Furcsa érzés pont most ilyet olvasni: „Nagy hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a Fidesz kommunikációja azért is veszélyes, mert nagyon magas erkölcsi mércére helyezték a pártot, aminek nehéz megfelelni.”

A Fidesz úgy „döntött” gazember lesz

A fentieket a Népszava által megkérdezett elemző mondta.

Szerintem pedig a Fidesz III. Richardot követve valamikor 1993-94-ben úgy döntött, „gazember lesz”…

Azóta ugyan gyakran emleget holmi „erkölcsi mércét”, leginkább „kettős mércét” – mindig másokat vádolva: az ellenzéket (azaz, amint az „köztudott”, a libsiket, a libernyákokat, sőt, a liberárjákat; a komcsikat, a homoszexuálisokat, a „cigányokat bujtogatókat” stb.), a „brüsszeli bürokratákat”, a Néppártot…

Mindig másokat vádol a bűnökkel, melyeket maga követ el.

Persze, mindez üres duma

Ahogy Orwell mondaná; már nem is újbeszél, hanem annak végsőkig tökéletesített, azaz teljesen értelmetlen változata, kacsabeszél… Valamiről, amiről a Fidesznek legalább 25 éve fogalma sincs: azóta nem ismernek el magukra nézve semmiféle mércét. Már régóta nem is tudják, mi is az, amiről naponta kacsabeszélnek…

Nem tudják, mert nem akarnak emlékezni rá, milyen volt a neonáci–újnyilas MIÉP-pel, majd a Jobbikkal mintegy szövetségben lenni, Pörzsékkel édelegni; azt sem tudják, milyen dolog is hirtelen elővarázsolt cégekkel közbeszerzést nyeretni…

Bárki joggal kérheti számon a baloldalon, ha ilyesmit elkövet – a Fidesz kivételével…

Persze, a régi Fideszből már csak néhány kollégiumi fiú maradt; azt a III. Richardot idéző döntést ők hozták meg. A többiek, az újabbak már egy tökéletesen amorálissá lett „pártban”, bűnszervezetben lelték meg nekik való helyüket.

Nem az a helyzet tehát, amit a megkérdezett elemző állít: arra, hogy valamikor a rendszerváltás körüli időkben volt vagy lett volna a Fidesznek valaminő erkölcsisége, már csak a hozzám hasonló öregek emlékeznek…

<<FRISS HÍREINK!>>

Mi a som…

Nagyon magas erkölcsi mércére helyezték volna a „pártot”..?

Mi a som… Észre se vettem, mikor és hogyan csinálták: az én szememben mindig a züllöttség, az amoralitás, a gonoszság  mintapéĺdája volt és marad. A „párt” sikere éppen e züllöttség vonzerejében rejlik.

Vannak időszakok, vissza-visszatérőek, amikor az emberek sokasága, akár nagy többsége megőrül; ráuszul mindenre és mindenkire, amit-akit mutat nekik valami aljas csepürágó. Olyankor juttatnak hatalomra Fidesz-szerű képződményeket, és kitartóan ragaszkodnak hozzájuk, bármibe kerül. Megvannak e jelenségnek érhető, és megvannak megbocsáthatatlan oka is.

„Vigasztaljuk” magunkat Vörösmarty Előszó című rapszódiájának záró soraival..?

    Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,

S az agg föld tán vendéghajat veszen,

Virágok bársonyába öltözik.

Üvegszemén a fagy fölengedend,

S illattal elkendőzött arcain

Jókedvet és ifjuságot hazud:

Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,

Hová tevé boldogtalan fiait?

Hát megválasztották – legyenek vele buldogok… De azért az mégiscsak elképesztő, amiről a HVG írt: „párttársai szerint sokat tett a korrupció ellen”…

Kudarcot vallott

a nagy „balos összeesküvés”: hiába volt minden fogadkozás. Megválaszthatják még azokat is, akikről a „viták elkerülése érdekében” nem szavaztak.

A dolgok folyása szempontjából oly mindegy, ki hányadik alelnök vagy hasonló – csupán szimbolikus jelentősége lett volna a „vétónak”, ha sikerül. De nem sikerült.

Az EU csúcsvezetői minden bizonnyal a néppárti-szocialista-liberális-zöld összefogásból kerülnek ki – nem elég ez..?

Nem bizony!

Fontos lett volna, hogy a fideszes bűnszervezetből senki se juthasson tisztséghez. Járóka Lívia megválasztására egy ideig még lehetett azt mondani, hogy baleset – de most már nem lehet.

Innen nézve természetes a nem fideszes magyar képviselők magatartása: nem adhatták szavazatukat olyan emberekre, akiket bűnszervezet tagjainak – itt mindegy, hogy bel- vagy kültagoknak – gondolnak. Nem viselkedhettek annyira magyar- és Európa-ellenesnek.

„Természetes” persze emiatt a fideszes hőbörgés is: úgy értem, a Fidesz természetéből, a tökéletes gátlástalanságból következik. De azért akadhatott volna legalább egy újságíró, aki megkérdezi, netán utána is jár: hát a fideszesek hogy szavaztak például „Gyurcsánynéról”..?

De persze mindegy, nem is érdekes.

Mindannak, ami történt, igazából talán csak egyetlen szempontból van jelentősége: nincs, nem maradt semmi remény arra, hogy a Fideszt kihajítsák a Néppártból. És arra sincs remény, hogy ezt – bár erejük megvolna hozzá – a szocialista-liberális-zöld összefogás kikényszerítse.

A negyedik alelnök megválasztása azt üzeni: a Néppárt a többiek közönyétől kísérve áldását adja arra – vagy legalábbis tudomásul veszi –, hogy Orbániában a korrupció elleni küzdelemre szánt pénzeket is ellopják. Bár az egyáltalán nem biztos, hogy csak Orbániában, hiszen vannak még a Fideszhez hasonló „pártok” az EP-ben – például Salviniék, Berlusconiék…

Mit is mondott a Megáll az időben Őze Lajos..?

„Még a szar is le van szarva.”

Van (fekete)humora az uniónak! - Deutsch vizsgálhatja a szabálytalan pénzköltést....!