fejében körtáncot a jár a gyűlölet. A Békemenet egyik résztvevőjét faggatta a Telex riportere: mit szól ahhoz, hogy Márki-Zay, az ellenzék vezetője jobboldali kereszténynek, demokratának nevezi magát.

„Ki tudnám nyírni!”

– így válasz, és a körül álló hölgyek lelkesnek látszó csapata bólogat, és kiegészíti a véleményt:

„Nem keresztény az, csak úgy tesz. A Gyurcsány embere.”

No, ezzel aztán minden lényegeset el is mondott a hölgy, ami a márciusi fideszes békemenetet összehozta. „Az Ige testté lőn!” (János evangéliuma, 14.) Igen szép számmal vonultak a székesfővárosban a Kossuth térre meghallgatni az Úr hangját. Magam pedig a „felvonulókat kérdezték” videóin elmélázva azon tűnődtem: vajon mi kelt bizonyára dolgos, tisztességes hétköznapi emberekben ilyes indulatokat, hogy kamerába mondják: akár gyilkolnának is politikai indíttatásból? Értem én, hogy azért nem kell ezt szó szerint venni, de mégis! Hol van az értelem határa? Egyáltalán mit vár el, vagy legalább mit remél a fideszes lelkületű választó Orbántól és a régiúj kormánytól? Vagy csak azt akarja, hogy minden maradjon, amint van, s imádott Orbánja írja életének minden napi fejezetét a fideszes bibliából?

„Igen jó ember. Hogy lop? Én is azt tenném”

Egy másik videóban a riporter Nyergesújfaluban Völner Pál exállamtitkár viselt dolgairól kérdezgette az utca emberét, s a többség nemigen hitte, hogy a mondott, igen jó ember vesztegetési pénzt kapott volna. „54 ezer forint a nyugdíjam, de én nem hiszem, hogy a Palika bármi rosszat tett. – mondta a kedves néni. Egy másik kérdezett, derék úr pedig egyenesen a nézők szemébe mondta:

„Én is elfogadtam volna, már ha adják.”

Vajon hasonló, ép elmével, ilyetén állampolgári felelősséggel bíró választó kinek-minek a neve mellé teszi az x-et? (Rendben. Völner Pálnak is jár az ártatlanság vélelme, bármit is hablatyol össze a nyomozó ügyészség. Naná! )

A honi hidegháború következménye

Az ellenzéki tüntetés résztvevőit bemutató videón ugyancsak idős hölgy ijesztgeti (némiképp tréfásan) hallgatóságát:

„Ha Orbán nyer, főbe lövöm magam!”

No hát viccnek azért ez kicsit erős. Persze mondhatjuk: Ó, semmi ez, mind csak a kampány meg a felvonulások hevületében kiejtett puszta szó, amelyet elfúj az első szellő. Ördögöt! Ez van. A végtelenségig megosztott magyar nemzet két nagy csoportosulása néz szembe egymással választási harcban. És a szörnyű ukrajnai forró háború sötét árnyékában folyó belső magyar hidegháború e választási ütközete – végződjön bármilyen eredménnyel, április 4-ére aligha vet véget a felek között feszülő gyűlöletnek, amely kiszívja a nemzet életerejét, megcsonkítja alkotóképességét, már-már lehetetlenné teszi belső együttműködését.

A köztévé hitványsága

A kétfarkú kutyákok (mint a többi listát állító párt) nagy kegyesen kapott az ócska köztelevíziótól öt percet politikai beszélyre. Gyanítom, kiválóan élt a lehetőséggel, mert produkciójával tömören bemutatta az intézmény hitványságát, a közélet pocsék állapotát, a választási hadjárat fonákságait, és csaknem nyíltan kimondta a maga furfangos kifejezésmódján, hogy micsoda pofátlanság a kormánytól, médiahatóságtól, televíziótól öt perces kampányidőt kiporciózni az ellenzéki pártoknak. Ez rosszabb és aljasabb, mintha még ezt sem engednék meg a választások idején. (Nem hiszem, hogy ettől az MKKP jelöltjei több bizalmat érdemelnének a választóktól az urnáknál, mert az országot mai állapotában kormányozni nem bohócoknak való feladat. De ez a fellépés nagyon is kedvemre való volt.) Hanem hát végül is mindebben nincs ebben semmi meglepő, Orbán Viktor és a Fidesz 12 éves kormányzása alatt ura lett az egész magyarországi tömegtájékoztatás mintegy 80 százalékának, s aki valamilyen „köz”- adóból, kormány fizette portálról, vagy újságból tájékozódik a világ dolgairól, az elhiszi, hogy aki nem fideszes, az megérett a nemzetből való kitaszításra, deresre, rosszabb esetben akár a kivégzésre.

