Heti lapzsemle. Egy rezsim akkor mutatja meg igazán, mit gondol az elesettekről, amikor baj van.  Támogatás a „gazdaságvédelmi alapból”? Ingyenes internet? Akinek igazán kellene, annak nem jár.

Megnehezedett logisztika, megnőtt kockázat

A tavaszi karanténidőszakban határozottan érezték az emberek odafordulását a tartalék nélkül élő családok, települések, egész régiók felé — nyilatkozta a Klubrádiónak L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány igazgatója. (Szegény lesz a karácsony, főleg a szegényeknek. November 13-i rádióadás) A helyzet azóta sokat romlott. Az államtól továbbra sem remélhetnek semmit, sőt, mint nemrég hírt adtunk, célzottan azokra sújt le, akiknek leginkább szükségük lenne az életben tartó segítségre (Lásd a Városi Kuríron: A rendszer fantáziája kimeríthetetlen). A civilek viszont, és azok a cégek, amelyek eddig hajlandók voltak segíteni, egyre szegényednek. Akik pedig eddig is a futballakadémiába nyomták a milliókat, annak ezután sem lesznek még ezresei sem az Igazgyöngy számára — jegyezte meg L. Ritók Nóra.

Az adományozó kedv bizony elszállt

Az Igazgyöngy Alapítvány hátrányos helyzetű gyerekekkel és családjaikkal foglalkozik, eredményeik, elkötelezettségük ismertté és népszerűvé tette őket. Tevékenységük adományokra épül. Csakhogy most ez került veszélybe… Az emberek nemcsak a vírustól félnek, hanem az anyagi bizonytalanságtól is. Rendkívül nehéz időket élnek.

Az eddigi adományozók tartalékai is fogytán. Azok a cégek, amelyek hosszú ideje az alapítvány mellett állnak, rendszeres támogatók, egymás után jelzik, hogy most vagy nem tudnak adni, vagy csak jóval kevesebbet, mint korábban.

Ami korábban egyszerű volt, most szinte lehetetlen

A járvány körülményei között már nem lehet megszervezni egy-egy cégnél, vagy iskolákban, óvodákban a szülők között, hogy játékokat, tartós élelmiszereket vigyenek be egy gyűjtőhelyre, ahonnan aztán azt el lehet szállítani az alapítványhoz.

Karanténban az adomány

Idén a szokásosnál sokkal előbb kell gondolni az év végi ünnepekre, mert az adományozott tárgyakat két hétig karanténban kell tárolni, hogy biztonságosan átadhatók legyenek és ne terjesszék a kórokozót.

Ami pedig az adományozás lelki oldalát illeti, az még talán az anyagiaknál is fontosabb.

Sok civil vagy a cégek képviselői szeretnék személyesen, meghitt ünnepségeken átadni az ajándékokat. Ilyeneket azonban mostanában nem lehet rendezni.

Mi a helyzet a pénzküldeményekkel?

L. Ritók Nóra elmondta, hogy az alapítvány most is kap ezer-kétezer-háromezer forintos tételeket – mint eddig is –, szokás szerint ezeket feltehetően olyan emberek utalják, akik maguk sem dúskálnak az anyagi javakban. Nagyobb összegek nemigen érkeznek a számlájukra. (A nyilatkozatot itt hallgathatja meg.)

Megint azok nem kapnak segítséget, akik a legnehezebb helyzetben vannak

Néhány napja nagy dérrel-dúrral jelentette be a jóságos Orbán-kormány, hogy ingyenes lesz az internethasználat a digitális oktatásban részt vevők számára 30 napra. Orbán Viktor személyesen adta át a jó hírt népének, de a rossz hírt elfelejtette hozzátenni. (Ingyen internet — megkötésekkel) Az már a rendeletből derült ki, hogy a döntés csak a középfokú oktatásban részt vevőkre vonatkozik és csak akkor, ha már van előfizetésük — ráadásul kizárólag a vezetékes internet-szerződéseket érinti. A hátrányos helyzetű családokkal foglalkozó Igazgyöngy

Alapítványnál tudják, hogy ez csak az általuk pártfogoltak töredékének segíthet.

A településeken, ahol ők dolgoznak, egyáltalán nincs vezetékes internetszolgáltatás, a gyerekek nem tudnak kapcsolódni a digitális oktatáshoz. L. Ritók Nóra üdvözölte a kormány segítő szándékát,

„de ha ebben nem érvényesülnek esélyegyenlőségi szempontok, az tovább növeli a szakadékokat”

— mondta keserűen.

„Szeretjük a gyerekeket és szeretünk tanítani”

A járvány második hullámának érkezése idején, iskolakezdés előtt sokkoló volt a jelentős pénzelvonás híre az Igazgyöngy Alapítvány, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és a borsodi Dr. Ámbédkar Alapítvány iskoláitól… (Lásd a Városi Kuríron: A rendszer fantáziája kimeríthetetlen). A cinikus állam helyére mindhárom esetben civilek léptek, gyűjtés kezdődött, adományok érkeztek. Az Igazgyöngy esetében napok alatt látványos sikerrel gyűltek össze az „elvont” milliók, Iványi Gábor munkatársai is több-kevesebb sikerről számoltak be.