EBESZ jelentés

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) már itt dolgozó szakértői csoportja előzetes jelentésében megállapította, hogy a választási rendszer erősen torzít a kormánypártok javára és a hivatalos választási szervek tevékenysége is a kormányoldalt szolgálja. A hírhedett közmédia persze máris elfogultsággal vádolja a külföldi ellenőröket. A Hócipő 12 pontban foglalta össze a Fidesz jogszabályban rögzített!, a választási rendszerbe foglalt csalásait, amelyek elősegítik (előkészítik) a kormánypártok győzelmét. Most sem lesz tiszta és tisztességes a választás, és csak remélhető, hogy most az ellenzéki ellenőrök nagy száma és az EBESZ megfigyelők jelenléte elejét veszi majd a durvább csalásoknak. Egyebek mellett például talán nem fagy le a számítógépes informatikai rendszer urnazárás után az adatfeldolgozás közepén, hogy aztán az újrainduláskor kihozza a Fidesz újabb kétharmados győzelmét.

A videók tanúsága szerint akadnak fideszes választók szép számmal, akiknek ez is belefér, mert a nagy nyilvánosság előtt bevallották, hogy ők csak Orbán Viktornak hisznek és minden egyéb – smafu. És ez így van annak ellenére, hogy talán nincs a magyar népességben egyetlen réteg, csoport vagy osztály, amelyet a maffiavezér Orbán Viktor és siserahada 12 év alatt ne csonkolt volna meg jogaiban, vagyonában, szellemi értékeiben és szabadságában. És közülük sokan mégis Orbán hívei. Pedig bizonyára vannak egyéni és közösségi reményeik, sőt követelményeik, tervezik maguk, csemetéik, unokáik jövőjét, gondolnak szűkebb pátriájuk, talán az ország helyzetének kívánatos javulására is, de csak Orbán Viktort követik – akár a gödörbe, vagy éppen a pokolba is, mert más információjuk más lehetséges, jobb útról nincs tudomásuk, s ha volna is, nem hinnék el.

A tények – vesztesek

A tényeknek országunkban a mi Viktorunkkal szemben nincs meggyőző ereje. Hiába halt meg 45 ezer honfitársunk, s hiába több újra a fertőzött és a beteg nap nap után, mi „padlóra küldtük” a járványt (ötször is), védekezésre már nincs szükség! (Csak az egészségügyi vészhelyzetre, ami feljogosítja a kormányt a tetszése szerinti intézkedésekre a járványvédelemtől függetlenül is.) Az árak vészesen emelkednek, tízezer forintért (ha egyáltalán van annyi) a kosár már meg sem telik a boltban. Vajon megmondja Orbán, miképpen fékezi meg az inflációt, ha újra megválasztják? Az állam adóssága az egekben. Sejti-e a választó, hogy ki fogja kifizetni? Orbán Viktor most újra az EU-tól kér, sőt követel pénzt, de a támogatás feltételeit nem hajlandó teljesíteni. Vagy igen? Mit tud erről a fideszes választó? A tanárok nyelik az éhkoppot, sztrájkolnak, de egyelőre sokan csak a nyári szünetet irigylik tőlük. Egyik-másik kormánytag azt ígéri, majd megkapják a pénzüket, a másik meg megdicséri a nem sztrájkoló oktatókat. Érti a választó, hogy mit tervez a közoktatással Orbán Viktor? Nem tud róla semmit. Pedig nem ártana, ha tudná, mert a gyermeke, az unokája, sőt az ország jövője függhet tőle, s akkor talán még a fideszes is meggondolná, kire voksol, ha látná, hogy unokája csak valahol messze idegenben találja majd meg a boldogulását, itt nem lesz esélye.

Egyik nap átvették az ellátást, másnap pedig Orbán megírta az Uniónak, hogy kéne a lóvé!

A választóknak számot kell adni!

Közben pedig a szomszédban dúl a testvérháború Orbán haverja vezeti a támadást, és Orbán szeretne úgy kimaradni a háborúból, hogy közben eljátssza a hűséges NATO és EU szövetségest, habár (szerintem) az EU-ból kifelé tart. No de majd éppen erről beszél, és éppen választás előtt őszintén, amikor soha, semmiről nem ejt teljességet adó, hiteles őszinte szót. Mint minden negyedik évben, ismét közeleg a bolondok napja, mehetünk az urnákhoz választani. Ady Endre írta egykor:

„Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.”
Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.
Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.

Ezeknél a soroknál mi sem lehet ma sem időszerűbb. A választóknak, április bolondjainak, számot kell adni múlt, jelen, s jövendő, gyermekeik, unokáik, mondhatnám: az egész magyar, sőt európai történelem előtt.

Összeesküvés-elméletek, a szélsőjobbnak is a legszélével keveredő stupid szekták, megállíthatatlanul nyomuló butaság. Ez köti össze a Heti lapzsemle ezen a héten választott témáit.

Alkoholista szabadkőműves? Mit művelnek Adyval?

Portálunkon folyamatosan olvashatnak a fideszes NAT különös bugyrairól, például a magyar irodalom legnagyobbjainak sajátos újraértelmezéséről, de mindig van lejjebb.
„…a legutóbbi időkben felütötte fejét és kezd teret nyerni egy Ady-kritika, amely száz év elmúltával visszatérni látszik a XX. század elejének buta nacionalizmusához, az ostoba ellenvetésekhez és primitív előhozakodásokhoz. Alkoholista szabadkőműves” — emlékeztet a Népszava Szép Szó mellékletében Kenyeres Zoltán. (Ady és Nagy László — Koczkás Sándor munkásságáról) — ”Tudjuk, egyik totalitásra törekvő államhatalom sem elégszik meg a politikai és gazdasági hatalommal, minden totalitásra törekvő államhatalom uralni akarja a szellemi élet szféráit is. Az 1948-at követő fordulat is ezt tette. De ők legalább a legjobb írók közül válogattak, azt mondták, Petőfi, azt mondták, Ady, azt mondták József Attila, azt mondták Móricz Zsigmond. Közben, igaz, nagy írókat szorítottak háttérbe, nagy írókat vontak ki az irodalmi életből, de azért nem a másod- és harmadosztályra próbáltak ideológiát építeni. Most elsőrangú hatalmi pozíciókból másodrangú írókat kanonizálnak harmadrangú irodalmárok, akiknek nem kell Ady Endre.”
Kenyeres Zoltán emlékeztet esszéjében, hogy a horvát irodalom nagy alakja, Miroslav Krleža így fogalmazott: „Ady Endre mindannak fájdalmas szintézise, ami magyarnak tekinthető ezen a glóbuszon, Mindazt, amit a magyarok 1848-tól 1918-ig átéltek egy birodalmi csalásban, nem jelenti a magyarságot, a magyarságot Ady Endre jelenti.”

„Labancnak is rosszak”

Koczkás Sándor friss tanulmánygyűjteményében újraközöl egy rövid Nagy László-esszét Adyról. Kenyeres Zoltán a Szép Szó mellékletben idéz egy lendületesrészletet:
„Akik Ady Endrét az öröklétben sértegetik, a tőrdobálóknak ne legyen irgalom. Nem fönséges, nem szent merénylők, csak a tűrhetetlen nagyság ellen fenekedők. Labancnak is rosszak. Nem kapván mesteri áldást beállnak a gyötörtetőkhöz. Iskolás mérlegeken hogyan is lehetne lemérni a nagy cethalat, akitől megőszült a tenger.”
Ez bizony nem a Wasst, Nyirőt méltató új NAT szellemisége.