A legdöcögősebben a borsodi cigány diákok szeretetteljes oktatásával, nevelésével foglalkozó Dr. Ámbédkar Iskola gondjainak enyhítése halad.

Erről a buddhista hátterű iskoláról nagyon sokat megtudhatnak az érdeklődők Derdák Tibor és Orsós János egy órás nyilatkozatából, amit Szunyogh Szabolcs klubrádiós műsorában adtak. (Itt hallgatható meg.)
Nézzen körül Facebook-oldalukon, az adományok gyűléséről, a megérkezett összegek felhasználásáról pedig itt talál információkat.

Egyszerű felelet

Még egy apróság: a hajdani Népszabadságban sok évvel ezelőtt interjú jelent meg Derdák Tiborral, és az újságíró az akkortájt országszerte rendszeres botrányokkal kapcsolatban is kérdezte a véleményét: hogyan lehetséges hogy az (akkor még sajókazai) iskolájukból nem jönnek olyan hírek, mint máshonnan, tanárok, diákok és dühösen berohanó szülők közötti erőszakról. Derdák válasza ez volt:

„Egyszerű. Mi szeretjük ezeket a gyerekeket.”

Orbán Viktor aláírta! Jön az ingyenes internet a digitális oktatás mellé

Karácsony táján a Városi Kurírban is továbbítottuk a segélykiáltást: olyan diákok várnak támaszt, akiknek semmilyen más esélyük sincs. Köszönjük a segítséget mindazon olvasóinknak, akik akkor velünk együtt mozdultak a felhívásra. Ha egy mélyszegénységben élő cigány diák „tudja, hol a helye”, számíthat valami ösztöndíjra. Akinek viszont érettségi, sőt diploma megszerzése a vágya, őt nem támogatja ez a rezsim, sőt, még bele is rúg egyet. Így teszik tönkre a roma diákokért küzdő iskolákat. A Heti lapzsemle témája ez a friss botrány.

Víz alá a fuldoklót

A 168 ÓRA főszerkesztője, Tóth Ákos drámai fejleményről számolt be:  a Sajókazán alapított, és néhány éve Diósgyőrben is kollégiumot működtető Dr. Ámbédkár Gimnáziumot eddig is következetesen fojtogatta a szegényellenes „oktatáspolitika”, most pedig nagy kegyesen azt javasolta az oktatási kormányzat, hogy szeptembertől államosítják az intézményt.

Ne legyen a roma közösség kezében!

Setét Jenő, kiváló cigány polgárjogi aktivista a Klubrádióban Szénási Sándornak nyilatkozva így kommentálta a hírt: a Dr. Ámbédkár Gimnázium az utolsó oktatási intézmény, amely az azt fenntartó Dzsaj Bhim buddhista közösségen keresztül még a roma közösség kezében van. Az államosítási szándék egyértelműen kifejezi, hogy ne legyen önálló iskola a romák kezében. (A beszélgetés a felvételen 16:30-tól hallható.)

Segítség a kínzóktól

2018 nyarának végén a 168 ÓRA újságírója, Ónody-Molnár Dóra számolt be a miskolci Martin Luther King Kollégium avatásáról.
Megtudtuk, hogy civil támogatók segítsége mellett a jelenlegi rezsimtől is csorgott a kiváló gimnáziumnak valami furcsa infúzió. Az a kormányzat, amely szisztematikus lépésekkel építi a szegényeket és esély nélkül indulókat letaroló oktatási rendszerét, a korábbi emberminiszter lobbizásának „köszönhetően” nyújtott szalmaszálat a gimnáziumnak — vagyis azért támogatta ilyen kerülőúton, hogy az elnyomottak éppen az ő elnyomását túlélhessék valahogy…
Az ilyen rezsimek és az ilyen kegyes engedményekre alapuló alkuk azonban mindig bizonytalanok. A jelenlegi „emberminiszter” pedig elődjénél is embertelenebb, aminek aztán meg is van a következménye. A korábbi, semmire sem kötelező megállapodásokat most felrúgták, a Dr. Ámbédkár Gimnázium végveszélybe került.

Eltüntetik a cigány gimnazistákat

A tavalyi avatóünnepségen is elhangzott már, hogy mekkora itt a baj.
„Az aHang ezúttal az Ámbédkar Iskola céljainak elérésébe és problémái felhangosításába is bekapcsolódna. Mik ezek a problémák? – Jelenleg ott tartunk, hogy ha 16 évesen egy diák ott hagyja az iskolát és bekopogtat a munkaügyi hivatal kapuján, azzal, hogy munkanélküli, akkor azonnal kap havi szinten 50 ezer forintot, de inkább többet. A közmunka és a leszállított tankötelezettség eltünteti a cigány fiatalokat a gimnáziumból, ez a helyzet.”