Békés falvak, ahol minden felfordul

Érpatak, Ásotthalom, Bőny után Dusnok nevét is meg kellett ismernünk. Újabb hely, ahol a csendes lakosság hajdan normális helybeliek átváltozását, és ezzel együtt nyomasztó fordulatot kénytelen végigélni. Döbbenetes sötét eszmék képviselői bukkannak fel és térítenek a korábban csöndes településeken, aztán villámgyorsan a szélsőjobb ismert figurái is felbukkannak…
Az RTL KLub Híradójának rövid tudósítása után a csatorna kitűnő közéleti magazinja, a Házon kívül részletes riportot közölt egy látszólag egyszerű gyámügyi konfliktusról. („Se név, se oltás – A baba, aki hivatalosan nem is létezett„)
A háttér azonban megdöbbentő.
„Ősz elején megszületett egy kisbaba, aki aztán nem úgy töltötte a következő hónapokat, ahogy a csecsemők szokták. Nem került be a rendszerbe, nem kapott nevet, a kötelező oltásokat sem adták be neki” — derült ki Serdült Szilvia riportjából.  — ”Egészen addig élt így a szüleivel, amíg meg nem jelent a gyámhivatal, és el nem vitte a gyereket. És miután ez megtörtént, kiderült, hogy a szülők nagyon furcsa elvek szerint élik az életüket, egy olyan közösségbe tartoznak, akik alternatív módon értelmezik a valóságot. Szerintük az anyakönyvezéssel a gyerek az állam tulajdonába kerül, és Magyarország egy New Yorkban bejegyzett részvénytársaság…”

Mitől ilyen ragadós a butaság?

Részletes magyarázattal szolgál az aggasztó jelenségre Marosán György „Elárvult túlélőgépek” című elemzése.  A huszadik század közepe óta egyre inkább „társas magányban” élünk, és ez sebezhetővé tesz…
„S mégis, a jólét, a biztonság és a sokezer ismerős like-jai ellenére az emberek „társas magányban” élik életüket. Szinte ki vannak éhezve a szoros kapcsolatokra. Erre utal a mentális problémák terjedése a fiatal generációknál. Ennek jele, hogy az egyén – menekülési utat keresve – hajlandó csatlakozni bármely, őt befogadni kész közösséghez. Sőt, kész arra, hogy szoros kötődést vállaljon olyan szélsőséges csoportokban, amelyek „beszippantják”, majd ön-, illetve közveszélyes helyzetekbe sodorják. A világhálón a kapcsolatok sokasága a valóságban felületességet takar és – hasonlóan a birtokolt dolgok bőségéhez – nem kínál megoldást problémáira. A szoros kapcsolatok kiépítését – idő-igényessége miatt – elhanyagolja, de igyekezete, hogy azokat gyorsan gyűjthető like-okkal helyettesítse, kudarcba fullad (Takano, M. 2018. Two types of social grooming methods depending on the trade-off between the number and strength of social relationships). Időt rablónak érezve a családi hétvégét, a rokoni látogatásokat, inkább egy más országban élő ismerősével tárgyalja meg — Twitteren vagy Facebookon — az élet apró dolgait. Közben azonban megritkulnak valódi baráti kapcsolatai.”

Ne féljen a magányos szentestétől, mi nem hagyjuk magára! Óránként frissülő tartalommal igyekszünk megköszönni, hogy velünk van és bízik bennünk. Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Ady  Endre és Szabó Gyula a legkiválóbb párosítás így karácsony estéjén

Egy óra múlva ismét jövünk!

Idén is körülbelül 170 ezer hívást fogadott a lelki elsősegély-szolgálat. A telefonos lelki segély-szolgálat Magyarországon a 116-123-as számon térítésmentesen érhető el. A határon túli szolgálatok saját, normál díjas telefonszámmal rendelkeznek.

A szövetség most 18 magyarországi és öt határon túli társszolgálattal működik,

az önkéntesek az egységes hívószámon a nap 24 órájában fogadják a hívásokat.

SZDSZ és Fidesz: ég és föld vagy hold és kutya… Micsoda nyomorult korban élünk! Pofátlan, agresszív senkiháziak szólóznak az „ország házában”: olyanok, akiknek neve lábjegyzetet sem fog megérni; olyanok, akik naponta marnának bele abba a bokába, amelyet soha föl nem érhetnek…

Verbális verőlegények

Dömötör Csaba kétségtelenül a legvisszataszítóbb senkiháziak közé tartozik a Fidesz verbális verőlegényei közül – bár nagy a verseny. Napirend előtt szokott villogni – rendszerint azzal, hogy a fölvetett témát nagy ívben elkerülve, összevissza handabandázik, gyalázkodik.

Ami azt illeti, én jó ideje nem is szoktam meghallgatni – de aztán a sajtóban találkozom vele. Most egy DK-s napirend előttire „válaszolva” ezt üzente a Momentumnak, illetve valójában a Fidesz legsötétebb híveinek: „kikeltek az SZDSZ-fiókák”.

Az a benyomásom, hogy amikor ez a banda az SZDSZ-t emlegeti, nem a Retkes Attila-féle szánalmas végre gondol…

Napjainkban a fideszesek részéről megint mindennapos lett az SZDSZ gyalázása. Valahogy mindig olyanokat mocskolnak, akikhez soha föl nem érhetnek: filozófusokat, színészeket, írókat, demokratikus ellenzéket, Sorost, az SZDSZ-t…

Horda-morál…

Erről jut eszembe: egyértelmű, hogy a hosszú ideje űzött sorosozásnak nettó tartalma – ahogy a korábbi filozófusozásnak stb. – közönséges zsidózás; és egyértelmű az is, hogy hasonló szerepe van az újabban ismét fölkapott SZDSZ-ezésnek is.

Ez a bűnszervezet több mint húsz éve a legaljasabb indulatok fölszításából él. Régi nótát, bevált nótát fújnak, évtizedek óta nem tapasztalt gátlástalansággal.

Na de hagyjuk ezt; a régi nótára keressünk régi válaszokat. József Attila Ady emlékezete című versét így indítja:

– Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta
szóval, tettel és hallgatással is?

A kérdés 1930-as; 22 évvel korábban maga Ady így írt erről a témáról:

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,

Jó lesz egy kis hódolás és csönd:

Így nem fogok sohse meghalni.

Ha majd egy pillanatra abbahagyják a mocskolódó uszítást, próbálják ezt megérteni…

Írtam egy esszét a nyáron. Az volt a címe: Számvetés. A múltamat gondoltam végig és az ebből következő jövőmet. Egy késő éjjel felébredtem, az jutott eszembe, hogy el kell küldenem egy korombeli, ötvenes lánynak, mert valamiért fontos lehet neki. Nem tudtam, miért.

Mottó

József Attila /Eszmélet/:

“Az meglett ember, akinek

szívében nincs se anyja, apja,

ki tudja, hogy az életet

halálra ráadásul kapja

s mint talált tárgyat visszaadja

bármikor – ezért őrzi meg,

ki nem istene és nem papja

se magának, sem senkinek.”

Írtam egy esszét a nyáron

Az volt a címe: Számvetés. A múltamat gondoltam végig és az ebből következő jövőmet. Egy késő éjjel felébredtem, az jutott eszembe, hogy el kell küldenem egy korombeli, ötvenes lánynak, mert valamiért fontos lehet neki. Nem tudtam, miért. De el kellett küldeni. Hajnalban válaszolt a Messengeren. Írását a kapkodásból eredő néhány elütést kijavítva most engedélyével változtatás nélkül közre adom nektek. Mert azt gondolom, hogy fontosabb, értékesebb, mint az én számvetésem. Nem lesz lányregény, csak az kezdjen bele, aki valaha is meg akarta érteni a saját életét!

Hát íme:

Éva:-“Köszönöm, Zoli!!! Ez olyan bizalom, amit most nekem ajándékoztál, amit ritkán kap az ember.

És mint mindig, most is épp abban a pillanatban, amikor a legjobban kell.

Épp olyan élethelyzetben találtak meg a soraid, amikor erre az útmutatóra van szükségem. Bár én nem küzdök betegséggel, testileg. De mégis küzdök, lelkileg. A gyásszal. Múlt hónapban elveszítettem az édesanyámat. Az egyetlen embert, aki egész életemben mellettem volt, megértette minden jó vagy felettébb szar döntésemet, táplált a lehető minden módon, erővel, szeretettel, barátsággal, biztonságérzettel. Még akkor is, amikor megfordult a szereposztás, amikor minden nappal ajándékot kaptam vele, amikor gyámoltalanná vált, amikor már csak menni akart, oda, apám után, akit 17 éven át gyászolt. Az utóbbi egy évben kitöltötte minden időmet és gondolatomat a róla való gondoskodás és az érte való rettegés. A fájdalom, ami mart belülről, látva, hogyan hanyatlik napról napról. Belefacsarodik a szívem most is abban, ahogy láttam mankóra támaszkodva kivánszorogni a fürdőszobába, hogy egyedül tisztálkodhasson.