A rezsim lényege: pofátlan cinizmus

Csütörtökön a Klubrádió reggeli műsorában Ónody-Molnár Dóra (ÓMD) nyilatkozott a botrány fejleményeiről Rózsa Péternek. (A hangfelvételen 01:08-tól hallható.)
Időközben az Orbán-kormány szakminisztériuma is közleményt adott ki az ügyről, amelyben azt találták mondani, hogy dehogyis akarnak ők államosítani, csak akkor lesz államosítás, ha „az intézmény maga kéri.”

Ónody-Molnár Dórát ez a cinizmus végképp felpaprikázta, hiszen, mint elmondta, nem arról van itt szó, hogy a Dr. Ámbédkár Gimnázium felelőtlen gazdálkodása sodorta volna őket ilyen helyzetbe, hanem éppen az az aljas oktatáspolitika, amelyik a legszegényebbeknek minőségi oktatást és valódi előrelépést kínáló iskolákból rosszul célzott ösztöndíjakkal és közmunkával kiszipkázza a nyomorgó családok gyerekeit.

Majtényi Lászlóval egyetértve az újságíró úgy látja, mindez megérne egy alkotmánybírósági beadványt, mert az még az „alaptörvénnyel” is ellenkezik, hogy az állam befagyasztja a legszegényebbek gyerekeit a hátrányos helyzetet újratermelő iskolákba… A részletes elemzést a friss 168 ÓRA hasábjain „Ösztöndíj a lemaradásért” címmel írta meg ÓMD.

Máshonnan többször is kihullottak, itt sikeresek lehetnének!

Nyílt levélben próbálják rávenni az „emberminisztert” civilek, hogy „tegye lehetővé, hogy a szegény diákoknak a szakképzés mellett a gimnáziumokba is megérje járni, ezzel együtt biztosítsa az országban egyedülálló képzést nyújtó Dr. Ámbédkár Gimnázium zavartalan működését!

A gimnázium több mint tíz éve folytat hiánypótlót tevékenységet Borsod megyében, ott, ahol az országban a legmagasabb a roma gyerekek aránya, mégis az egyik legkevesebb a gimnáziumba járó szegény és roma diákok száma. A megyében gimnáziumba járó háromszáz halmozottan hátrányos helyzetű fiatal harmada az Ámbédkárban tanul.

Az iskola egy olyan térségben folytat pótolhatatlan tevékenységet, ahonnan menekül az értelmiség, ahol naponta lehet hallani a különböző ellátatlan, vagy hiányos szolgáltatások miatti panaszokat.
Ilyen körülmények között különösen megbecsülendő az a szakmai gárda, amely arra tette fel az életét, hogy a szinte reménytelen szegénységben élő gyerekeket nemcsak, hogy benntartsa az iskolában, de hasznos, a munkapiaci elhelyezkedéshez nélkülözhetetlen tudással és érettségivel vértezze fel őket. Teszik ezt ráadásul rendkívül sikeresen! Az elmúlt bő évtizedben több mint száz olyan diák szerzett náluk érettségit, akiknek az örökös közmunkáslét lett volna az alternatíva. Ehelyett majd mindannyian sikeresek a munkaerőpiacon, jónéhányan pedig az egyetemig is eljutottak. Olyan diákokról beszélünk, akik korábban a hagyományos iskolarendszerből – esetenként többször is – már kihullottak!” A nyílt levélhez a romasajtokozpont@gmail.com email-címen lehet csatlakozni.

Magyar valóság: innen indulunk

Eddig az érettségi- és diplomaszerzés esélyeinek megvonásáról írtunk. Érdemes lapszemlénk végén egy kicsit körülnézni, és meglátni, hogy milyen középkori helyzetből kellene kiemelni tömegeket ebben az országban a 21. században. A Klubrádióban L. Ritók Nóra (Igazgyöngy Alapítvány) beszélt Lampé Ágnes újságírónak egy többsségünk számára alig-alig felfogható jelenségről, a „menstruációs szegénységről”.

Azokban a családokban, amelyekben bizonytalan időzítésű és csekély jövedelemből tengődnek (nem kevesen vannak ilyenek, különösen a leszakadó térségekben, amilyenben az Igazgyöngy Alapítvány is működik), sokszor egyáltalán nem jut pénz a leánygyermekek menstruációja idején akár a legolcsóbb higiéniai termék megvásárlására. A gyerekek szégyellik is a problémájukat, és gyorsan rá kell jönniük, hogy a vatta előtti időkből újraélesztett házilagos otthoni „megoldásaikkal”nem dicsekedhetnek. A legtöbbször egyszerűen kimaradnak az iskolából, otthon vészelik át a nehéz napjaikat.

L. Ritók Nóra elmondta, hogy a tanáraik iránti bizalom fokától függően sok gyerek számíthat a természetes női szolidaritáson alapuló segítségre, hiszen minden nő tart magánál szükség esetére egy-két betétet szükség esetére. Sokszor érkeznek a megfelelő helyekre civil szervezetektől is adománycsomagok. Az Igazgyöngy Alapítvány is évekre meg tudta oldani a környékbeliek gondját egy nagy adománnyal. A probléma azonban nagyon is létezik.

Kapcsolódó