Fogyott, töpörödött, öregedett

Minden nappal. Aztán egy vasárnap reggel, amikor benyitottam hozzá a földszinti lakásban, hogy szokás szerint elkészítsem az aznapi reggelit, a nappali szőnyegén feküdt. És te nem nézel hülyének, ha ezt írom: fiatalon. Ebből tudtam, hogy halott. Azt mondták, hirtelen szívleállás. Hiába volt azonnali a szakértő segítség a szomszédból, és a pillanatok alatt kiérő mentőktől. Menni akart már, és ment. És én azóta sajnálom magam és próbálok megküzdeni a végtelen űrrel, ami maradt utána.

És akkor jössz te, és leírod mindezt, és én azt mondom: -Köszönöm, megértettem! Eddig az ő meccse volt, aztán egy darabig a közös meccsünk, de mostantól a saját meccsemet kell megvívnom. Mindenben. Mindig. A magam erejét előszedve.

Ezért mondom, hogy ajándék volt, amit adtál. És ezért köszönöm!

Még egy pillanatra visszatérve arra a vasárnap reggelre, június 16-ra. Az előbb azt írtam, fiatal volt újra. Annyira, hogy a mentős azt hitte, eltévesztettem az életkorát, mert egy 82 éves idős asszony nem úgy néz ki, mint egy „A NŐ”.

És tudod, mi volt a meglepő azon a reggelen? A szobában, ahol ledobta az őt már majdnem teljesen agyon nyomó terheket, ott maradt valami apró örömszikra. Olyan örömből, amit nem én éreztem, hanem érzékeltem. Az a fajta öröm, amit akkor érzékeltem, amikor valami nagy-nagy meglepetés miatt régen majd’ kibújt a bőréből örömében. Ott feküdt, oldalra dőlve, kék szemében halvány mosollyal, szinte lázasan meleg testtel, és hátrahagyott nekünk (nekem és bátyámnak) egy morzsával a maga öröméből.

Tudom, hogy te másként hiszel, ha nem is másban, mint én, a lényeg ateistaként és hívőként ugyanaz. És szerintem pontosan érted minden szavamat.

(Bocs a gépelési hibákért, olyan lendülettel írtam, hogy el sem olvastam az enter előtt, most látom utólag, de talán mindegy is.)

Hatalmas küzdő vagy

Ez olyan tudás, amit folyamatosan meg kell osztanod! A lányoddal, a fiaddal, a családoddal, a barátaiddal, mindenkivel! Hogy emlékeztess mindenkit arra, hogy ez az erő bennünk van! És hogy emlékezz rá mindig te is, hogy ez az erő benned van!

Legyen szép napod! :)”

Éva

Aztán elteltek hónapok, és Éva megint írt nekem

É:- Szia! A múltkori beszélgetésünk óta megtaláltam azt a férfit, akiért érdemes, és ismét tudok mosolyogni,folyamatosan mosolyban úszni!

Z:-Na, el sem hiszem!

É:-Én se nagyon, de mégis így van!

Z:-Örülök. Megjárt már Neked!

É:-Köszönöm!

Z:- Tudod a Haláltól csak két dolog ment meg. A Gyerek és a Szerelem. Az le tudja győzni, kiemelni a fájdalomból.

É:-Igen. A Gyerek sajnos orvosi okból kimaradt az én életemből, de ez a Szerelem újra írja a sorsom.

Z:-Szóval ezért nem szabad feladni sose. Anyukád biztosan örülne. Menj csak tovább! Emlékszel! Ady, Intés az Őrzőkhöz: “Az Élet él és élni akar.” Úgyhogy hajrá! Szia!

É:- Szép napot Neked!

Ferenc pápa: a szentek nem elérhetetlen jelképek, ők köztünk éltek

Emlékesttel, kiállítással, irodalmi-zenei programokkal is megemlékeznek a hétvégén Ady Endre halálának 100. évfordulójáról. A költőóriás előtt a közmédia vasárnap tematikus nappal tiszteleg.

Versrendelés telefonon vagy e-mailen

A hallgatók szombat estig telefonon és e-mailen kérhetnek Ady-verseket a Kossuth Rádiótól, a művek vasárnap óránként hangzanak el. Emellett délután egy külön műsorban emlékeznek meg Ady Endre életművéről a Kossuth Rádióban.

Az M5 kulturális csatorna vasárnap napközben rövid bejátszásokkal igyekszik kedvet csinálni Ady költészetéhez, valamint Ady és én címmel pályázatot is hirdetnek, amelyre a határon túlról is várják a pályamunkákat. Az érdeklődők egy-egy művészeti alkotással, írással, fotóval vagy videóval mutathatják be Ady Endre költészetéhez fűződő személyes viszonyukat. A pályamunkákat január 27-től két hónapon át várják.

A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) emlékestet rendez az évforduló alkalmából a Pesti Vigadó dísztermében vasárnap. A kétrészes rendezvényen Ady Endre versei, 20. századi és kortárs zeneszerzők – például Bartók Béla, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos és Szőnyi Erzsébet – Ady-ihlette dalai és kórusművei, valamint mások mellett Tornai József, Szilágyi István, Ágh István és Tamás Menyhért a költőt méltató szövegeiből válogatott idézetek hangoznak el.

Irodalmi séta

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) emlékkiállítással és más programokkal is emlékezik a 100 éve elhunyt költőre. A föltámadás szomorúsága című kiállítás a halál pillanatával kezdődik, majd tárgyi emlékek, írásbeli dokumentumok, filmfelvételek, versek bemutatásával idézi fel Ady Endre életútját. A tárlat fotók, relikviák, hangfelvételek segítségével reflektál az Ady-kultusz születésére is.

Szombaton délután a múzeumtól indul és kávéházak, szerkesztőségek, lakhelyek érintésével a Nemzeti Múzeumnál ér véget a főváros „Ady-emlékhelyein” végig kalauzoló irodalmi séta. Este a Cabaret Medrano együttes és a Balaton zenekar emlékezik meg a költőről egy rendhagyó koncerten a PIM-ben.

A Nemzeti Örökség Intézete és a PIM szervezésében vasárnap délelőtt Ady Endre síremlékénél lesz megemlékezés, míg kora délután az Ady Emlékmúzeumban verses tárlatvezetést tartanak.

Zenés Ady

Az Ady emlékére című irodalmi-zenei sorozat részeként szombaton este a költő szövegei szólalnak meg Novák János zeneszerző, énekes előadásában és Bornai Szilveszter zenész közreműködésével a belvárosi Centrál Kávéházban, ahol kihirdetik a Száz év Ady nélkül című verspályázat eredményeit is. Vasárnap ugyanitt Havas Judit előadóművész tolmácsolásában Ady Endre versei és a róla szóló írások szólalnak meg Intés az Őrzőkhöz címmel. Az esten mutatják be Kenyeres Zoltán irodalomtörténész Ady című könyvét, amelyet Kaiser László költő, író, a kötetet gondozó Hungarovox Kiadó vezetője ismertet.

Ady Endre 1919. január 27-én halt meg.

(Forrás: MTI)

„Méltatás „egy kicsit másként:

„….a Tokaji Írótábornak és a Magyar Írószövetségnek magukat középjobboldalinak mondó tagjai az első világháborús évfordulók kapcsán a baloldalt támogató, a baloldal által készpénzen megvásárolt ember keresztény magyar típusának, Ady Endrének a nevével fémjelzik a nagy háborút s annak magyar vonatkozásait”. (Magyar Idők)

Kapcsolódó

Ady Endre verse – Városi Kurír szentesti különszám

A költőkirály, Ady Endre úgynevezett istenes versei között nem egynek témája a karácsony, Jézus születése. Mi szándékosan egy kevéssé ismert alkotását mutatjuk be. 

Ady Endre: A Jézuska tiszteletére 

A született Jézus,
Ez igézetes gyermek,
Áldja meg azokat,
Kik a szívünkbe vernek
Mérges szuronyokat.

Áldassanak bennünk
A kifeslett vér-rózsák:
Bánat, kín, szenvedés,
Mert Jézus volt a Jóság
S a nagy, szent türelem.

Csengessünk csengőkkel,
Szeressünk szeretettel,
Örüljünk, ha sírunk,
Ha ránk tör minden ember
S ha álul bántatunk.

A született Jézus
Született így s kívánta,
Hogy ez legyen az üdv:
Minden hívság kihányva
Életünk gömbiből.